Kategória: Versek

Szikla hátán merengtem, mit a víz simogatott. Kedves játék ez, mert a part társat kapott.

Ezerarcú a táj, bárhova tekintek. A tenger dunyhája alatt, kövek görögnek.

Langyos tengeri szellő fésüli hajam, s vele elmosta írásom, mit a homokban rajzoltam.

Felettem sárkány alakú felhő, szívét hegycsúcs szúrta át, alábukott s a völgy gyomrában lelte halálát.

Körülöttem rinocérosz bőrű sziklák, rajtuk bólogat egy kis virág, olyan lila féle volt,..gondoltam, talán.

Elvesztem a tájban, szerelmes lettem, tükrében a gyönyör tündöklött s nem volt szebb nála, ebben a percben.

Elgémberedett lábam vetett véget e képnek, s tudtam, hogy a part szellemében ma én voltam a lélek.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 05. 01.

Jelem irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Néha jó, ha a csend hozzám beszél, szeretem ha az esti virágokon ringatózó cinkék éneke oltja el a fényt.

Hallom ahogy a lágy szellőben mosdanak a fák, s a holdvilág hűs ágyában alszik a kert, egy forró nap után.

Csillagképek üzennek írnak a messzeségbe, fényük postása hozza a hírt, a föld emberének.

De az ember nem figyel már az égre, e világ szegte le fejét, szeme a földi csillagokat látja, mint hamis Istenét…

Érchegyi Csaba Rudolf

2022. 04. 24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Elnyúlt az est, a lámpák pislogtak, világrengető gondolataim elköszöntek, otthagytak.

Ciripelő tücskök halk zenéje csukta le szemboltom, alatta én, mint hulló kő a mélybe zuhantam.

Az álom tavában csobbantam, s tükröm hajnaltájban ébresztve, a magam filmjét  forgatta.

Bentről kifelé figyeltem, s kérdeztem, hol voltam. Magam énje válaszolt nekem, álmodban a félelmed ellen, veled harcoltam.

Érchegyi Csaba Rudolf

2022. 04. 22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Tavasszal a földanya ébreszti az erdőt s menyasszonyi ruhákat öltenek a fák.

Újra esküsznek virágba borulva, kiket a nap tanúként koronáz.

Tavak tükrében lábát mossa az ég, tavirózsák levelein, harmat vízcseppjei gurulnak szét.

Ozirisz fája kúszik, kapaszkodik az erdőn át, tavasz illata andalítja el egy rozoga kunyhó kőfalán.

Álmos róka sompolyog napfürdőben heveredve, vörös szőrét a reggeli nap simogatva festegette.

Elmúlt a tavasz s itt a nyár, lombok árnyékában hűsöl már a napsugár.

Forró est van ma, mit a holdfény csendje hatja át, s közben a hűs szellő a fák hárfáján játssza dallamát.

E mennyei zene hallatán, hulló csillagként borult álomba e szép világ.

Csak a hold volt ki fényében orgonált, s némán szólt egy éjen át…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 04. 17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Erdei virágok illata terjeng a szobámban, képeim zuhatagjában hídként ívelt a szivárvány.

Tudom, hogy az idő csak a szépnél áll meg. Ahol merengők szerelmes csókokért epekedtek.

Hol anyáink mosolyukkal a csecsemőink arcáról könnyeket törölhettek.

Hol szívek lelkeket gyógyíthatnak, s a szemek a néma igazságért folytogatnak.

S mikor ezüst koronáinkat fújja a szél, suttogja majd nekünk, ami szép volt, az elkísért…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 04. 08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ma egy könyvben barangoltam, bevallom szavak közt botladoztam.

Magamról olvastam, mintha ott lettem volna, ami megtörtént igaz vagy sem, csak az Isten tudja.

Szívem sebesen vert minden szónál, volt hol szinte kopogott s néha mosoly tört rám.

Elkalandozva döntést hoztam, fejben egy új világot keresve, megszólítottam.

Hozzád fordulok világ, mond meg nekem, ki számít te rád!?

Mikor leszülettem, lelkem ajándékba kaptam, s ha elveszítem tudom, hogy én nem akartam.

Istennek születtem én a magam igazában, de ébren fogok meghalni s visszajönni, mert nincs megváltás, csak élet a körforgásban.

Érchegyi Csaba Rudolf

Csővár, 2022.04.02.

Jelen irodalmi mű a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Gyermekeim szeretete láttán, olvadok én, mint jég az Antarktisz hátán.

Hangjukkal bilincselnek s nem tudok gondolkodni, vérem látom bennük, büszke vagyok, nincs min szomorkodni.

Édes a bilincs miben szolga lettem, hadd maradjak így, s ti is gyermekeim én mellettem.

S ha alakomban nem is de a lelketekben lakom, hogy kivé váltok majd ti döntitek el,… én csak a véretek vagyok s pecsét az utatokon.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 03. 28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

A valóság az, ami megcsalt engem, illúziók képei fogták körbe lelkem. Egóm ereje elmém legyűrte, fiatalként harcoltam, előre, előre…

Rohanó gondolataim nem hagytak pihenni, kerestem egykor azt, mi sorsomban az értelmet ébreszti.

Gyorsan nőttem fel, gyorsan, kapaszkodtam én bárhol voltam.

Süket s vakként azt hittem, hogy fiatalságom megold majd mindent.

Érdekes, úgy érzem, ma születtem, de szőrös testem látom s nincs baba illatom, se tiszta lelkem.

Gondolkodom sokszor, hogy kihez kell szólni ,ki az aki ért engem s velem tudna gondolkodni.

Tudom, hogy minden lecke mit kaptam magam vizsgája, s a jegy amit kaptam rá tetteim oltára.

Megértettem én, a világ olyan, mint a „semmi”, tér, idő, nem kér enni…

Ki ura akar lenni, annak először az éhes embert kell megetetni !

S ha nem így tennél, a lélekharang szó hívja lelkedet, hogy e földön tested, leköszönt s most temetett.

Ha elérsz e vers végére, neked is tudnod kellene, hova jutottál végtére…

S ha rab lelked megkérdezi, mikor szabadítod fel, a válasz benne van, én is a világ része vagyok, s te magad a jel,… mi soha nem vész el..

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 03. 26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.