Napsütötte jég, egy múlt került elő belőle mi volt rég.
A virágon olvadó jég folyó filmként tárult elém, s egy új világ jelent meg előttem ahol üzentek felém.
A fényben párolgó víz szivárványa egyszer csak kaput nyitott, hol megláttam kedvesem egy zuhatagban s virágként hívogatott.
Kérte, hogy szakítsam le mert nekem pompázna, s illatával árasztana el örökre e világba.
Én már a szépség és szerelem világához tartoztam, virágom leszakítottam s karjaimban tartottam.
A leszakított kecses szár csillámló könnyei értem peregtek, szépségével s illatával, hervadó virágomat ölembe temettem.
Lelkemben emléke újra meg újra csírázott, s ha szivárványt látok, könnyeimben temetem virágom.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.01.24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.