Kategóriák
Versek

Húsvéti számadás

Ugri bugri nyulacska, fészket rakott, hogy a hímes tojását eladja.

Fűből volt a fészke, zöld a tojása, így nem látta senki, mert nyuszika álcázta.

De a fehér nyuszi piros szemét a róka meglátta s a réten üldözve, ráugrott egy tojásra.

A reccsenés illatot húzott utána s elengedte a nyulat, nem futott hiába.

A nyúl menekült az erdei körmeneten át, s beállt a sorba, hogy álcázza magát.

Róka a tojásokat helyben felfalta s a réten elfeküdve, teli hasát napozta.

Egyszer csak a vadász kölnije az orrát megcsapta, felugorva szaladt az odújáig, ahol az asszony várt rá s morogta.

Mit hoztál enni rókácska? Ő bevallotta, hogy a réten a tojásokat zabálta.

A róka ment a sarokba, két napig éhezett, s a bűntudata laktatta.

Odakint az erdei húsvét lezajlott s így a rókának a sonkás tojásból nem jutott.

Mohó róka magában számot vetett, s tudta jól, hogy nem becsülte az ünnepeket.

Legyen ez egy jó példa a húsvéti mohóságra, hogy ne csak az étel, ital tartson boldogságban.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Húsvéti csokinyúl feltámadása

Húsvét a kereszténység ünnepe, ahol a csoki nyulak hadserege állt fel, hogy a vasárnapi körmenetben a feltámadást kövesse.

Mikor Jézus Krisztus feltámadt, a csoki nyulak hadserege már elfáradt. Éhes  gyerekek csaptak le a fáradt seregre, s felfalták őket mielőtt elolvadtak volna, mert Jézus a fondüt nem szerette.

De Jézus a csoki nyúl nélkül is a bűnt s a halált megváltotta, de az utolsó nyulat tarisznyájába még idő előtt bezsákolta.

Jött a tavasz mire Jézus is várt, csokinyula a tarisznyájában egy hűtőre várt.

Várhatott, mert a zsidók a peszáh-ot ünnepelték, így isten csoki nyulát már a tarisznyában eltemették.

A szabadság ünnepén csoki sírja lötyögött a tarisznyában, isten belenyúlt, hogy megkóstolja milyen ízű is a katonája.

Az ízlelés pillanatában a csoki nyúl feltámadott, s újjászületve Isten által egy új csomagolást is választhatott.

Az új csomagolásban szimbólumként újra kiállva, tyúkok sorakoztak fel neki, hogy a tojásuk legyen megáldva.

De a csoki nyuszi a tyúkokat váratta s megvárta míg a kölnie megérkezik Amsterdamból a postára.

Mikor megkapta, a tyúkokat értesítette…

by phone s elmondta, hogy nincs ki a kölnitől hervadna.

Álljatok sorba gyorsan, a nyúl ezt mondta.

A tyúkok izgalmukban vártak a nyúlra, míg nem ők következtek addig költöttek ők sorba.

A nyúl a tavasz küszöbén a tojásokat bezsebelte, s megmutatta a papnak, hogy nem ő tojik csak a tyúkokat szeretgette.

A pap a sok tojást keresztekkel befestette s Rómába írt, hogy isten a nyulat tojásból teremtette.

A népszokást a Vatikán feljegyezte, így minden vallásos ember a nyulat ünnepelte.

Az igazat még én sem tudom… csak azt, hogy az ünnep a fontos nem a mese, s az hogy együtt vagyunk…

Ha felháborodnál viccesen morbid verses prózámon, ne tedd, csak gondolj bele, hogy a világ most ébred sötét voltából.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Találkozás a halállal

A történetem úgy kezdem, hogy hidd el a problémák tanulságai oldozták fel életem.

Voltak szerelmeim, kik ébresztették alvó ménesem, s lovammal a boldogság rétjein át vágtattam a forrásig, hol egy írás várt, mit a fény írt nekem.

