Robin Hód volt az, kit a hódoktól kidobtak. Nem hódolt be és nem küzdött, csak a napot lopta s fürdőzött.
Robin tikfa napágyán naphosszat pihengetett, s figyelte az erdő népét, ahogy megvetve nézik őt mert a hód lányokra szemet vetett.
Éjjel a csillagok alatt Robin dolgozgatott, szorgos erdő népének éléskamráiból a táskájába pakolgatott.
Hazaérve várába a táskáját bezárta, s másnap a városba ment a patkányokhoz, hogy a rabolt gyümölcsét kínálja.
De egy hiéna politikus a városban tömörülő patkányokat a piacon meglátta, s felfigyelt Robinra ahogy gyümölcseit az asztalon ajánlja.
Oda lopakodott s megvárta, míg Robinnál a pénz talált gazdára. Felajánlotta a hiéna, hogy az erdő gyümölcseit megszerzi, s vele az erdő lakóit is kiűzi.
Robin a tervben a sötétséget látta, nemet mondott a hiénának, s a szemében úszó hód lányok vízi balettjét látta.
Megzabolázott elméje erejével a hiénát azonnal haza vágta, s búcsúzáskor a 10 forintját a pofájába vágta.
Mocsok hiéna! Az erdőmben én vagyok a tolvaj, s ha nem tudnád, az erdő lakói a politikust nem becsülik, de ha bemerészkedsz mégis, életed is elvehetik.
Robin hód, hazafelé sokkot kapott. Tolvaj élete s varázsa, feladatott.
Így hát, tikfa napágyát eladta, s a takaros vára vezetését egy szép hód lánynak átadta.
Ma már nem lop, lábai helyett a fogait rágatja, nincs fa mit Robin meg nem rághatna.
Robin hódból becsületes fejedelem lett, s az erdő lakóit képviselte, míg a nemzettségéből valaki politikus nem lett.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.03.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.