Kategória: Versek

Kategóriák
Versek

Szekerem

Egykor egy erős szekér csillaga voltam. Kereke tört, s hulló izzó csillagként égtem el a múltba.

Sötétség dédelgetett, s úgy szólt hozzám, mint magához a néma. Bölcs magány fényében, vakon írtam az életem újra.

Minden szóban száz másikat kerestem. Csonka szárnyú madár éneke válaszolta meg, s dallamán vele repültem.

Emlékeim hamuja lebegett felettem az égben, eső könnye szült meg újra, Isten nevében. Megírom…, életem könyvében!

S egy nap rám mosolygott a napsugár, úgy ölelt át engem, ki egykor várt reám. Fényes ruháját rám vetette, s jeges lelkemből tavat teremtett.

Bölcs tanárom a sötétség, immáron útra engedett. Indulva visszapillantottam még az égre, s csillagom lett ismét a szekér fénye…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 04.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A szív kalapácsa

Szót

hallok,

ver a szívem.

Mosolyogsz rám,

egyetlen kincsem.

Csók,

vörös

ajkadon.

Elveszek én

benned, angyalom.

Úgy

szeress,

hogy fájjon.

Ne hagyj el, mert

véget ért az álom.

Én

benned

égtem el.

Titkom hamvát,

az időnk vitte el.

S ha

csókod

parazsa

lobban bennem,

szólj én mellettem.

Érchegyi Csaba Rudolf

(Apeva)

Berekfürdő, 2023.03.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem

hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Kunság

Madárdal szól, s harmatban izzad a reggel. A kunság mély álmából ébredezik, s pára dunyhája fényben oszlik el.

Illatos kövér a levegő, virágtenger hullámain hajózik, megállva megkövült sziklaként mossa partjaim, s benne tisztulok.

Folytattam utam a napfény ős erdőjén át, jókedvem vágta s kaszálta sugarát. Feledtem itt minden búnak baját, részem volt e világ.

Hatalmas ezüstfenyő pompázott előttem, galambok turbékoltak rajta, ágai közt laktak, s az árny őket lágyan betakarta.

Nem messze volt a tó világa, tükrén minden oly igaz volt, de csak a pillanat mása festett felszínére, s hozzá béka kuruttyolt.

Partján elhagyott faviskó, hiába várta gazdáját, az idő ette s eső verte, szél repesztette szakadt kabátját.

Teknős pihent egy nádszigeten aranyban fürdőzött, a világ nem háborgatta őt csak lépteim, s csobbanva elköszönt.

Nyugovóra indult nap, álmosan terült el a pusztán. Tarisznyámban képeimmel indultam haza, s a tücsök zenekara kisért hozzá…

Érchegyi Csaba Rudolf

Csővár, 2023.03.21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tamási Uram

Erdély szín magyar embere,

egy dézsát tele könnyel küldött

nekem…, tükrében az ős haza volt,

s benne szép kedvese.

Kárpátok magyar népe, s ti

Tamásiak, hű szívetek dobog

bennem, húzzátok a harangot,

hogy az ég is beleremegjen…

Ha könnyetekben fürdöm, hallom

ahogy a határ remeg, aki meghúzta

vonalát, boldog sosem lehet. Vesszen

el…, ki nemzete ellen cselekedett!!!

Ha a dézsámra nézek, látlak benneteket.

Erdély fái üzennek, s az ősi szellemetek.

Magyarok vagyunk, a világ magja, népe,

együtt vagyunk szétszakítva, egyszáz éve!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.03.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Borostás Boros társak

Egy nap egy borozóban torkom ecseteltem. Borostás boros társak a mámorban énekeltek.

Tudatmódosult mosolyok mosták itt minden búnak baját, füstben szálló igék, igaz mesék voltak, vagy történetek talán…

Aggok is voltak ott, s atyák. Az idő múlásában temetkezve csendben látták-hallgatták, ahogy az elme megadja magát.

A borozó tündére, Rozi. Mosolya Sanyi bácsira emlékeztetett, foghíja szegletes, alsó ajka öblös, mint duzzadt keblei…, színe vörös.

Teátrális jelenetek s ígéretek voltak zárás előtt, betintázott képzetlen színészek fizetni álltak sorba Rozi pultja előtt.

