Kategória: Versek

Kategóriák
Versek

Festői est

Az esti napfátyol képét felettem a felhő fűszerezte, s a város narancsos szürke hálójának részletét, világos zakómra rajzolta le.

A nap dunyhája alá, ágyba tért. Estbe születő álmos gondolatok ébredtek s aludtak el, csak a csend ígért…

A körúton sétáltam, este volt, hallgattam a buszok távoli moraját, mi a szélben robogott, s halkan távozott a sötét félhomályon át.

Fázni kezdtem…, s feltört bennem a holnap képe… Pislákoló fáradt elmém, sajgó lábaim színpadán a másnap eseményeit játszotta el nékem…

Egész testem égett, gondolatom a napot búcsúztatta, bízva reméltem, hogy egy új nap első lépésében nem botlom el a holnaphoz szólva.

Az otthonom járt eszembe, hol első nagy leheletem, majd fekhelyem köszöntve simogatja, s a másodikkal elmém csitítom el, a mai napot átgondolva…

Éjfélre hazaérve, mint roskadó épület zuhantam az ágyba, s a nyitott ablakon átszűrődő holdfény alatt, egy őszi bús tücsökzenekar kísért engem, s vitt át az álom otthonába…

Érchegyi Csaba Rudolf

Budapest, 2023.09.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Óda a magyar lélekhez

Testbe zárt lélek magasztos Ura, te ajándékként adtad nekem énem oda.

Szólj helyettem most e világban, s mosd szennyesem e végtelen kék óceánban.

Minden bűnömre  karmám emlékeztet, s mint a felkelő nap a hold árnyékában tisztulnék meg.

Halandóként én is országodba tartok. Rögös utadon, arany agancsú szarvasunk kísér végig rajta.

Lassan eszmélve ballagok én hozzád felfelé. Istenem…, fohászként kérlek, hogy add vissza a Magyarok tudatát s nemzetét…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 09.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Lángoló rózsa

Szemedben vörös-rózsa nyílik, ha rád nézek. Érzéki forró csókjaid forralják fel véremet.

Lángoló vízesésként, folyód tükrén nyugszom s alszom el. A hantig csókolj, s nekem csak ennyi kell…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 09. 04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Szivárvány

Járó kelő s felkelő vagyok, olyan, mint egy kerge gólya, ki nem ismeri az évszakokat csak repül, repül…, kit az elméje húzza.

Szemem Európán legel már egy ideje. Hol vagy Európa keresve kiáltom, gyere haza…, itt a helyed…! Soha nem voltál, paraziták és csótányok játszótere!

Felnéztem az égre, felettem ívében ragyogott a szivárvány, s lépteimet hagytam, hogy a kapun lassan vigyen át.

Talán ősapám szerint, a napsugarat fürdető esőfüggöny színes könnye ez. Minek látványa elkápráztatja, s elmossa a sóhajokat mi volt előtte…

A szivárvány képe ma nem más, mint torz elmék képi himnusza…,ki látja így…, nem tudom, s ki tudja mi a család oltalma…?!

Az emberiség nagy része ma olyan úton halad, hol könnyű léptek nyoma sincsen. Ki ezt az utat koptatja, megérkezik a sivatagba, hol a nap emészti s perzseli fel.

Fej nélküli fejsze vagyok én…, ki gondolatainak szavaival nyomot hagyna. De végül hagyom gyógyulni azokat, kiknek sérült elveszett lelkét szántottam én soraimmal…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 08.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Ítélet

Egy álom kergetett, s mire utolért halott volt virágom csókja, a játszma ölte meg tüzét oltva. Igaz szavaimat, hazugok temették, s én csak ítéletre vártam…

Érzelmeim szenvedtek, érzem meghalok. Lelkem feldúlt, s mint egy veszett kutya a szeretetért csaholok. Velem haldoklott a múltam…, s én csak ítéletre vártam…

Vihar előtti csend volt, a sötét Duna vizén keltem át, felettem a felhő pallosa, érzem suhint le rám… A szél marcangolta, tépte  a fákat, s én csak ítéletre vártam…

Nem tudtam megszólalni, hallgattam…, csak néztem a sötét folyó vizét, tükre olyan volt, mint a vak emberé. Szívem halkan vert, s én csak ítéletre vártam…!

Éreztem, hogy korbácsol az élet. De hamarosan megérkezett, a várva várt ítélet! Halott csóknak fabatka lett az ára, s a lélekharang mesélte el, hogy a hazugokat eltemette mára…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.07.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Parti álom

Hegyek és dombok emelkedtek fölém.

Előttem a szél költött, s írt a homokba egy mesét. Furulya szólt a pergő dobszemek felett, s emelkedve az ég volt a díszlete.

A pillanatban merültem el. Mire akkor gondoltam, az álom üstököse vitte el. Az álom mesélt nekem, néma főszerepben hangom lágyan fonta körbe, furcsa volt, lebegtem közte.

Mélyen aludtam… Azt hittem, ébren voltam… Perzselő parázsban én szennyesem mostam. Hamuban sarjadt ott Aphrodité szent fája, mirtusz volt, hófehér ruhába.

