Egyszer a molyokkal egy könyvben mojoltam, a tartalom emésztése közben a megrágott szavakat foltoztam, de így sem értettem, hogy a lyukak közt mit olvastam.
Tudtam a molyokban megbízni nem szabad, mert könyveket s ruhákat esznek roskatag.
Mohók és neveletlenek, kik a könyvből sem tanultak még eleget.
Szórakozásként moly majálist rendeztek, hol a megevett könyvekből, rendszeresen idéztek.
Nem irodalmi estről van itt szó, csak a szavak ízét áltatják s hogy mit értettek a könyvből, azt már ők nem firtatják.
A moly történelmének mindig nyoma van, hiszen megszállóként a könyvekbe s ruhákba vetett tetteiknek mindig oka van.
Ruha nélkül élnek gondtalan, a divatot kajálják, míg a ruha nem lesz hasztalan.
De a molyok gondtalan élete illatba fulladt, levendula csokrot kaptak s vége a most-nak.
Hangyák jönnek értük temetni, s mielőtt elvinnék őket az utolsó rágás joga mellett a kérdést megejtik.
Igaz az kicsi molylepke, hogy életed során mindenki téged irtott ha tehette?… De ne rágd magad folytatta, mert amint lehet mi megeszünk, s ürülék leszel holnapra.
A kenetet feladta, s a molyt e bölcs idézet után seggbe is harapta…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.23.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.