Helló hajó, Ghána alatt a vízen de jó, jelezz vissza ha-jó!
Érchegyi Csaba Rudolf
Kategóriák
Kategória: Versek
Mogorva bagolyka éjjel huhogva latolva, ki van a sötétben lent, ki az avar közt magát vackolja.
Izgő mozgó egér uraság volt ki fa tövében a diót pakolta, ami felett bagolyka, mint ragadozó a zsákmányt szagolta.
De éhsége hamar undorba fulladt, mert az egér szaga büdös volt s izzadt.
Ha megenném a büdös egeret gondolta, nem lesz a fa-házunknak gondnoka.
Ki fog bejárni az odumba, ha nem huhogok már és csak az elejtett egereket számolom naponta.
Szövetséget kötök az egérrel mormolta, s fa-házunk rendje mellett az egeret ápolónak gondolta.
De mogorva bagolykának a kincstárból már kifogyott a sajtkocka, így szegény bagolyként ápolhatja magát s nincs üzlet gondolta.
Megszólította az egeret, mire az egér ezt mondta.
Emlékszel… kérdezte, hogy mennyit cincogtam neked bagolyka, hogy ne huhogj a fa-házban naponta, de te huhogtál s még a cincogásomat is elnyomta.
Ha majd megkérsz cincogva, én majd huhogva mondom neked, hogy az ápolód leszek, ha lesz sajttorta.
Így zárult e dilemma, de máig sem oldotta meg tervét a bagolyka…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.03.27.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Szememmel üzenve.
Arcomon olvasva.
Lelkem sugallta,
s a szám kimondta.
Ezt üzenem néktek, egy gondolatra sarkalva.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.03.26.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Rend – Szer
Mikor születtem, Anyám a fénynek adott vissza.
Mikor cseperedtem nyílt szívvel éltem s voltam tiszta.
Mikor bölcsődébe jártam, őszinte szeretetet láttam.
Mikor óvodába mentem, már a szabályokat álltam.
Mikor iskolába mentem rendet és fegyelmet láttam, játék nem volt s egy szűkülő világba jártam.
Mikor érettségiztem, még a jövőm sem láttam.
Mikor egyetemre mentem, a megoldást csak magamtól vártam.
Mikor dolgozni kezdtem, a pénzért szabadságom ádtam.
Mikor megnősültem, egy boldog jövőt vártam.
Mikor családom lett, már nem elől álltam, s mikor a gyerekeim neveltem, sokszor magamat láttam.
Mikor kirepültek, a bölcsességem után jártam.
Mikor az unokáim jöttek magam kaptam vissza, s csodálva álltam.
Mikor megvilágosodtam, már ötven felett jártam.
Mikor a magány szólított, a gondolatok közt jártam.
S mikor egy szép napon a fény szólított, már a szeretteim láttam !
Mikor visszajöttem, ismét tanítóvá váltam.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.03.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
A szerelem természete
A Forró szerelmem napsugara, szívem tüzének parazsát színezi, s a levegő én vagyok hozzá mi a tüzet élteti.
Szerelmi viharok érzéki látomása, vágyakban érett meg a változásra. Hiánya megerősített minket, s még ha fájt is, együtt éltük mindezt.
A magány könnycseppei közt találtam megoldásra, ahol az életem szerelme nem adott okot már a csalódásra.
Napi gondjaink a szerelemünk fényében olvadtak, s csillámló patakként vezettem vízét egy tóba, miből a boldogtalanok ihattak.
Minden együtt volt a fent és lent, s csak a mámor ölelt minket és a szerelem.
Könnyen lebegtünk a szélben, hol táncoló porcikáid látványa üzent énnekem, nem kellett semmit mondanod, csak azt súgnod, te vagy az életem.
Szerelmünk várában éltük világunk, s ameddig az örök napfény ragyogta be kertünk, nekünk nyílt minden virágunk.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.03.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Tükörben félni
Megismerném a képemet, de a tükörben nem álltam soha perceket.
Magamat keresve a tükörrel szembe álltam s mikor feltűntem benne, lehajtottam fejem és csak a fogkefém láttam.
Kérdeztem magamtól, mennyi időt és miért éltem én…. Miért jön az idő zavar, ha a képem látom én.(?)
Mennyi időt is éltem én…és miért félek ha magam látom én.(?)
Erő kellett hozzá hogy megérthessem, a tükörképem erősebb volt, mint én lehettem.
Gondolkodtam s vártam, féltem magamtól és egy helyben álltam s mikor visszamentem a fürdőszobába, elértek az érzések a percekbe zárva.
Ma sem tudom, de ma már megteszem… állok a tükör előtt és magamat szeretem.
Köszönöm magamnak, hogy az éveket a percekben temettem, s a tiszta tükörben ma már láthatom ki vagyok én s tudom itt van velem a végtelen.
Így adott értelmet a tükör énnekem, s innentől kezdve a világosság és béke táplálta hátralevő életem.
………………..!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.03.19.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Robin hód esete
Robin Hód volt az, kit a hódoktól kidobtak. Nem hódolt be és nem küzdött, csak a napot lopta s fürdőzött.
Robin tikfa napágyán naphosszat pihengetett, s figyelte az erdő népét, ahogy megvetve nézik őt mert a hód lányokra szemet vetett.
