Hegyek között folyó mellet falusiak vigadnak. Vigadnak, mert az asszonyok aratnak.
Szavakkal aratnak, mellyel a falusiak vallatnak.
Mit szól a falu népe mondják, s egymást uszítva lelki szennyesüket mossák.
Tervezik, hogy mit szóljon a falu, de ha kérdezik mit is szólott, nem válaszol a falu.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.10.08.
Jelen irodalmi mű. a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!
Hozd el, de ne vidd el.
Térj meg, s ragadj el.
Ott vagy, de nem mész el.
Miért kérsz, ha nem adsz el.
Kit vársz, ha nem jön el.
Miben bízol, mi nem felel.
Éld meg, de nem érzed.
Féled, de nem kérded.
Zavarban vagy, de mosolyogsz.
Jó hangulatban, meg vicsorogsz.
Álmodsz, de ébren vagy.
Boldog vagy, s szenvedsz majd.
Éltél, de meghaltál.
Vártál, de elhagytál.
Ki vagyok, ki, nem lettem.
Élve s halva léteztem.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.12.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!
Olyan ember voltam ki szánt húztam a gödrök mezején, s mindennap megéltem egy gödröt, életem részeként.
Minden reggel a nappal kelt a remény, s nyugodva hozott holnapra egy újabb esélyt.
Kerestem a lehetőség forrását miből meríthettem, de soha magam kertjében be nem vezethettem.
Céljaim vágyaim húztak s nyomtak előre, akaratom szellemének áldása sugallta.. előre.
Gondolati síkon teremtettem a megoldást s alkotva fogadtam az isteni feloldást.
Bizakodva mentem mindig előre s csalódásban ébredtem az erőmre.
Bölcsességem egy ideig váratott magára, életem nagy részében vak voltam, hiába.
De Damoklész kardja fejem felett vigyázta, tetteim felelősségét a világba.
Mindent vállaltam sikerben s bukásban, magammal elszámoltam e rothadó világban.
A teljesség előtt kíváncsian álltam s kerestem a jót, mire ezidáig vártam.
Lehetőséget kapva élve a tudással, végül megosztottam érzelmeimet a mindenható világgal.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.17.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Hajnali szél fújja a víz felszínét, harmat cseppek mossák ablakod üvegét.
Emelkedő hőmérsékletben ébred a természet, rovar s madárvilág zenéiben ott van a költészeti vihar.
Emelkedő fénysugár, fényjátéka a felszínen, megtörve sugarával a tájképet színeiben s mindenben.
Egyszeri folyamat a napi pirkadat, ha lekésted, nincs megismételhető pillanat.
Minden időről időre változik, s szépségéről álmodva lassan távozik.
Pirkadat a kezdet az új nap reménye, miben távozik minden rossz, mi volt a tegnap regénye.
Pirkadatban születik a fény, a hang, ami él lelkedben s lélekharangként kongatja szívedet az életben.
Életed pirkadatában figyeld a változást, hogy napsütésben élhesd majd életed mint egy látomást.
Készülj a naplementére ahol búcsút intesz a fénynek s emlékekben burkolózva indulsz majd a sötétségbe..
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.21.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Orvosság és átok, minek hatalma vár rátok. Mértékkel s elcsábulva, cseppjeivel utazgatva, kerít hatalmába rabként, hogy meggyóntasson papként.
Hívogat elmédben, sugallja szépségét, de vigyázz, mert ő az, ki nem szavatolja elméd épségét…
Élj vele harmóniában, s hívd magadhoz, ha utaznál világában, de ne bánd cseppjeit valójában…
Ősi sámánok utaztak melegében, s látták,…hogy e büszke nép oltalma rejtőzik, minden csepp nedűjében…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.10.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!
Egyenként keresed a világod, állomásaid élményét nem bánod, s a bölcsességed majd öreg korodban beváltod.
Egyenként sorba állni, várni türelemmel,
utad végén megtalálni mi tele volt szeretettel.
Egyenként tagadni a tetteket, miben nem láttad jövődet sem a terveid ellen vétózó szövőket.
