Szerző: formaldehid

Megmagyaráznék egy mondatot, de a vesszők megállítanak,

s a pontok holtak ott.

Nincs értelme a gondolatnak, mert az érzés temette a mondatot,

így a kezem sem írhatta már le, mit gondolok.

A szó fojtogatott, s mintha hallottam volna egy sugallatot.

A lélek hangja volt, s így szólt hozzám:

Szavaid láncával temettél egy gondolatot,

s a sírján nyíló virág szülte neked a pillanatot. 

Pirkadatkor a felkelő nap hozta el a világod,

mi gyújtott fényt benned s megértetted mi hiányzott.

Az érzéseim ma már szabadok, nem temetem őket csak hallgatok,

s a mély csendben egy tollat ragadok.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.05

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Vak világ tánc és szerelem, egy lokálban az, mi kell énnekem.

Barátságnak hála, s ragaszkodása vitt el oda, hol harmonika szó kíséretében találtam otthonomra.

Illatok, érzelmek villanása, s a ringatózó keblek csábítása, egy pohár bor mellett ülve visszaadta nekem, hogy miért kísért engem a női nem boldogsága, s mit ígért nekem.

Szédítő érzésekkel játszom, úszom  hevében, egy igaz társat várnék a remény nevében.

Bolyongtam, szeretetért koldultam, mindenki mellett ültem s a lokál zajában ragadtam.

A borban oldódó hangulat, s a nemek közti báj elragadó mosolya töltötte be a lokál éterét, így szülte meg bennem változás gondolatának lényegét.

Hajnalban tértem vissza hajlékomba, s egy nő mellett ébredtem, kit felvittem otthonomba.

Pirkadatkor az ablakon kitekintve, egy narancsban izzó fészket láttam.

Ébredező madarak szemeiben a természet tüze lángolt, várták a fényt összebújva, miben a valóság táncolt.

Párban ültek otthonukba, a feljövő nap fénylő asztalt terített, s a remény gyümölcsét kínálta fel, miből az ember és a természet merített.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Sóhajok hajóján utaztam s rajta a világom kutattam. Az élet forgószele felkapott s vitt oda ahol a mosoly fogadott.

Mosoly világában a bölcsek vártak s egy titkot a mosoly lelkébe zártak. Átadták nekem s mondták, hogy visszavárnak.

Hazafelé egy felhőn utaztam és ahol sóhajt hallottam, felhőt oszlattam.

A nap sugarával mosolyt üzentem, s minden sóhajt fénnyel töröltem.

Lelkem mosolyának magját vetettem, s a bölcsek könnyeivel nap mint nap öntöztem. 

A boldogság fényében a mosoly fája kihajtott, s ki kóstolta a gyümölcsét azt örökre mosolyra fakasztott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Szememben a világ terekben utazom, minden mozog velem s érzem, hogy változom.

Szemem világa a földi világnak hódol, jólétben jól lakom és messze távolodom az igaztól s a jótól.

Ma már sok mindent látok, csak nem tudom, hogy álom e vagy átok. Vakon utazom, míg teret vagy a fényt nem látok.

A szemem világa nincs egyedül, a tudatom él vele hol a fény hegedül.

A fény dallama egy új érzéssel töltött el, s a szemem világát egy új útra vitte el.

Utaztam egy szabad erkölcsös világban, tisztán éltem, de rosszat soha nem kívántam.

Mire visszatértem a szemem tükrében álltam s reméltem, hogy az emberek felébrednek e mocskos mocsárban.

Reményt hoztam a fényből, hol az értelem felizzott, megvilágított mindent mi eddig nem volt ott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy igaznak hitt téveszme s a sors két keze, úgy irányít engem, hogy közben nincsen kételye.

Útvesztők benne vak világok, s a születő emberöltő hazugságok nem szegik le fejem, mert tudatom tudja hol az én helyem.

Ármány és varázs s egy életen át hirdetett fenkölt világ ásott elmémben, de tudatom zárt s a világom megéltem.

A játékosok játékának s a játék színes árnyékának világa most szerepel, ahol nézőként vagyok jelen, de mellettem a nép nem ünnepel.

Apró gondolatok s világot rengető indulatok néma kiáltása adja a választ, hogy nincs igaz játék, csak a játékosok világa, kik írják a népek könyvét küldve őket rabigába.

E két játszma közt rekedtem, miközben a világomat kerestem.

Szembe álltam a kerek világgal, a zsebembe nyúltam és egy érmét találtam.

Feldobtam s mire leesett, a játék is megváltozott a világban.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.01.29.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Fényes csillagok ragyognak az égen, Ők a gyermekeim s az énem.

Mindenhol s mindenkor lélekben együtt vagyunk, nincs törvény se ember, ki köztünk akadályt állna s kérdezné, miért vagyunk.

Minden rossz felett állunk, ragyogva sugárzunk s vágyakat színezve álmokba látunk.

Árnyékként tekintünk e világra, a fénnyel gyógyítunk s nem élünk hiába.

Akiket meggyógyítunk egy világot kapnak, amit egy föld adhat gyermekének a magnak.

Ha kihajt a fényességünk növénye, árnyék fedele alatt látjuk a gyümölcsét megérve.

Hallom már a csendet, mit megtör a születés hangja, engedd, hogy fényes csillagként kísérjen el s legyél örök rabja.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.