Csendben zakatol ma a végjáték. Koholt háborúk véres hamvai felett, szótlan könnyek tükrében sorvad a világ. S a hazugság csecsén lóg a sok butaság!
A csend az a zavar, ami nyugalomra int. S ha jő a hurrikán, mit az ember korbácsolt, te is riadtan menekülsz. De innen nincs hova: a szó végtelen igaz világot szül…
A képzelet annak ad időt aki a valóság tükrén áthalad, s úgy nézhet vissza magára, mint egy alkotó, ki szilánkokból testesített, s színeztett időt, eonokat…
De e földön én tovább megyek, szeretem a magyar zöld hegyeket! Mert főmet emeli a magosba, és mert tekintetemnek az ormon a helye! Egy úrnak az Úrban a helye!
S tudom a jóban egy csipetnyi só van, a rosszban egy kis mézlelkűség, s a szív diktálja a lépést jómagam Istene felé. Egy úton, jó irányban hozzád hazám, hazafelé…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.05.07.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.