Szeretem azokat, kik a nemzetért megszólaltak, s mikor eltávoztak, az igaz szó emléke előtt, magam is meghajoltam!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2023.02.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategória: Versek
Fiatalon vakító napsütésben egommal a földemet szántottam. Vetéskor elhullott magjaimat, percekben s órákban számoltam.
Szivárvány könnye hullott rám életem derekán, zongorámon játszotta cseppnyi dallamát, s szívem duettje.., hallatta magát színpadán.
Hívtam én a sorsot, de érte mindig a holnap felelt. A végzet kapuját döngettem sokszor, de az idő soha – soha nem felelt.
Földi létemet lassan megértem, a halált én nem, nem félem. S ha kell hazasurranok a fényben, hogy a csendben újra megtérjem…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2023.01.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Hetvenkedő
Élő és holt fák halkan
beszélnek hozzád.
Idő aranyozta kezed, s
szellemed kísért hozzá…
Faporos szemüveged
mögött szemed világában,
élednek a holt tárgyak, s
szíved együtt dobog a fával.
Férfiként púdered a fapor,
ruhád sokszor fa színű,
arcod komoly. Bár soha nem
mosható ki szemedből a mosoly.
Tollam s jómagam már
nem várja az ihletet, 70 év
mögötted, s én itt állok előtted.
Kezemben poharam, tekintetem
rajtad, az első korty a tiéd, barátom,
a többit lenyelem halkan…
Isten éltessen sokáig !
Érchegyi Csaba Rudolf
E mű Héder József barátomnak született. Az Úr 2023. évében január havának nyolcadik napján.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Hitetlenek
Haragosak az Istenek.
Ma két Isten sem elég,
hogy az emberek higgyenek.
Éji zordban jő majd el,
vihart hoz s zűrzavart.
Viszi a mohót, hitetlent,
hazugot, veretlent, s akit Ő akar.
Három nap s három éj
sötétség után. A halál
még áldozataival, kéz
a kézben jár.
Hidegben aluszik a csend…
A távozó lelkek ködben
gyújtanak fényt, s a fagyott
múlt sötét tükrében,
mindent rémület kísér…
Valami új született meg,
idegen volt, nyelvtelen,
testtelen…, holtak voltak ők,
kiket a fény felemelt.
Az élők szíve lángolt,
könnypatakok oltották.
Reményben folytot hit
szabadult el, s vele
született, egy jobb világ…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.12.09.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Az élet színészei
Egy filmben születtünk, mi előttünk pereg. Könnyek s kardok ítélnek sorra minket…, és közben az idő veszteget.
Rendezőként születtem, belőlem apám s anyám színészt faragott, így nőttem fel én, kinek a vasárnapi ebédnél csak csirkenyak juthatott.
Játszottam én is, min te, gyermekkorunk világát. Ha kellett, én a homokozóban vertem a szomszéd rokonát. Én csak játszottam, kérem…, a szüleim darabját…
Színész vagyok ma is, de már csak parázs …, vöröslő izzó parázs. Egy álom volt fiatalon lobogni, szikrázni s égni el, de nem éreztem, hogy az idő halkan, csendben tovább áll.
Ma ritka csókok leheletétől izzik parazsam. Időm fogatát, egy vágtató ménes húzza, paták, emlékeim szikráit szanaszét szórja.
Ide s tova tépem a gyeplőt életem utolsó felvonása végén, lassíts idő, ordítok…, lobognék még, ha kérnéd.
De az éj könyörtelen, minden parazsam oltja, s a harmat függönye mögött szólítanak engem, rendezőként újra.
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.12.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Ej, világ…
Ej világ hova rohantál, hatalmat hitetlen árulók kezébe miért adtál!?
Ej népünk vakokat süketek szültetek, itt az idő, hogy lássatok, halljatok emberek.
Ej Istenünk, benned van minden vigaszunk, ostorod csattanása sokszor a földig hallatszott.
Ej anyáink, igaz hitű szép lányokat szüljetek, ha kell, ember s Isten mellett legyetek.
Ej apáink most erős okos fiaitok kellenek, hazafiak, kik szívből hangoztatják nyelvüket.
Ej katonák, emeljétek tiszta zászlónkat a magasba. Csatáink vérét könnyek mosták le mostanra.
Ej tanár, nekünk igaz történelmet tanítsál, tudd, hogy éles elme kardért soha nem kiált.
