A valami néha semmi, de ha sorsod tervezik, azt el kell vetni.
Nem látsz tisztán e világban, vakító villanások hangjai némítanak téged s tudatják veled, hogy csak egy szám vagy, amit ők létrehoznak néked.
Együtt kell ébrednünk még a bilincs nem kattan, szeretettel körbe álljuk a sátánt, elpusztítva őt s vele a katlant.
Kijelölt, boldogtalan torz és vak elmék, azt hiszitek ha okos-bután éltek, az átjárók nem büntetnek meg ezért…
Hangokat hallotok mi a parancs hangja, nektek csak egy irány van s nincs balra.
Ha balra mész puskaropogásban éled meg azt, hogy már a remény is megtagad.
Ne félj, mert téged a sors már elítélt, csak a végzet vár rád s nem kísért.
Fekete szemedben még a hold sem világít s ahova Isten küld a fekáliában úszik s nincs ott kanális.
E világ mocska és bűze meg sem közelíti azt, amit tettél egykor az emberekkel, hogy a másvilágra küldve őket a hatalmad felett uralkodj majd.
A vagyon fog eltemetni téged s minden éjjel a levegő után kapkodva riadtan ébredsz.
Jó okod van félni,… mert a túlvilág nem kímél majd, s nem fog hagyni élni.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.15.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.