Egyenként foganni s osztódni a világba, építő elmékkel gazdagodni szívedben megáldva.
Egyenként keresni ígért s betartott esküdet, mit szellemed adott egykoron lelkednek.
Egyenként énekelni szeretettel megáldva, tánccal koronázni boldogságod a világba.
Egyenként adakozni, emelkedve kalandozni példát mutatva a világnak, kik a javak varázsa alatt minden szegényt kizárnak.
Egyenként befejezni, utadat lezárva, mosolyogva elmenni az isteni világba.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.10.11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!
Egyszer voltál gondolat.
Egyszer fogantál, mint új alak.
Egyszer születtél, mint az új világ.
Egyszer voltál gyerek, miben álmodtál.
Egyszer felnőttél, s megértél.
Egyszer nemzettél, miért élhettél.
Egyszer neveltél, hogy tervezzél.
Egyszer örültél, hogy megtértél.
Egyszer áldoznál, hogy maradnál.
Egyszer nyugodnál, hogy változnál.
Egyszer mennél, de nincs időd.
Egyszer mentél, s nem volt megmentőd.
Egyszer volt egy túlvilági gondolat, mi megmutatta önmagad.
Egyszer volt esélyed, hogy életed a karmáidban megélhesd.
Egyszer vágynál igazán, életed utolsó filmjében szerepelni igazán.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Mennyi év mennyi álom, a sorsom a világban látom.
Mit keresek hova tartok, sehol semmit nem tagadok.
Miért éltem, miért láttam oly sok dolgot a világban.
Láttam éltem tettem vettem, hogy miért, még magamnak fel sem tettem.
Anyag vagyok e világban, mihez a végtelent találtam.
Utódaim szeretteim látnak engem, de amit látnak nem feledem.
A végtelenbe olvadok s titkaimmal szárnyalok.
Ha kérdezitek mi a titok, tedd fel magadnak mikor gondolkodtatok!
Érchegyi Csaba Rudolf
50 év emlékére
Létrehozva: 2020.08.22.
Jelen irodalmi mű. a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Fehér angyalnak látszott mi született, ő tudta magáról hogy nem így van s csak nevetett.
Időben utazhatott, energiák felett uralkodott, s csak egy parazita volt mi a föld éteréből jóllakhatott.
A dimenziók kultúráit kovácsolta össze, a jövőt szárnyai alatt árnyalta, mi alatt a múlt történelme csak egy érv volt, mire hivatkozott ő hol a félelem egy név volt.
Világokat épített magára, s ő maga volt ki a történelem szabályozását csinálta, eszközével, a pusztítással élt e világba.
Minden titok minden rejtély csendben honolt, míg az emberek harmadik szeme meg nem látta a fekete szárnyat, kit az apokalipszis eljöveteléért okolt.
Egy nap döntés született s az univerzum tanácsa a föld megmentésére sietett.
Fekete szárnyak hullottak az égből s égő trónjuk látható volt a mélyből.
A nemzetek hangja már egy nyelvet beszélt:
Egy akarattal kiáltották, hogy a gonosz nem uralkodhat e világba míg a természet a földet s ember védi, Isten alatt megáldva!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.02.14.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Mélyen szántott barázdák arcomon, őszülő szakállam ajkamon, s a fejem ezüst hajkoronája, ez minden vagyonom.
Kirabolt lelkem s a széttépett szívemből csorgó vér melegíti testem, minden cseppjére emlékszem, s ez vitt el engem.
Elme háborodott lettem, átvittek egy üres világba hol némán tárgyaltak velem, s üzenték nekem, hogy a pokol nincs hiába.
Nem készülök vissza elhagytak sarjaim, nem vár már senki ki jövőt kovácsolna e falakon.
Törtem, zúztam, üvöltöttem, s egy kristályt hasítottam szét, miben a világom láttam benne, mi volt rég.
Ezek után némán tárgyaltam én is, jöttek az őrültek kiket megtanítottam én is.
Később elcsendesült minden, hideg volt, s a hold sehol, halott szívem már testemen kívül dobogott, s ütemében üzente újra megszülettem, de annak a neve már nem pokol.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.02.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.