Kategória: Versek

Kategóriák
Versek

Szerelem kenyere

Édes kenyerem dagadó kovásza, úgy vágyom rád, mint búzatábla a napsugárra.

Szemed tűzében pirulok én. Ölelj s fond körénk világunk, hagyd, hagyd,…hogy a szerelem vigyen eléd…

Ígérem, tiéd lehet minden ölelésem, szenvedélyem, csókom íze, magom s teremtésem.

Árnyékod lennék napsugaram, lágy fuvallatod, öröm könnyed, s minden mit neked megadhatok.

Szüntelen némán szólítalak, szemem fényének melegével üzenem én, szívem csakis benned, s csókodban él!

Te vagy nekem a fény az álom, lebegj velem s hidd, hogy a szerelemünk,…az örök mámor…

Érchegyi Csaba Rudolf

Csővár 2022. 10. 03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Születésnapi bölcselet

Nagyszerű ez az élet, mi életre hívott téged…

Táncolj át rajta s lásd meg a szépet!

De ne feledd!

Véred forrása nem apad el, örökké életed része…

Érchegyi Csaba Rudolf

2022.09.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Hiába temettek

Ember, add vissza a hamut a földnek, hagyd, hogy gyászolja…, gyászolja az útrakelőket.

Ó föld tüdeje, kérlek lélegezz velem. Vérem a tejút, fényem csillagod s gyökereim a végtelen, a végtelen.

Egykor Anyából, Apából testet öltöttem. Szívem bennem kalapált, de kovácsa elfáradt, s szerszáma már az üllőn áll.

S te halál, ki a két ország közt utaztattál, lélekrabló révész vagy…, Semmi több…, csak a halál!

De most itt álltok, könnyes szemmel temettek. Tudjátok meg, hogy élek, élek s itt vagyok veletek.

Engem hiába temettek…, hiába temettek…, hiába temettek…,

lelkemnek én most egy új testet keresek…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 09. 11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Lelkem ruhája

Ó mekkora ez a világ, talán nem is férek bele…, lelkem arra vár, hogy újra szabad legyen.

Tömegbe zárhatnak, szeretve s megvetve élhetek. De én a pirkadat csendjéből merítek, s az esthajnal csillagába szeretek.

Fényben fürdöm én, színekbe öltözöm. Magam ruhája nem posztó…, s annak adom én, ki szívembe költözött!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 09. 04.

Jelen irodalmi mű a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Az úr dilemmája

Olyan szótlan ez a szoba, elmém néma hangját hallom, s közben a beszűrődő csillagfény futkározik rajtam.

Gondolkodom, ki az úr? Kiben, úrként fogan minden gondolat. Méltósága rendíthetetlen, s ő mindig úr marad?…

Vagy egy az Úr, ki az élet kovácsa, ütött kopott üllőjén, sors kalapácsa a társa.

Nem tudom, bevallom… Sokszor szememnek és fülemnek hittem, de elárultak, s nem akarom tudni hova is vittek.

Egy úr szelencéje, csak annak hölgynek nyílik mostanában, kinek szemében tűz van s folyó láva, edzett elméjében, szeme tükrének óceánja.

Ha te is úr vagy, szíved elméje nem hagy magadra, ne lépj ki a világodból, s hagyd kint azokat, kik, kint ragadtak…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 09. 02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Felhőkoszorú

Kedvesem felett felhőkoszorú, napsugár a fátyola, ringatózó virágok hajlonganak előtte, Szél úrfi ért oda.

Húzta ő az eget, mint négy ökör szekerét, sötét felhő volt rakománya,

miben könnyezett az ég.

Felhő árnyéka paplanként takart, süvített a szél, villámok robaja közt szakadt le az ég.

Öntözött a vihar, könnyei hullottak, erek-patakok folyókká duzzadtak.

Hatalmas villanó fények, tűzkorbácsok ostora, világot gyújt egy ágon,

s füstölög, az istennyila…

A szél is sietett, elhúzta szekerét, s magával vitte az eső-függönyét.

Az ég tengerén felhők foszlottak, pára selymek lebegtek, s a fényben olvadva, szelek szárnyán, útra kelhettek…

Később nap úr ecsetjével megfestette az eget:

megnyílt az ég szín-kapuja, szivárvány született.

Aranyló napsugarak tócsák-nedűjét kortyolták, s a távolban járó Szél úrfi, napból táncolt, az éjbe már..

