Egy ideje, lüktetve áramlik már az energia… Hullámainak tükrében pislognak a szemek, s látva oltják el magukban az ősi szellemükben féltve őrzött tüzet.
Erősebben dobog a föld szíve, ugye te is érzed…? E bolygót a múlt művelte, s a fekete arc nélküli köpenyesek véres bankóiért, a senkiktől megvehette…
Azt hiszik megszerezték… Okos buták… Gyökerestül, mind rabszolgák! Ők a sátán szolgái, a világi világtalanok. A félelem iskolájában, mind hatalomért sóvárog…
Valahol még él egy bölcs juhász, aki a sok birkából majd farkast csinál… A nemzet farkasait eszméjével megalkotja, s kiveti a rókát vagy könyörtelenül eltapossa.
E haldokló világképnek itt nincs eredője, se iránya, s e földön teendője. Csak egy fegyvere van a népnek. Az esze! Szabad akarattal, magját s gyökereit felesketve…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.02.16.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