Faként az esőt hívogatta, oly szépen hívta, hogy könnyem csalta… Megöntöztem, s körülötte rét született, virágok szimfóniája csendült fel, az álom beteljesedett…

Egy édesdeden alvó kisgyerek mosolyával e koncert kísért vissza. Fényesen csillogó emlékeim közt ébredtem, s az álom az ég alatt, a partnak adott vissza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Mavros kolympos, 2023.07.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Palotajátékok

Lombos fa árnya takart be a nap alatt. Hűs szellő kócolta ritkuló hajamat.

Előttem csillogott a Duna, vizében fürödtek gondolataim, s én egy padon ültem, szótlanul.

Lovagi torna zajlott, ágyúk dörrentek, fentről nézve a nép lavinaként az utcákon hömpölygött. A csend sehol…, az erdőben talált magára, árva volt…, mindenki barátja.

Meguntam s felálltam, lépésben indulva számolva az időt. Cipőm orra hegyes volt, nagyujjam belőle majdnem kinőtt. Álmos gondolataim ölte meg, utáltam őt…

Forróság volt…, ritka hűs szellő bujdosott a városban. Sivatagi koldusként kerestem őt, s ha megtaláltam, homlokom pergő gyöngyeim csente…, s törölte arcomon.

A nap perzselt, a kereskedők lázban égtek, portékájuk a nap tüzében ragyogtak készen. Király, herceg, s a nép forró szomját oltotta. Étkek illata, korgó gyomromat izgatta.

Eljárta a nap delét, nyugat felé vándorolt. Az utcai forróságot a szél mosta el…, s a vásári zsivajt a dobok hangja vitte el.

Fáklyák lobbantak, s zászlók lengettek! 

Büszke lovagok egykori hadához a torna katonái ma így üzentek:

véres csaták helyszínét mi nem temettük! Kürt s dob szavával hívunk benneteket, él az eszme …, s emléke, nem feledtük…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.07.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Lila akác

Ma este egy csöppnyi lila akác illata ölelte át gondolatom. Kedvesem egykori csókjának hantján ki nem mondott szavak hevertek, a múlt volt az oltalom…

Akác hajlongott előttem, mintha üzent volna. Kecses virágának látványa, kedvesem emlékét szólongatta. S lila virágai ernyőként borultak a rózsabokorra.

Illathálójukban, mint egy magányos pók mozdulatlan álltam. Fejtettem a múltam, szőttem a jövőm, s a lila fürtök közben megbabonáztak.

Láttam én, ahogy szépen éltem, s félve szerettem, mikor imádtak éppen. És hagytam elsorvadni mellettem, kiben a bölcsőm reméltem…

Lila akác, titkom neked elmeséltem, zárd magodba, s a szél vigyen el kedvesem szép kertjébe. Csüngő virágod illata ott meséljen neki, s ha szeretett, illatod majd őt is átöleli…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 06. 12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A nap koronája

Tűzőnap perzselt végig ma a földeken.Tücskök ciripeltek, s visszhangjukban a táj szelleme nem volt idegen.

Szamaras szürke poros úton lépkedtem. Kiberetvált mező előttem, s az idő szekerén ülve látom, a sok-sok tovatűnt idegent.

Meszelni kezdte a szél az eget, habos volt tekintete…Fésülgette a tábla koronáját, s benne a vadakat ijesztgette.

A lemenő napkorongot, mint egy jogart, fehér habokban fürdette a szél. Csalogatta az esőt, szomjas volt a föld, inni, inni kért.

Csak az alma hiányzott, mi délibábként jelent meg, festői volt minden együtt, s e pillanat képe ragyogott a szemekbe…

Érchegyi Csaba Rudolf

Csővár, 2023.05.26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Májusi merengés

Harmatcseppek fürdették a reggeli tájat. Az ablakon kitekintve, nyújtózkodó fákat s ébredező virágokat láttam.

Konyha ablakom előtt bólogatott az orgona, szél játszott rajta s dallama cseppjeit rázta le, hullottak alá ide s oda.

Kiléptem az udvarra, hol a lila akác kopáron szunnyadt egymagában. Szomszédja a fenyő, miben csiripelő éhes fiókák a kukacokra vártak.

Odébb a veteményes és fűszeres kert, mi zöld bársony szőnyegeként simult a kertbe, életből ott, helyén életet lehelve.

Hatalmas diófa állt a kertben, levelét bontogatta. Nem messze a birs, kinek

hófehér elegáns köntöse szinte beszélt rajta.

Bazsarózsák bimbója, mint telt keblek egy csokorban álltak. Rajtuk vízcseppek, s bennük a kert képének részlete volt bezárva.

A keleti nap emelkedni kezdett, s a gyönyörű ébredő rózsák fodros flamenco ruhái, engem leszögeztek.

Felettük zöld ringlók csüngtek a fákon, mint egy tábornyi hadsereg katonái, sorra bevetésre vártak.

Fényben úszott minden, csak egy harkály törte meg a csendet. Ki gyógyított egy fát kopácsolva, reggelit keresve.

Mint egy tekergő illat folyó a kávéillat úgy mosta át orromat, ébredeztem…, s a nyitott konyha ablakból, valaki engem szólongat.

A reggeli kész volt de én nem vallottam be, jóllaktam azzal amit láttam odakint, csak a kávé, s egy mosoly hívott be…

Érchegyi Csaba Rudolf

Csővár, 2023.05.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.