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 08. 20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Felhőkoszorú
Kategóriák
Versek

Emlék-kép

A szobám falán, a fényképek beszélnek. Képi villanások ragadnak el, s az idő emlékei az igazat mesélik.

A pillanat történelme soha nem feled. Az élet vize szentel, sodor el, s magam folyóján, csak evezem és evezem.

Olyan furcsa őszintének lenni, képek előtt vallani, temetni, szeretve lenni. De megrázó a múlt sírjában élve, riadtan kelni.

Síromból kelve, fuldoklottam. Magyaráztam a múltam, s gyógyuló sebeim láttán, a könnyeim közt gyóntam.

Olyan megrázó s egyben csodálatos volt ez az érzelmi végzet, mint ahogy a harmat a reggeli füvön, idővel varázsol egy csillámló rétet.

Talán, őseim bélyegét hordom. Viszem tovább a családi levelet. Nem adhatom fel, csak örökítem azt, ami általam született.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.08.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Emlék – kép
Kategóriák
Versek

Körtefa

Egy fa alatt ülök, nyár van. Körték hullanak mellettem, és a darazsak csak az érett gyümölcsre várnak.

Lakmározó hadak, sebeken át táplálkoztak. Ahogy néztem őket, fejemet a föld húzta, búbját a fény mosta.

Emlékek hullámai jöttek, s vihar tombolt bennem, de én hagytam, hogy az érzelem, elöntse lelkem…

Egóm, egykor katonát csinált belőlem. Sokszor meghúztam a ravaszt,… de szívemet találat érte, s egy golyó nálam is bennragadt.

A múlt, ez az ostoba múlt, az időmet ragadtad el, s vele a szerelmek emléke kopott, minek fejfái üresek, a jövő mosta el.

Úgy érzem most magam, mint egy ütödött körte, aki ágról szakadt, s lénye csak az időt, na meg a földet töltse.

Felesleges minden orvosság, hiába kiáltok, magam napsugara kell ahhoz, hogy lássam a világom.

Életem diákjaként megfogadtam, hogy ezután szerelem lesz az élet, mit elfogadtam.

S amit nem, jövőm tanára magként ültesse el bennem, keljen ki s nyíljon virága, újra meg újra bennem…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.08.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Körtefa
Kategóriák
Versek

Ébredő erő

Univerzum szülte ember,

ébredj,… mert meghalsz,

ha szólni nem mersz…

Nagyjaink, egykor a nemzetért

haltak, öltek. Hazánknak nemzettek

s becsülettel nevelték őket.

A ma fiai a félelem rabjai,

mellettük sarjuk, mint zavart vad,

 s előttük jövőjük hamvai.

Felteszem a kérdést,

alvó emberek, ti mire vártok?

Magotok ősi hatalma,

keljen vagy a sötétben várjon?!

Álljatok fel s lépjetek,

alkossatok erdőt s réteket.

Forradalmárok! Ha kell,

a széllel is üzenjetek…

Szabadságotok forrása,

bugyogjon s törjön ki.

Öntsön el minden üreget,

s a mocsok jöjjön ki.

Pusztuljon minden áruló,

ki a haza ellen tervet szőtt.

Halott lelkeknek, itt nincs

már hely, se temető.

Fojtogatja már a halál a mély

állam katonáit,

hagyja az ébredő erőt,

hogy enni hozzon az asztalához.

A sors bírójának kalapácsa,

előtted porosan az üllőn pihen.

Népek népe, ez neked üzen!…

Ha eljön az idő,

mikor egyet üt majd.

Civilizációnk Atlantiszként

tűnik el,… s hiába kiáltasz,

életed, a kezedben van…

Érchegyi Csaba Rudolf

2022. 07. 21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ébredő erő
Kategóriák
Versek

Pihényi gondolatok

Egy napom hegedűszóba torkolt. A háttérben egy zongora kísérte, s hullámként tombolt.

A vendéglő mellett csillámló patak csörgedezett. Rajta egy tollpihe utazott, s vitte gondolatom sebesen.

Szabad vagyok, és mégis a pillanat rabja, maradjon a bilincs, gondoltam, innen nem mennék haza.

Egy hang sem hagyta el torkomat… Láttam, hogy akár egy tollpihe is lehet, egy szótlan gondolat.

A pincér vetett véget e szépnek, levesem illatával ébresztett, s hozzá mély hangja fűszerezte a képet.

Utána néztem a távolodó tollpihének, sugallta nekem, hogy oly nagy szerelem ez-az élet…

Utazz, csak utazz velem kérlek!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 07. 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Pihényi gondolatok