Mély csendben a létezést s a hova tartozást keresed. Elmélyülve, a csillagok közt repülve utazol képzelt világodban, álmaid jövőjében s a vágyaid szerepében.
A csend regenerál mindent mi zavaros. A rossz elmében való állapot, folyó energiádban adott zárlatot.
Csendben pihentem a béke mezején, figyeltem kifelé s kérdeztem az istent, miként válhatnék a fényben emberré.
Csendben minden a tiéd, öröm, boldogság, s ott van a gondolati szabadság.
De ott van a bánat, a teher, a nyomor, mi szintén eljő, csak értesd meg magaddal, mi az ami komoly s a lelkedben fertő.
Csenddel oltani, világot gyújtani, s a spirituális élmény szabadságában felszabadultan olvadni, ez az emberi lét alapja amivel léphetsz egy szintet magadba.
Találj haza, fogalmazd meg magad csendjét, s helyezd el világodban a magad szintjét.
Fogadd el helyed, hol majd nyugalmad leled, hol nem háborgat egód konoksága, mint őkelme csapongása.
Ha megérkeztél ne tégy semmit, csak élj! Zárj ki mindent mi nem te vagy, de fogadj be mindent, mert élni hagy.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.