Az üzeneten ez állt. A halál vagyok s érted jöttem, de ne éld meg végzettként a jelenlétem.

Én csak elkísérlek az új világig, ahol várnak rád a tanítások. Sajnos a lényegre nem figyeltél, ami miatt leszülettél.

Emelkedem testemből érzem, s a halál szólt hozzám:

Egészséged oltárát romboltad le s várt a betegség,… mert nem volt benned figyelem sem megértés.

Hogy mi taszított téged…talán a félelem, vagy egy gondolat, s te hagytad hogy elvigyen.

Hitedet kerested s hívtad, de csak ateista lelked szava ragadt el mindig, sugallva neked, hogy a jövőd most írja…

Világképed előtti felszínes bátorságod a gyávaságba torkollott, s egyéniséged a hétköznapok szeretetének hiányában már egy mocsárban fuldoklott.

Tudtad valahol, hogy egy új világ már vár téged, s lebegve elengedted magad, hogy a fény bölcseit megkérdezd.

A választ megkaptad, de késő volt:

Maradj ébren az életben, mert ha a fényben izzik az értelem a javak nem vakíthatnak el, mint homály a ködben, és elúszik vele a félelem…

Ennyit kell tudnod, hogy valójában miért létezel..!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Az időm értelme

Az idő itt hagy másodpercről másodpercre, ha kérdeznék tőle, ő nem felelne.

Nem látom őt, csak üzen nekem, a testemet használja mértékének s így a jeleit észreveszem.

Csodákat művel az idő velem…

Pillanataim állomásain időzik velem, hol a boldogságom.. vagy a végzetem filmje pereghet nekem..

Hagyjon itt (!) szóltam, vagy vigyen, lássa bűnös vagy tiszta lelkem, s ha kell ítéljen el.

Így kapok mindent vissza, mit vesztettem vagy cselekedtem, az egyensúllyal szemben nincs miért, hogy ellenkezzem.

Gondolataim hajóján az étert kérdeztem, vajon mit keresek én itt, s mire születtem…?

Mi az, hogy tudat, erre ébredtem, mikor lelkem igazsága magam előtt vérzett el.

Voltak terveim s álmaim miben változtam. Előre forgó időm kerekén táncoltam, a fény spektrumába olvadtam, s a dimenziók közt szárnyaltam.

Tudtam, Én vagyok a világ gyermeke s atyám az univerzum. Ki a lét és anyag felett uralkodik, de ha kell a bolygók népéhez szólva teremtve meg is mutatkozik.

Az idő az univerzumban a fényt hozta, s nekünk annyi jut belőle, ami a megvilágosodásban az ébredést elhozza.

A Földanyácska a testén élőket az idő fényével gondozza, s míg a keblén hordoz minket, szívünk együtt fog dobogni s nincs ki oldozza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.03.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Szerepre ébredni

Emberként megértőnek lenni s az elvárt szerepekben megfelelni, nem az én világom.

Az utamat emberként járom s a társadalom dzsungelében a bozótot vágom.

Magam mögött kitaposott utat hagyok, hogy lássák a követőim amit hátra hagyok.

Te is követhetnél utamon, de előtte vess számot magaddal s lásd a jeleit magadon.

Döntéseink azért vállaljuk, hogy a fejlődés útján ballagva megkapjuk minden kérdésünkre válaszunk.

Egy kérdés volt miben a társadalom jóléte áltatott, álljak sorba s a színdarabjuk játszhatom.

De magam világát én teremtem, nem állok sorba s nincs szerepem!

Bevallhatom ma már elfeledtem, hogy a darabírók élnek sok szerepben,… egyedül, elmélyülten.

Ők csak szerepet osztanak s a színészek játszák a darabot, miben a közönség ocsúdhat.

De mire a nézők felocsúdtak,… ők lettek a szereplők s a darabban bent ragadtak.

A darabíró csapdát állított s a színházból a közönség már beoltva távozott!