Éjjel a csillagok alatt Robin dolgozgatott, szorgos erdő népének éléskamráiból a táskájába pakolgatott.
Hazaérve várába a táskáját bezárta, s másnap a városba ment a patkányokhoz, hogy a rabolt gyümölcsét kínálja.
De egy hiéna politikus a városban tömörülő patkányokat a piacon meglátta, s felfigyelt Robinra ahogy gyümölcseit az asztalon ajánlja.
Oda lopakodott s megvárta, míg Robinnál a pénz talált gazdára. Felajánlotta a hiéna, hogy az erdő gyümölcseit megszerzi, s vele az erdő lakóit is kiűzi.
Robin a tervben a sötétséget látta, nemet mondott a hiénának, s a szemében úszó hód lányok vízi balettjét látta.
Megzabolázott elméje erejével a hiénát azonnal haza vágta, s búcsúzáskor a 10 forintját a pofájába vágta.
Mocsok hiéna! Az erdőmben én vagyok a tolvaj, s ha nem tudnád, az erdő lakói a politikust nem becsülik, de ha bemerészkedsz mégis, életed is elvehetik.
Robin hód, hazafelé sokkot kapott. Tolvaj élete s varázsa, feladatott.
Így hát, tikfa napágyát eladta, s a takaros vára vezetését egy szép hód lánynak átadta.
Ma már nem lop, lábai helyett a fogait rágatja, nincs fa mit Robin meg nem rághatna.
Robin hódból becsületes fejedelem lett, s az erdő lakóit képviselte, míg a nemzettségéből valaki politikus nem lett.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.03.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
A homok szeme
Homokszem vagyok a sivatagban, nagy az én családom. Elfúj a szél, ha a felszínt járom.
Suhanva s repülve utazom, landolva dombokon és partokon.
Szállok az időben a múltban, az égszínkék tengeren hajózva a napfényben úsztam.
Nem jártam iskolába, nem beszélek nyelveket, csak egy szem vagyok mi az éterben pereghet.
Ha a reggel széllel ébred, ősi magokat ások, felhők könnyeivel a magot ébresztem álmából, s várok
Szemként nem látok mert vaknak születtem, lélek nélkül szolgálom a világot, s anyagként létezem.
A természet szeme vagyok, a világ az otthonom. Egy parton landolva kövesedtem meg s a habok közt leltem alkonyom.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 03. 19.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
A vizinyúl halála
Minap reggel a nap oly csodásan kelt fel, a völgyben emelkedve mosolygott, s a tó tükrében megmosdott.
Egy nyúl tétovázott hogy igyon e a tóból, tükrében egy másik nyulat látott s megkérdezte a tóról.
Milyen világ az nyúl uraság, hol egy vizinyúl a halaknak társaság? De a mása nem válaszolt, csak álldogált, kérdezve nézett vissza s nem kiabált.
Faragatlan nyúl! – a tó partján kiáltott, s mikor ivott a tóból, a mása képében hullámzott.
Elugrott a tótól s szaladt míg bírta, sokkolta vizirokonának, effajta stílusa.
Kimerülve az odúja előtt pipázott s hód barátja arra járva kiáltott: Ne szennyezd a világot!
A nyúl már semmit sem értett s a zaklatott élete itt ért véget…
Eloltott pipáját az odúba rakta s végrendeletében a sekrestyésre hagyta.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.03.16.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
A lufi szabadsága
Minap lufit kaptam s csak néztem, ahogy felszáll és lebeg a légben.
Egyet elengedtem, hogy találjon barátot, de figyelmeztettem a gázt tartsa bent mert nem lát világot.
Emelkedett s a szél fújta, fáktól bokroktól tartva sodródott s dúdolta.
Gázos vagyok de nem szégyellem, feszes alakom ránctalan s ha vihar uraság felkér egy táncra, testemet átadom.
Szállva köszöntem a borznak s tehénnek, könnyeztem felettük, mert marta testem egészen… nemesebb gáz volt mit reméltem…
Legelők, erdők felett szálltam s a hegyek előtt izgatottan álltam. Áramlásra vártam, de ha jött nem tétováztam.
Egy termik jött mire vártam, s átrepültem a hegyek felett, de ott már fáztam. Éreztem, hogy gáz van, süllyedtem és álltam…
Egy város felett jártam, hol a meleg áramlatok emeltek s kiabáltam, fel-fel, erre vártam.
De nem volt sok idő mire láttam, hogy ráncos testemmel lefelé szálltam. Feszes idomom a múlté lett, s fonnyadt testem a töppedt aszú szemeknek köszöntek.
Csökkenő magassággal siklottam a légben, s búcsúztam a madaraktól, egyenként sorba a szélben.
Egy udvarban landoltam, hol gyerekzsivaly hallatszott, s éreztem közben hogy belőlem a gáz kifogyott.
Alászállva egy gyerek elkapott és mosolyában a napsütés ragyogott.
Meleg sugárzó tekintete áthatott s megértettem, hogy mi az utam célja, mi egy üzenet, amit ma átadok.
A Szabadságot hoztam mi belülről hajtott felfelé, s ha nem hittem volna benne, a rabság eszméje durrantott volna szerteszét.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.03.15.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.