Hónap: 2021 február

Vak világ tánc és szerelem, egy lokálban az, mi kell énnekem.

Barátságnak hála, s ragaszkodása vitt el oda, hol harmonika szó kíséretében találtam otthonomra.

Illatok, érzelmek villanása, s a ringatózó keblek csábítása, egy pohár bor mellett ülve visszaadta nekem, hogy miért kísért engem a női nem boldogsága, s mit ígért nekem.

Szédítő érzésekkel játszom, úszom  hevében, egy igaz társat várnék a remény nevében.

Bolyongtam, szeretetért koldultam, mindenki mellett ültem s a lokál zajában ragadtam.

A borban oldódó hangulat, s a nemek közti báj elragadó mosolya töltötte be a lokál éterét, így szülte meg bennem változás gondolatának lényegét.

Hajnalban tértem vissza hajlékomba, s egy nő mellett ébredtem, kit felvittem otthonomba.

Pirkadatkor az ablakon kitekintve, egy narancsban izzó fészket láttam.

Ébredező madarak szemeiben a természet tüze lángolt, várták a fényt összebújva, miben a valóság táncolt.

Párban ültek otthonukba, a feljövő nap fénylő asztalt terített, s a remény gyümölcsét kínálta fel, miből az ember és a természet merített.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Sóhajok hajóján utaztam s rajta a világom kutattam. Az élet forgószele felkapott s vitt oda ahol a mosoly fogadott.

Mosoly világában a bölcsek vártak s egy titkot a mosoly lelkébe zártak. Átadták nekem s mondták, hogy visszavárnak.

Hazafelé egy felhőn utaztam és ahol sóhajt hallottam, felhőt oszlattam.

A nap sugarával mosolyt üzentem, s minden sóhajt fénnyel töröltem.

Lelkem mosolyának magját vetettem, s a bölcsek könnyeivel nap mint nap öntöztem. 

A boldogság fényében a mosoly fája kihajtott, s ki kóstolta a gyümölcsét azt örökre mosolyra fakasztott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Szememben a világ terekben utazom, minden mozog velem s érzem, hogy változom.

Szemem világa a földi világnak hódol, jólétben jól lakom és messze távolodom az igaztól s a jótól.

Ma már sok mindent látok, csak nem tudom, hogy álom e vagy átok. Vakon utazom, míg teret vagy a fényt nem látok.

A szemem világa nincs egyedül, a tudatom él vele hol a fény hegedül.

A fény dallama egy új érzéssel töltött el, s a szemem világát egy új útra vitte el.

Utaztam egy szabad erkölcsös világban, tisztán éltem, de rosszat soha nem kívántam.

Mire visszatértem a szemem tükrében álltam s reméltem, hogy az emberek felébrednek e mocskos mocsárban.

Reményt hoztam a fényből, hol az értelem felizzott, megvilágított mindent mi eddig nem volt ott.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.