A fényből jöttem, az éterben fogantam, anyám testébe költöztem s élve maradtam.
Mikor szólítottak a földi világra, egy csatornán érkeztem apám áldására.
Gyermekkorom, családom, minden idő pillanatát boldogságban s megértésben az utókornak ajánlom.
Hamar felnőve s tettekkel kendőzve a tudást, szelek szárnyán lovagoltam a jövőm, hol iskolába hívott a világ.
Iskoláim végén a képzelt tudásom, tetteimben mérte a világom. Javak álmában éltem napjaim, míg az időm értéke ellentétesen nem hatott a lelkem mélyére.
Az ezüst korban már a bölcsességben utaztam, időben s megoldásban kutattam, ahol egy visszatérő hang kérdezett, hová készülsz te s mond mivé lett az életed.
A hang utoljára hallatta magát, üzente nekem hogy a világom ideje lejárt.
Így az anyagból a fénybe utaztam, s vittem magammal földi tudásom, hogy egy új életben tanítsam az utókort e földi világon.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2020.11.26.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!