A Forró szerelmem napsugara, szívem tüzének parazsát színezi, s a levegő én vagyok hozzá mi a tüzet élteti.
Szerelmi viharok érzéki látomása, vágyakban érett meg a változásra. Hiánya megerősített minket, s még ha fájt is, együtt éltük mindezt.
A magány könnycseppei közt találtam megoldásra, ahol az életem szerelme nem adott okot már a csalódásra.
Napi gondjaink a szerelemünk fényében olvadtak, s csillámló patakként vezettem vízét egy tóba, miből a boldogtalanok ihattak.
Minden együtt volt a fent és lent, s csak a mámor ölelt minket és a szerelem.
Könnyen lebegtünk a szélben, hol táncoló porcikáid látványa üzent énnekem, nem kellett semmit mondanod, csak azt súgnod, te vagy az életem.
Szerelmünk várában éltük világunk, s ameddig az örök napfény ragyogta be kertünk, nekünk nyílt minden virágunk.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.03.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.