
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026. 01.16.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026. 01.16.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A digitális világ etet, a könyv ami táplál…
Egy sorban több szellem is jár…, de a szem repít oda, ahol a gondolat a léttel jegyben jár…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.08.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Könnyezik a kék ég,
s felette a nap
tűzben ég…
Búskomor a világ,
vihar, s szelek
ideje jár…
Lángoló csókok
oltják szívem…,
fáj a sebem…
Csíkos ég alatt,
virágos rét
szárad el…
S a világtalanok,
méreg cseppei
érnek el…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.01.04.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Hópihében zárva hullanak alá a csillagok. Csengetek, s én állok a fa előtt. Szikrázó hóesésben üzenetek szállnak, s egy mosolyközt született gondolatot küldök én, a hiányzó családfámnak.
Visegrád, 2025. 12. 24.
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ma a fény parazsát lobbantja újra, s a csillagok ösvényén szívek szárnyalnak fenn az égen, s mélyen a gondolatomban.
Egy kis emlékben, egy parányi üzenet: úgy pihenj meg ma e fa előtt, hol a fény melegít, s ha szólsz őseidhez halld meg az üzenetét…
Lángol minden szív a fény terít meg ma este, mosoly repked az asztalon, s közben fogd a kezem, és ölelj át vérem…, angyalom.
Eonok e szent napján a csillagok közt szállok, s hálával tartozom annak ki fényt gyújtott bennem, az örök világosságot…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.12.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Egy párás reggelen, néma szonettek sorai csillámlottak egy csokor íriszben. Ébredt még a világ, s csak a csend pihent e ködös könnyes reggelen. Korban álldogálva a város üzenetén mélyedtem el, s gondolatom hangja, zakatoló elmém lépteiben forrtak fel.
Egy bélyeggel akarják ma feladni a magyar akaratot…?! Egy boríték, s egy bélyeg? Megüzenték, hogy megcselekedték amivel megbüntet a haza…? Mhh…Sok itt a fekete varjú, a sok szarkát figyeli…s közben a nagy medve levesét, idegen kígyó mérgezi.
E lét egy isteni háló, amelyet senki sem szőtt meg tökéletesen. Ezer meg ezer év sem volt elég, hogy a sötétség beteljesedjen… Halott csillagot, egy új temeti, s egy szál virág is elég, hogy elmondja: az élet kertjében az Istenek, s mi kertészkedünk.
Ez a Magyar lelkek kertje, teli s teli virággal, melyek illatjainak üzenetei áthatják e világot… Nőjetek csak virágok: ásott halmon, szikla közt, tóban, s a Hortobágyon. Meséljétek el, hányszor állt talpra e nemzet, s szórtátok magotok hegyen át, s az óceánon.
Úgy meséljétek el, hogy a hontalanok is meghallják! Kiknek torkán akadt sokszor az idegen nyelv, s lelkükben a fagyos szorongás… Az érkező világ ma hidegen perzsel, fekete lángjának füst tengerében fuldoklók, vak szemekkel.
Itt már az ég, s a föld ketté vált… Egy fényes nép lelke kell majd, ki csillagszekerén hajt fent a világi kapukon át. Kinek vére egykor patakokban folyt Európa horizontja alatt, ma az égre néz fel…, s hazájának szíve ott dobog a csillagok alatt…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.12.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A kétségben oly sok ma a kétség: hiú gondolatok szülte képzetek festménye készül… mi a hamis jelen várandós igazságát csalta el, több ecset kellene polgártársaim, hogy színnel, s ne vérrel fessük majd a jövőt fel…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.09.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Sötét hideg áll az ablakom előtt. Csendben vár, amíg a meleg meglepi őt. Napja öltözteti, s vetkőzteti. Ezüst gombjával a hold vértezi.
Mozdulatlan pihen az éj, s nem kacér, mint a napsugár a dél egén. Sötét szeme pihen az ég fenekén, s nem faggatja e világot, mert a mélyen alvó csend reggelre elvetél.
Hűvös ma vak tekintete, s szívében lángtalan világ gyúl…, Istenemre. Trónusát a mély fekete éter festegeti, s a hold a király, ki ezüstös szálaival csinosítva fényezgeti.
Teste leírhatatlanul hatalmas, szél szabta kabátja láthatatlan, unalmas. De az éj égi korongja lassú táncot lejtve, lágyan karolja kedvesét át, s felette csillagtenger van ma este.
De mi férhet bele egy éjbe? Hol az a pont, ahol belegázolhatnék én a sötét rengetegébe. Ezer kíváncsiság, s félelem hív oda, lelkem elárulnám, ha nem hinnék e gondolatsorba.
Minden színt és ragyogást a sötét ágyán betakar. S csak a hold hajnali könnyén pislákol az új világ, kinek gyermekeit újra meg újra a nap tején örökítve magasztal.
Hangja nincs, talán eladta egy csigának…, remélem nem tévedek e varázslatos világban. S ha majdan megszólítja egy csiga, vele tart majd az éj, s lassan-lassan tűnik tova…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025. 03.19.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Este a kandalló előtt ültem, s fülemben a szívem kalapált. A lángok képként festették meg szobám falát.
A tűz pattogott, tűzijátékát szüntelen csodáltam, az éteri csendben hangja igézett meg a szobámban.
Szívem belső üteme a fali órámhoz képest sietett, s az elmém alkotta csatákban kardom a gondolataim tűzében megedzett.
Később tüzem is kialudt, s a szobám sötétje álomba ringatott. Az álom jelenéseiből a fényre ébredtem, tudtam, vége, megérkeztem.
Hallottam ahogy a világ zaja szűrődik át a falakon, s egy száguldó villamos robaja rázta meg hirtelen ablakom.
Kitekintve a nap már bearanyozott mindent, makettként tárult elém e város, s csak egy vonat fütty mosta ki szememből már az álmot.
Elindultam otthonról s kiléptem az utcára, ahol a szembejövő arcok írták gondolataimat a táblámra.
Láttam, hogy Magyar honfitársaim fejét a föld húzza, értettem,…mert a múltunk történelme a ráncok közt talált otthonra.
Hitemet szemem sugallta,… emberek emeljétek fejeteket az ég felé, hiszen Európa szívét Magyar lélek koronázza, s nincs ki tőletek azt elvenné!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.11.19.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.