Kategóriák
Versek

Kimerültség

Fáradt vagyok ég a testem, lángok között az ágyban fekszem.

Gondolatok keringenek, nem hagynak nyugodni, mert elmémben már csak pislákol a fény s hagyom kialudni.

Reggel hamvaimból kelek és megvárom, hogy elmém újjáépítse az éber világom.

Éjjel megtisztultam az alvó gondolatok közt, melegítettem és tápláltam azt, ki értem jött.

A reggelre ráébredve s az álomban történt eseményen elmélkedve, maga a találkozás foglalkoztatott, hogy miért nem válaszolt s csak gondolkodtatott.

Nyomott hagyott bennem, szüntelen hívtam álmomban, s csak akkor jött el hozzám, ha újra lángoltam.

Fáradtság volt a kimerültség istene, s némán ápolt engem, mert Ő ennek a mestere.

Ő oltotta tüzemet és látta elmémben zajló viharom, a felszálló gőzben távozott el s üzente nekem, a bölcsességem itt hagyom.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.07.

Jelen irodalmi mű a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Húsvéti számadás

Ugri bugri nyulacska, fészket rakott, hogy a hímes tojását eladja.

Fűből volt a fészke, zöld a tojása, így nem látta senki, mert nyuszika álcázta.

De a fehér nyuszi piros szemét a róka meglátta s a réten üldözve, ráugrott egy tojásra.

A reccsenés illatot húzott utána s elengedte a nyulat, nem futott hiába.

A nyúl menekült az erdei körmeneten át, s beállt a sorba, hogy álcázza magát.

Róka a tojásokat helyben felfalta s a réten elfeküdve, teli hasát napozta.

Egyszer csak a vadász kölnije az orrát megcsapta, felugorva szaladt az odújáig, ahol az asszony várt rá s morogta.

Mit hoztál enni rókácska? Ő bevallotta, hogy a réten a tojásokat zabálta.

A róka ment a sarokba, két napig éhezett, s a bűntudata laktatta.

Odakint az erdei húsvét lezajlott s így a rókának a sonkás tojásból nem jutott.

Mohó róka magában számot vetett, s tudta jól, hogy nem becsülte az ünnepeket.

Legyen ez egy jó példa a húsvéti mohóságra, hogy ne csak az étel, ital tartson boldogságban.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Húsvéti csokinyúl feltámadása

Húsvét a kereszténység ünnepe, ahol a csoki nyulak hadserege állt fel, hogy a vasárnapi körmenetben a feltámadást kövesse.

Mikor Jézus Krisztus feltámadt, a csoki nyulak hadserege már elfáradt. Éhes  gyerekek csaptak le a fáradt seregre, s felfalták őket mielőtt elolvadtak volna, mert Jézus a fondüt nem szerette.

De Jézus a csoki nyúl nélkül is a bűnt s a halált megváltotta, de az utolsó nyulat tarisznyájába még idő előtt bezsákolta.

Jött a tavasz mire Jézus is várt, csokinyula a tarisznyájában egy hűtőre várt.

Várhatott, mert a zsidók a peszáh-ot ünnepelték, így isten csoki nyulát már a tarisznyában eltemették.

A szabadság ünnepén csoki sírja lötyögött a tarisznyában, isten belenyúlt, hogy megkóstolja milyen ízű is a katonája.

Az ízlelés pillanatában a csoki nyúl feltámadott, s újjászületve Isten által egy új csomagolást is választhatott.

Az új csomagolásban szimbólumként újra kiállva, tyúkok sorakoztak fel neki, hogy a tojásuk legyen megáldva.

De a csoki nyuszi a tyúkokat váratta s megvárta míg a kölnie megérkezik Amsterdamból a postára.

Mikor megkapta, a tyúkokat értesítette…

by phone s elmondta, hogy nincs ki a kölnitől hervadna.

Álljatok sorba gyorsan, a nyúl ezt mondta.

A tyúkok izgalmukban vártak a nyúlra, míg nem ők következtek addig költöttek ők sorba.

A nyúl a tavasz küszöbén a tojásokat bezsebelte, s megmutatta a papnak, hogy nem ő tojik csak a tyúkokat szeretgette.

A pap a sok tojást keresztekkel befestette s Rómába írt, hogy isten a nyulat tojásból teremtette.

A népszokást a Vatikán feljegyezte, így minden vallásos ember a nyulat ünnepelte.

Az igazat még én sem tudom… csak azt, hogy az ünnep a fontos nem a mese, s az hogy együtt vagyunk…

Ha felháborodnál viccesen morbid verses prózámon, ne tedd, csak gondolj bele, hogy a világ most ébred sötét voltából.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Találkozás a halállal

A történetem úgy kezdem, hogy hidd el a problémák tanulságai oldozták fel életem.

Voltak szerelmeim, kik ébresztették alvó ménesem, s lovammal a boldogság rétjein át vágtattam a forrásig, hol egy írás várt, mit a fény írt nekem.

Az üzeneten ez állt. A halál vagyok s érted jöttem, de ne éld meg végzettként a jelenlétem.

Én csak elkísérlek az új világig, ahol várnak rád a tanítások. Sajnos a lényegre nem figyeltél, ami miatt leszülettél.

Emelkedem testemből érzem, s a halál szólt hozzám:

Egészséged oltárát romboltad le s várt a betegség,… mert nem volt benned figyelem sem megértés.

Hogy mi taszított téged…talán a félelem, vagy egy gondolat, s te hagytad hogy elvigyen.

Hitedet kerested s hívtad, de csak ateista lelked szava ragadt el mindig, sugallva neked, hogy a jövőd most írja…

Világképed előtti felszínes bátorságod a gyávaságba torkollott, s egyéniséged a hétköznapok szeretetének hiányában már egy mocsárban fuldoklott.

Tudtad valahol, hogy egy új világ már vár téged, s lebegve elengedted magad, hogy a fény bölcseit megkérdezd.

A választ megkaptad, de késő volt:

Maradj ébren az életben, mert ha a fényben izzik az értelem a javak nem vakíthatnak el, mint homály a ködben, és elúszik vele a félelem…

Ennyit kell tudnod, hogy valójában miért létezel..!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.