Ó mekkora ez a világ, talán nem is férek bele…, lelkem arra vár, hogy újra szabad legyen.
Tömegbe zárhatnak, szeretve s megvetve élhetek. De én a pirkadat csendjéből merítek, s az esthajnal csillagába szeretek.
Fényben fürdöm én, színekbe öltözöm. Magam ruhája nem posztó…, s annak adom én, ki szívembe költözött!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022. 09. 04.
Jelen irodalmi mű a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.