Élő és holt fák halkan
beszélnek hozzád.
Idő aranyozta kezed, s
szellemed kísért hozzá…
Faporos szemüveged
mögött szemed világában,
élednek a holt tárgyak, s
szíved együtt dobog a fával.
Férfiként púdered a fapor,
ruhád sokszor fa színű,
arcod komoly. Bár soha nem
mosható ki szemedből a mosoly.
Tollam s jómagam már
nem várja az ihletet, 70 év
mögötted, s én itt állok előtted.
Kezemben poharam, tekintetem
rajtad, az első korty a tiéd, barátom,
a többit lenyelem halkan…
Isten éltessen sokáig !
Érchegyi Csaba Rudolf
E mű Héder József barátomnak született. Az Úr 2023. évében január havának nyolcadik napján.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.