Elveszett Isten ostora! S a szent föld becsülete, hova veszett a régi korona? Hol rejtegetnek jogarunk…, haza várnak a magyarok, légy újra nekünk oltalom…
A tekintet, a gerinc, az erős akarat mivé lett? Horpadt mellkas, s leszegett fejek közt az ősök büszkesége az enyészeté lett. S te Idegen rabszolga! E haza kellene?
De mielőtt a tietek lenne…, a világ börtönei szomjaznak lelketekre! Élő sötét koporsókba lélektelenül pusztultok el, s a kék ég fénye alatt, szénné s porrá égtek el.
S aki e hazát elárulva eladta, annak szívét lángoló rózsák máglyáján izzó tüskéi szúrják halomra. S ha őszesen is magyar, hidd el, Róma előtt is tied volt a jogar!
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.03.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.