Lehet, hogy nincs,
lehet, hogy van.
De ha nincs előtted,
az csak az elmédben van.
Hinnéd ha látnád,
s nem tudnád mi vár rád.
A születés hangjában bízol, de
a halált megveted, mi nem szól.
Az univerzum energiájában élsz,
ők töltenek, míg az élet italából kérsz.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020. 12. 05.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Tavasszal élőben, élet lát napvilágot.
Nyáron, a perzselő nap táplál virágot.
Ősszel, a színekben tűnik el a szép világ.
Télen, a teremtés álmában alszik a világ.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020. 12. 04.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Álmodban vágytál,
a szerelmedre vártál.
Megjelent, de nem szólt,
csendben eljött hozzád, s így volt.
Ahogy eltűnt hiányzott,
megtörtént eset nyomait találod.
Később álmom a valóságban megjelent, s
elmém kitágulva nem értette mit jelent.
De végül vágyaim, tettek nélkül válaszoltak:
Éld meg életed egy álomban, hogy szabad lélekként távozhass a csillagok közt egy mámorban.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.12.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Az emberek találkozása, s a kételkedés változása csak egy üzenetben erősít meg, hogy láss szíveddel.
A találkozás örömében vagy félelmében telik, miben a jelent értékeli, s a múltad rendszerezi.
Találkozásokban nincsenek véletlenek, sorsod kövébe vésve írták, életedet.
Sorsod kövét, hogy koptatod, írásait lemosatod, de így is, úgy is megtudhatod.
Életed változása kapcsolatokban van elásva, amin a történelmed lángja lobog, s lelked fénye életed végére egy változást hozott.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.29.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Hegyeknek szelleme, folyó tükrének csillogása, a lágy szellő érintése s lelkem villanása, ez vonz a Duna völgyébe számadásra.
Folyó parton ülve a távolba tekintve, csilingelő levelek zajában merülve, minden világok világát elkerülve, nyugalmam lelem, lelkemben felüdülve.
Illatokban, szagokban, virágok mellett és iszapban, kavicsok között a vízben állva, egy jó fogást remélek, mi a horgász álma.
Ott van a jövő s a múlt, mit az élet a magányban nyújt. Így tisztulok szellemben és lélekben, hogy erőt közvetíthessek majd az életben.
A Dunakanyar én rám vár, csodáival megtalál, folyó képében fényképem, visszatükrözve szabadságom létében.
Érchegyi Csaba Rudolf
Írtam, Horváth Tibornak szeretett Nagybátyámnak, a Dunakanyar szeretetének emlékére!
Létrehozva: 2020.11.28.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A csók forrón jó, hevesen érzelmekkel fűtve, remegő testeddel s szíveddel töltve.
Oly szép az álom, ahogy magamban látom, akivel együtt élem csak azt kívánom.
Epekedem, vágyakozom, s szépségében álmodozom.
Csak a lelkemben élek elmémet kizárva, csókra éhesen szerelmet kiáltva.
Vágyom a percekre, tested illatára, s csókod ízének csodálatos világára.
Tudtam, nekem adtad érzelmeid s csókod fűszerének rejtelmeit.
Egy álom jött el, mi vitt minket s repített, kimaradt minden nálunk mi merített.
Csókod tüze, lángja, nyomott hagyott viharába.
Hogy meddig visz el nem tudhatod, csak később érted meg azt, hogy ki kiért volt miben a szerelem csak egy vihar volt.
De a szerelmes emlékek raktára felhozza a múltat, hogy újra élhesd képeit, s érezve azt amit egy élet a jövő képében nyújthat.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.27.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A fényből jöttem, az éterben fogantam, anyám testébe költöztem s élve maradtam.
Mikor szólítottak a földi világra, egy csatornán érkeztem apám áldására.
Gyermekkorom, családom, minden idő pillanatát boldogságban s megértésben az utókornak ajánlom.
Hamar felnőve s tettekkel kendőzve a tudást, szelek szárnyán lovagoltam a jövőm, hol iskolába hívott a világ.
Iskoláim végén a képzelt tudásom, tetteimben mérte a világom. Javak álmában éltem napjaim, míg az időm értéke ellentétesen nem hatott a lelkem mélyére.
Az ezüst korban már a bölcsességben utaztam, időben s megoldásban kutattam, ahol egy visszatérő hang kérdezett, hová készülsz te s mond mivé lett az életed.
A hang utoljára hallatta magát, üzente nekem hogy a világom ideje lejárt.
Így az anyagból a fénybe utaztam, s vittem magammal földi tudásom, hogy egy új életben tanítsam az utókort e földi világon.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2020.11.26.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!
Az utcán sétálva a kirakatok előtt megállva, egy más érzés fog el a világba.
Ott van a kirakat mögött mi árulja magát, érzés nélküli anyagban formálva, a külsején egy értékkel ellátva.
Az ember csak azt tudja, hogy ő a másik oldalon áll, a kirakat túlsó oldalán.
Azt gondolja, hogyha vágyai eszközét megszerzi s értékét megőrzi, felette áll minden kirakat politikájának.
De nem látja és nem érti, hogy szeme s vágya miért vitte őt át a kirakat világába, ahol észrevétlenül bekerült az árucikkek halmazába.
A kirakat világa az ördög játszótere, hol az elméd kísértése az illúziók hatása, akaratodnak erejét veszi s végül alul maradsz hiába.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.25.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Mély csendben a létezést s a hova tartozást keresed. Elmélyülve, a csillagok közt repülve utazol képzelt világodban, álmaid jövőjében s a vágyaid szerepében.
A csend regenerál mindent mi zavaros. A rossz elmében való állapot, folyó energiádban adott zárlatot.
Csendben pihentem a béke mezején, figyeltem kifelé s kérdeztem az istent, miként válhatnék a fényben emberré.
Csendben minden a tiéd, öröm, boldogság, s ott van a gondolati szabadság.
De ott van a bánat, a teher, a nyomor, mi szintén eljő, csak értesd meg magaddal, mi az ami komoly s a lelkedben fertő.
Csenddel oltani, világot gyújtani, s a spirituális élmény szabadságában felszabadultan olvadni, ez az emberi lét alapja amivel léphetsz egy szintet magadba.
Találj haza, fogalmazd meg magad csendjét, s helyezd el világodban a magad szintjét.
Fogadd el helyed, hol majd nyugalmad leled, hol nem háborgat egód konoksága, mint őkelme csapongása.
Ha megérkeztél ne tégy semmit, csak élj! Zárj ki mindent mi nem te vagy, de fogadj be mindent, mert élni hagy.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ki az ki szegény, kiben ébred jobban a remény, hogy gazdagságról álmodjon, s a szegénységben változzon.
Szegénységről álmodni balgaság, elméd harcában megérteni mi a szolgaság, s számot vetni magaddal, az a bátorság.
A szegény ember filozófiája, repíti őt a javaktól mentes világába. Hol az idő a nyereség, s a jövő nyugalmában eljövő bölcsesség.
Javak nélküli szegénységet ma az emberek szörnyűségnek, a gazdagságot pedig célnak tekintik.
Gazdag ember idejét s lelkét áldozza életében, rossz irányban változik, s közben önképében álmodik.
A sok szenvedés, szegénységben s gazdagságban értelmet nyer, ahol a sors boldogságot vesz el és elveszve adja vissza majd.
Te magad döntöd el, mi marad neked majd !
Ha a rosszat választod, egyre sötétedő utad a világod folytja, míg végül nem marad más, csak az, mi életed oltja.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.23.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.