Jól gondold át létedet, hogy kinek vagy minek játszod el életed…

Tét nélkül a végzeted semmit sem ér, s ne keresd a választ, mert benned él.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Ghána alatt

Helló hajó, Ghána alatt a vízen de jó, jelezz vissza ha-jó!

Érchegyi Csaba Rudolf

Kategóriák
Versek

Dilemma

Mogorva bagolyka éjjel huhogva latolva, ki van a sötétben lent, ki az avar közt magát vackolja.

Izgő mozgó egér uraság volt ki fa tövében a diót pakolta, ami felett bagolyka, mint ragadozó a zsákmányt szagolta.

De éhsége hamar undorba fulladt, mert az egér szaga büdös volt s izzadt.

Ha megenném a büdös egeret gondolta, nem lesz a fa-házunknak gondnoka.

Ki fog bejárni az odumba, ha nem huhogok már és csak az elejtett egereket számolom naponta.

Szövetséget kötök az egérrel mormolta, s fa-házunk rendje mellett az egeret ápolónak gondolta.

De mogorva bagolykának a kincstárból már kifogyott a sajtkocka, így szegény bagolyként ápolhatja magát s nincs üzlet gondolta.

Megszólította az egeret, mire az egér ezt mondta.

Emlékszel… kérdezte, hogy mennyit cincogtam neked bagolyka, hogy ne huhogj a fa-házban naponta, de te huhogtál s még a cincogásomat is elnyomta.

Ha majd megkérsz cincogva, én majd huhogva mondom neked, hogy az ápolód leszek, ha lesz sajttorta.

Így zárult e dilemma, de máig sem oldotta meg tervét a bagolyka…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Üzenet

Szememmel üzenve.

Arcomon olvasva.

Lelkem sugallta,

s a szám kimondta.

Ezt üzenem néktek, egy gondolatra sarkalva.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.03.26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Rend – Szer

Mikor születtem, Anyám a fénynek adott vissza.

Mikor cseperedtem nyílt szívvel éltem s voltam tiszta.

Mikor bölcsődébe jártam, őszinte szeretetet láttam.

Mikor óvodába mentem, már a szabályokat álltam.

Mikor iskolába mentem rendet és fegyelmet láttam, játék nem volt s egy szűkülő világba jártam.

Mikor érettségiztem, még a jövőm sem láttam.

Mikor egyetemre mentem, a megoldást csak magamtól vártam.

Mikor dolgozni kezdtem, a pénzért  szabadságom ádtam.

Mikor megnősültem, egy boldog jövőt vártam.

Mikor családom lett, már nem elől álltam, s mikor a gyerekeim neveltem, sokszor magamat láttam.

Mikor kirepültek, a bölcsességem után jártam.

Mikor az unokáim jöttek magam kaptam vissza, s csodálva álltam.

Mikor megvilágosodtam, már ötven felett jártam.

Mikor a magány szólított, a gondolatok közt jártam.

S mikor egy szép napon a fény szólított, már a szeretteim láttam !

Mikor visszajöttem, ismét tanítóvá váltam.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A szerelem természete

A Forró szerelmem napsugara, szívem tüzének parazsát színezi, s a levegő én vagyok hozzá mi a tüzet élteti.

Szerelmi viharok érzéki látomása, vágyakban érett meg a változásra. Hiánya megerősített minket, s még ha fájt is, együtt éltük mindezt.

A magány könnycseppei közt találtam megoldásra, ahol az életem szerelme nem adott okot már a csalódásra.

Napi gondjaink a szerelemünk fényében olvadtak, s csillámló patakként vezettem vízét egy tóba, miből a boldogtalanok ihattak.

Minden együtt volt a fent és lent, s csak a mámor ölelt minket és a szerelem.

Könnyen lebegtünk a szélben, hol táncoló porcikáid látványa üzent énnekem, nem kellett semmit mondanod, csak azt súgnod, te vagy az életem.

Szerelmünk várában éltük világunk, s ameddig az örök napfény ragyogta be kertünk, nekünk nyílt minden virágunk.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.