Mikor születtem, Anyám a fénynek adott vissza.
Mikor cseperedtem nyílt szívvel éltem s voltam tiszta.
Mikor bölcsődébe jártam, őszinte szeretetet láttam.
Mikor óvodába mentem, már a szabályokat álltam.
Mikor iskolába mentem rendet és fegyelmet láttam, játék nem volt s egy szűkülő világba jártam.
Mikor érettségiztem, még a jövőm sem láttam.
Mikor egyetemre mentem, a megoldást csak magamtól vártam.
Mikor dolgozni kezdtem, a pénzért szabadságom ádtam.
Mikor megnősültem, egy boldog jövőt vártam.
Mikor családom lett, már nem elől álltam, s mikor a gyerekeim neveltem, sokszor magamat láttam.
Mikor kirepültek, a bölcsességem után jártam.
Mikor az unokáim jöttek magam kaptam vissza, s csodálva álltam.
Mikor megvilágosodtam, már ötven felett jártam.
Mikor a magány szólított, a gondolatok közt jártam.
S mikor egy szép napon a fény szólított, már a szeretteim láttam !
Mikor visszajöttem, ismét tanítóvá váltam.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.03.22.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.