Emberként megértőnek lenni s az elvárt szerepekben megfelelni, nem az én világom.
Az utamat emberként járom s a társadalom dzsungelében a bozótot vágom.
Magam mögött kitaposott utat hagyok, hogy lássák a követőim amit hátra hagyok.
Te is követhetnél utamon, de előtte vess számot magaddal s lásd a jeleit magadon.
Döntéseink azért vállaljuk, hogy a fejlődés útján ballagva megkapjuk minden kérdésünkre válaszunk.
Egy kérdés volt miben a társadalom jóléte áltatott, álljak sorba s a színdarabjuk játszhatom.
De magam világát én teremtem, nem állok sorba s nincs szerepem!
Bevallhatom ma már elfeledtem, hogy a darabírók élnek sok szerepben,… egyedül, elmélyülten.
Ők csak szerepet osztanak s a színészek játszák a darabot, miben a közönség ocsúdhat.
De mire a nézők felocsúdtak,… ők lettek a szereplők s a darabban bent ragadtak.
A darabíró csapdát állított s a színházból a közönség már beoltva távozott!
Jól gondold át létedet, hogy kinek vagy minek játszod el életed…
Tét nélkül a végzeted semmit sem ér, s ne keresd a választ, mert benned él.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 03. 28.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.