Táncba vittél hol a szemed ölelt, illatoddal üzentél nekem s közben karod emelt.
A test beszéde az erotikát egyelőre nem említette, óvatosan táncoltam veled, míg a vérem megengedte.
A szemed és érintésed oltárán ősi ösztöneim feltörtek, ahogy egy villanásban elsült erotikus pillanat a szexben betölthet.
Bőröd bársonya és színének tisztasága, izgatottságomban a leheleted felhőiben vált látomásra.
A tánc közben tested hullámai korbácsoltak engem, s mozgásod ritmusában a habok közt érzelemre leltem.
Némán kiáltottam hogy ennyi nem elég, ebben az utolsó táncban együtt égjünk még.
Egy testként a habokból ébredve gőzként lebegtünk, s vártam a pillanatot hogy elmondhassam neked, érted éltem míg a tánc tartott s nem voltam egyedül.
Az emlék rabja lettem s vele álmodom, hol a táncban egyként éltünk s haltunk meg, miközben egy szerelmes pillanatról álmodtunk.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.