Igaz emberek, igazában zengett a szó, a bölcsesség himnusza volt, ritkán hallható.
Nem volt szükség semmire, csak egy pillanatra, mi elvitt minket messzire.
Az igazság kenyerét vágtuk, kovászként dagadtunk benne, szívünk volt a só s lelkünket a cukor édesítette.
Tanult itt ki tanítható, tanítók voltak kiben ébredt a szó, de nem ők voltak azok, kiknek valaha fegyverük volt a hazug szó.
Csendben jött az ébredés, látomásként ért a felismerés. Kapum megnyílt, batyum hátra hagytam, s csak az igaz szót vittem magammal!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.05.28.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.