Ej világ, lassítsál… Hagyd tiszta folyóinkat medrében, ne mérgezd, s ha kell szomjazzál.
Ej nemzet, végül hozzád szólok! Nem halljátok…, a világ vészharangjai megkondultak…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.11.26.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Szikra voltál s egy látomás az éjszakába. Sugallat volt mi jött, váratott magára.
Ahogy beszéltél hozzám, hangod tiszta forrásként csobog bennem.
Tűző napod ragyogott árnyékomra, s mosolyod délibábja két szememben.
Nevetésed könnypatakja eközben sáros szürke lelkemet mosta.
Csókod forró ajkamat hűtötte, s én pillantásodban félve csókoltam vissza.
Sok mindent elmondanék, de ajkaid közt, mondataim vesznek el.
Hagyom, hogy leheleted lágy simogató szellőként, andalítson el.
Még csókodban ringottam, a hold arcodon pislákolt, szemboltom lecsukódott s alatta voltál szépséges virágom.
Kopogó cipőd hangja ébresztett, mosolyodban lángolt szívem reggel.
Igéző szemeid naptükreként sugárzott. Üde angyali arcod látványa sugallva, felrázott.
A nap tengere lassan emelkedett, betört az ablakon át, szerelmünk hajója repített minket oda, hol szívünk temploma várt…
Érchegyi Csaba Rudolf
2022.11.19.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Hatos fogat
Hatos fogat húzta ma gondolatom. Felhők hullámzó tengerén vágtattak…, könnyen s szabadon.
Nap korcsolyázott a felhőn, sugara festette meg az étert. Elmémmel töltöttem be az űrt, egy más világ országába értem.
Körülvesz itt a mindenség, madarak s repülők hajóznak előttem. Várjatok kérlek, kiáltottam… Vigyétek gondolataim, több van, mint nekem kell.
A fény csendjében vágtatott fogatom…, talán nem is hoz vissza. Rakományom az életem súlya, mi súlytalan, tudom, most vagyok tiszta.
De ekkor sarjaim képei dörgő villámként csaptak le, s a megvadult fogat száguldott, száguldott velem le…
Három virág előtt landoltam, kik egykor szívem kertjében pompáztak. Szomjúság gyötörte őket, hervadtak a virágok….
Forrásomból öntöztem minden virágom, s a nap mosolyában ébredtek újra velem, lelkem mezején a virágok…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.11.11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Őszi lombok
Őszilombok, hulló őszilombok, színeikben regélnek… Sétálok az avaron, s ők lépteim közt nekem mesélnek.
Egy fasor alagútja alatt pihentem, előttem szellő sepri az avar szőnyegét, akinek üzennek, felkapja s viszi levelét.
Olyan világi csoda ez! E képnek természet a festéke. Magam is egy szín vagyok benne, egy változó természet.
Elmúlásban jő az ébredés, érzem része vagyok én. Ahogy egy megkönnyebbült újszülöttnek első könnyében az anyai mosoly, mi csak az Istené.
Suttogni kezdett az erdő, zizegnek körülöttem a levelek, hűvös levegő simogatja arcomat, hazafelé terelget.
Mögöttem robog a vasút, kattog s zakatol, visszhang jár át mindent, s üzen, nekem, hazavárnak, hívogat otthonom.
Szürkületben indulok, de visszapillantok még, a hold ezüst utat festett nekem, s rajta lépkedem, haza…, hazafelé…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.10.25.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Álom s szerelem
Nekem az Istenem a szerelem, üzenek neki, s hívom szüntelen… Hol vagy rózsám illatod keresem, szerelem, előtted esdeklem…
Kedvesem álmomban eljöttél simogattad arcomat, s ahogy rám néztél csókod gyógyította minden gondomat.
Reggelre ébredve eltűntél, s emlékeim hamvai lebegtek. Mély bánatom kísérte harmatos arcomat, s én beléd szerettem.
Mond mikor láthatnálak téged…, szívem úgy kalapál, majd felrobban érted. Sós könnyeimben szemed tükre, te vagy üres ládám, örök kincse.
Árva lelkem szívemet borogatja, érted vérzik, s otthonom vagy ki nekem maradhatna.
Te megállítottad az időt…, éber álom s szerelem, súgd a fülembe…, nem eresztelek többé, soha, de sohasem…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.10.17.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.