Kategóriák
Aforizma Versek

Világosság

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026. 01.16.

Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Aforizma Versek

A könyv

A digitális világ etet, a könyv ami táplál…

Egy sorban több szellem is jár…, de a szem repít oda, ahol a gondolat a léttel jegyben jár…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.01.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Kereszt

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2026.01.08.

Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Világtalanok

Könnyezik a kék ég,

s felette a nap

tűzben ég…

Búskomor a világ,

vihar, s szelek

ideje jár…

Lángoló csókok

oltják szívem…,

fáj a sebem…

Csíkos ég alatt,

virágos rét

szárad el…

S a világtalanok,

méreg cseppei

érnek el…

Érchegyi Csaba Rudolf

2026.01.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Karácsony este

Hópihében zárva hullanak alá a csillagok. Csengetek, s én állok a fa előtt. Szikrázó hóesésben üzenetek szállnak, s egy mosolyközt született gondolatot küldök én, a hiányzó családfámnak.

Visegrád, 2025. 12. 24.

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Történelem Újévi köszöntő Versek

Karácsonyi üzenet

Ma a fény parazsát lobbantja újra, s a csillagok ösvényén szívek szárnyalnak fenn az égen, s mélyen a gondolatomban.

Egy kis emlékben, egy parányi üzenet: úgy pihenj meg ma e fa előtt, hol a fény melegít, s ha szólsz őseidhez halld meg az üzenetét…

Lángol minden szív a fény terít meg ma este, mosoly repked az asztalon, s közben fogd a kezem, és ölelj át vérem…, angyalom.

Eonok e szent napján a csillagok közt szállok, s hálával tartozom annak ki fényt gyújtott bennem, az örök világosságot…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.12.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Egy háló szőttese

Egy párás reggelen, néma szonettek sorai csillámlottak egy csokor íriszben. Ébredt még a világ, s csak a csend pihent e ködös könnyes reggelen. Korban álldogálva a város üzenetén mélyedtem el, s gondolatom hangja, zakatoló elmém lépteiben forrtak fel.

Egy bélyeggel akarják ma feladni a magyar akaratot…?! Egy boríték, s egy bélyeg? Megüzenték, hogy megcselekedték amivel megbüntet a haza…? Mhh…Sok itt a fekete varjú, a sok szarkát figyeli…s közben a nagy medve levesét, idegen kígyó mérgezi.

E lét egy isteni háló, amelyet senki sem szőtt meg tökéletesen. Ezer meg ezer év sem volt elég, hogy a sötétség beteljesedjen… Halott csillagot, egy új temeti, s egy szál virág is elég, hogy elmondja: az élet kertjében az Istenek, s mi kertészkedünk.

Ez a Magyar lelkek kertje, teli s teli virággal, melyek illatjainak üzenetei áthatják e világot… Nőjetek csak virágok: ásott halmon, szikla közt, tóban, s a Hortobágyon. Meséljétek el, hányszor állt talpra e nemzet, s szórtátok magotok hegyen át, s az óceánon.

Úgy meséljétek el, hogy a hontalanok is meghallják! Kiknek torkán akadt sokszor az idegen nyelv, s lelkükben a fagyos szorongás… Az érkező világ ma hidegen perzsel, fekete lángjának füst tengerében fuldoklók, vak szemekkel.

Itt már az ég, s a föld ketté vált… Egy fényes nép lelke kell majd, ki csillagszekerén hajt fent a világi kapukon át. Kinek vére egykor patakokban folyt Európa horizontja alatt, ma az égre néz fel…, s hazájának szíve ott dobog a csillagok alatt…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.12.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Aforizma

Kétség

A kétségben oly sok ma a kétség: hiú gondolatok szülte képzetek festménye készül… mi a hamis jelen várandós igazságát csalta el, több ecset kellene polgártársaim, hogy színnel, s ne vérrel fessük majd a jövőt fel…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.09.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Versek

Éji história

Sötét hideg áll az ablakom előtt. Csendben vár, amíg a meleg meglepi őt. Napja öltözteti, s vetkőzteti. Ezüst gombjával a hold vértezi.

Mozdulatlan pihen az éj, s nem kacér, mint a napsugár a dél egén. Sötét szeme pihen az ég fenekén, s nem faggatja e világot, mert a mélyen alvó csend reggelre elvetél.

Hűvös ma vak tekintete, s szívében lángtalan világ gyúl…, Istenemre. Trónusát a mély fekete éter festegeti, s a hold a király, ki ezüstös szálaival csinosítva fényezgeti.

Teste leírhatatlanul hatalmas, szél szabta kabátja láthatatlan, unalmas. De az éj égi korongja lassú táncot lejtve, lágyan karolja kedvesét át, s felette csillagtenger van ma este.

De mi férhet bele egy éjbe? Hol az a pont, ahol belegázolhatnék én a sötét rengetegébe. Ezer kíváncsiság, s félelem hív oda, lelkem elárulnám, ha nem hinnék e gondolatsorba.

Minden színt és ragyogást a sötét ágyán betakar. S csak a hold hajnali könnyén pislákol az új világ, kinek gyermekeit újra meg újra a nap tején örökítve magasztal.

Hangja nincs, talán eladta egy csigának…, remélem nem tévedek e varázslatos világban. S ha majdan megszólítja egy csiga, vele tart majd az éj, s lassan-lassan tűnik tova…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025. 03.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Az elme tüzében

Este a kandalló előtt ültem, s fülemben a szívem kalapált. A lángok képként festették meg szobám falát.

A tűz pattogott, tűzijátékát szüntelen csodáltam, az éteri csendben hangja igézett meg a szobámban.

Szívem belső üteme a fali órámhoz képest sietett, s az elmém alkotta csatákban kardom a gondolataim tűzében megedzett.

Később tüzem is kialudt, s a szobám sötétje álomba ringatott.  Az álom jelenéseiből a fényre ébredtem, tudtam, vége, megérkeztem.

Hallottam ahogy a világ zaja szűrődik át a falakon, s egy száguldó villamos robaja rázta meg hirtelen ablakom.

Kitekintve a nap már bearanyozott mindent, makettként tárult elém e város, s csak egy vonat fütty mosta ki szememből már az álmot.

Elindultam otthonról s kiléptem az utcára, ahol a szembejövő arcok írták gondolataimat a táblámra. 

Láttam, hogy Magyar honfitársaim fejét a föld húzza, értettem,…mert a múltunk történelme a ráncok közt talált otthonra.

Hitemet szemem sugallta,… emberek emeljétek fejeteket az ég felé, hiszen Európa szívét Magyar lélek koronázza, s nincs ki tőletek azt elvenné!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.11.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.