Címke: Téli

Elveszett Isten ostora! S a szent föld becsülete, hova veszett a régi korona? Hol rejtegetnek jogarunk…, haza várnak a magyarok, légy újra nekünk oltalom…

A tekintet, a gerinc, az erős akarat mivé lett? Horpadt mellkas, s leszegett fejek közt az ősök büszkesége az enyészeté lett. S te Idegen rabszolga! E haza kellene?

De mielőtt a tietek lenne…, a világ börtönei szomjaznak lelketekre! Élő sötét koporsókba lélektelenül pusztultok el, s a kék ég fénye alatt, szénné s porrá égtek el.

S aki e hazát elárulva eladta, annak szívét lángoló rózsák máglyáján izzó tüskéi szúrják halomra. S ha őszesen is magyar, hidd el, Róma előtt is tied volt a jogar!

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.03.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy ideje, lüktetve áramlik már az energia… Hullámainak tükrében pislognak a szemek, s látva oltják el magukban az ősi szellemükben féltve őrzött tüzet.

Erősebben dobog a föld szíve, ugye te is érzed…? E bolygót a múlt művelte, s a fekete arc nélküli köpenyesek véres bankóiért, a senkiktől megvehette…

Azt hiszik megszerezték… Okos buták… Gyökerestül, mind rabszolgák! Ők a sátán szolgái, a világi világtalanok. A félelem iskolájában, mind hatalomért sóvárog…

Valahol még él egy bölcs juhász, aki a sok birkából majd farkast csinál… A nemzet farkasait eszméjével megalkotja, s kiveti a rókát vagy könyörtelenül eltapossa.

E haldokló világképnek itt nincs eredője, se iránya, s e földön teendője. Csak egy fegyvere van a népnek. Az esze!  Szabad akarattal, magját s gyökereit felesketve…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.02.16.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.