Elme háborúban nőttem fel, hol töltényhüvelyek leptek el.
A puskaropogásban megálltam s figyeltem, hogy mi történik a családban.
Rémült, sérült lelkek vagdalkoztak s nem értették egymást, mert hitték, hogy ők nem hazudnak.
Egy álomra tört a háború, amiben én egy gyermek voltam, s mikor kinyílt a szemem, már csak szomorkodtam.
Felnőttem s a vihar magja már nem ért el, csak a viták hulláinak szagában élt az emlékem, de ma sem értem, hogy a fegyver miért kell…
Nyomait ma is viselem, de egy ember sem mondta el, hogy a lőtt sebem mit okozott s mit vett el.
Ha sarjaim lesznek mennyit ér majd a világom, ha a múltból hozom azt ami ért, s ma is kreálom.
A szülők háborúiban győzelem soha nem született, csak akkor, ha volt egyetértés s szeretet.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.13.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.