Lassan esteledett, beásított a sötétség az ablakon. A borozó erőtlen hangját a csend folytogatta, s lágy szellő surrant be… simogatva suttogott.

E világban volt itt egy hanyatló világ, hol az egybegyűltekre később rátalált az illuminált magány. Igazságot kerestek volna itt talán…?!

Kisvártatva, Dionüszosz rabjai közt a holnapért mentem haza. Mosolyfürdőt vett gondolataim hullámai ringattak el, s tükrében Rozi mosolya…

Érchegyi Csaba Rudolf

2023.02.26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Természet tengerén

Ébren álmodom, szigetemen lépkedek. Illatok csalogatnak, s az előttem hullámzó virágtenger bódít, minden percét élvezem.

Távolban csillámlik az erdő patakja, csobogó üzenete messze hallható. Leülök egy füves pamlagon, hangja nyugtató, andalító…

Írisz bujkál mellettem a fűben, kecses lila selyemben pompázik, mint egy királynő ki alakjában teljes, s szépségében álmodozó.

Roskadoznak a citrusfák, némelyiken narancsszínű bolygók csüngenek, planéták gyökeréből sorra szülők erednek.

Estére a nap izzó tüzének parazsa elhamvad a szélben, táncoló fehér selymek oszlanak el felettem, a felhők éterében.

Az álomszerű képek álomként hagytak el, s csak az élmény foszló ruhája emlékeztetett a gombra, mit ma varrtam fel…

Érchegyi Csaba Rudolf

Kalamafka, 2023.02.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tavasz

Fülembe suttog már a tavasz, újra eljött hozzám. Az Égapa s a Földanya, mint gyermekét szülte újjá.

Fényben úszó fehér dunyhák foszlanak felettem, közöttük madarak hajóznak, szárnyalnak sebesen.

Nyarat igéző napsütéses delek, alatta verítékem sincsen, végig simogatja a földet, ébredezik s nyílik minden.

Álmosak a bokrok, a fák, nyújtózkodnak az ég felé, fakadó rügyeik, mint csecsszopók, isszák a nap tejét.

Lágy szellőben táncolnak a levelek, Aeolus adja ritmusát. Koncertteremmé vált az erdő, s minden patak duzzad már.

Kecsesen hajlongó szép virágok, harmatos könnyeiken a fény korcsolyáz. Mohák szőnyege sietve öregszik, alóla tör fel a sok virág…

Az erdő lakói is gyülekeznek, mint az éhes királyok, közös országukban csendben lakmároznak, élik világuk.

Estbe borul lassan a táj, ki mindig is az éjjel hált. Nem dalolászik a szél, csend honol, s alszik benne a sok király…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 02. 14.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Mocsár

Mocsárban ragadtam.., egy faágért kiáltok, s csendben figyelem a süllyedő világot.

Ma hontalan szónokok akarják törölni jókedvem, pusztítják hazám, s vele egy ideje nemzetem.

Gondolatom tőlük sáros.., hallom a közeli patak vízét, a kőhöz beszél, imádságos!

Halottak járnak felettem a térben, nem nyugszanak addig, míg sírjukra egy igaz ember sem ébred.

Tömegsírokból ordítanak: süket és vak emberek.., veletek hamis kását etetnek, már egy ideje !

Magyarok, hazám népe, tudjátok meg szívetek gyökere, nyelvetek éke…

Öreg nemzetünk égig érő fáján járva, összeköt minket a két világ koronája. Vérünket sokszor patak mosta, de ma fényes elménk ébredezik, várjatok.., hamarosan fordul a kocka.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.02.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tisztelet

Szeretem azokat, kik a nemzetért megszólaltak, s mikor eltávoztak, az igaz szó emléke előtt, magam is meghajoltam!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.02.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Vallomás

Fiatalon vakító napsütésben egommal a földemet szántottam. Vetéskor elhullott magjaimat, percekben s órákban számoltam.

Szivárvány könnye hullott rám életem derekán, zongorámon játszotta cseppnyi dallamát, s szívem duettje.., hallatta magát színpadán.

Hívtam én a sorsot, de érte mindig a holnap felelt. A végzet kapuját döngettem sokszor, de az idő soha – soha nem felelt.

Földi létemet lassan megértem, a halált én nem, nem félem. S ha kell hazasurranok a fényben, hogy a csendben újra megtérjem…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.01.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.