Szerző: formaldehid

Elmék álmok eszköze, papírt s vásznat tartva, a művész előtt meghajolva, s az alkotások szépségben élnek, lélek nélkül álmodozva.

A rajztábla merevsége s a művész tehetsége az ihlet pillanatában mesél a világról, ahova költözne a mester a szobából.

Rajztábla létében, minden vonalat és könnycseppet síkon s térben átélve, tartja magát az időhöz, szó nélkül a merevségében megélve.

A tábla a művész igaz és hű barátja, biztosítja anonimitását s a művészt, hogy a művészete nem várt hiába.

A tábla gondját s a sorsát csak a művésze viseli. Együtt léteznek s tévedtek, amit a papíron s vásznon megálmodva egykor végeztek.

Mindkettőjük ideje és kitartása számadó, de végül a tábla és a művészet marad állandó.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.11.22.

Jelen irodalmi mű. a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

A szem tükrében fénylő hajnali holdfény szépsége, csak egy pillanat volt mit álmodtál, s a pirkadatban távoztál.

Ráébredve a pillanat élményére, a lélekre ható mélységére s az ébredő boldogságra, amiért sokat adnál e világba.

Javaslom szereped legyen állandó, s hagyd kívül a világ zaját ami boldogságod ellen dolgozna, mi végül téged a szolgaságba hajszolna.

Mosollyal születni a világra, szabadságban élve megáldva, tiéd lehet minden egy javaktól mentes hitben.

Mosollyal babonázz, embereket zabolázz, s ne felejtsd el jókedved humorát. Ha így teszel majd az emberek felett állsz, sugallva a szeretet világát és azt, hogy mit miért csinálsz.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.11.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Lemondok mindenről, miről lemondhatok. Elmondok mindent mit elmondhatok.

Elengedek mindent mi nem tartozik hozzám, s keresem azt, ami illő hozzám.

Itt van minden mi nem kell, keresem a világom ahol a nap kel fel.

Napom marcangoló perceit váltom fel boldog álmaim perceire, hogy megélhessem világom, miket majd a halálom után beváltom.

Látom magam előtt a változó világot, miben elengedem a rosszat, mi bennem felgyülemlett, s bosszant.

Ott van a tér s az idő miben kullogok, boldogságom vagy fájdalmaim viharában ösztönösen robbanok.

Elveket feledni, szabályokban törvényeket követni, egyenlő a rabsággal mely a lelkedet mérgezi.

Tudatodra ébredni szabadon szárnyalva, hátrahagyott elmédben egódat oldozni az oltárba.

Karmát megvétózni az a hatalom, szellemi erőkkel átrepülni falakon, szembe nézni a következményekkel, s feledve a tetteket szabadon.

Elengedni az életet, halált, vagyont, s szabályt, tudni valamit mi szabadságért kiállt.

Az elengedés mércéje a vakság, mi a bölcsesség értékét teremtve a nagyság.

Ebben válhatsz éretté, ha életed cselekedeteiben teszed magad képzetté.

Az örök változásban éld meg a jelent, mi életed értelmét adja s teremt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.07.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Változol a világgal érzelmeid lázában, hatása alatt ébredsz életed álmában.

Minden érzelemben ott van az erő, mi vetítette sorsod, s helyzetét elő.

Minden látomás vagy pillanat az érzelmek kalandja, miben döntenek az égiek, hogy minek lesz alapja.

Szerelemben lázban s hevének viharában, ott tombol az érzelem, mint hurrikán a réteken.

Csalódottságban, boldogtalanságban érzelmi rezgéseid zavarosak, s szíved ritmusában érzett hangok üzenetei magasztosak.

Születésed s halálod érzelmei a traumákban érzékeli a változást, minek hatásai a  jövőt illetően meghozzák a látomást.

Minden érzelmi pillanat sorsod következő lépése, mint sakk táblán lépés előtt a játékosok kérdése.

Érzelembe esni, boldognak lenni, szerelembe sírva az utadat lelni, s a végén szabad lélekként felszállva az angyalok közé jutni a világba.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.11.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Amit vállalsz az mind a tiéd. Arcod tükörképe a léted térbeli eredménye.

Arcod rezzenései gondolatokat sugároz, nyíltan jelzi lelked világának, hogy az igazságát kéri, s tényeit magában éli.

Arcod ábrázata a népcsoportod térképe, ott hagyta vonalait, hogy értékeld is végtére.

Minden arc sorsa egy időbe mutat, várja a végtelen mi öregségbe repíti, s egy új jövőt keresve az útra mutat.

Arcod fényképen s lelkedben minden korban ugyanaz. Emlékeid képében felidézted a szépet, s a kort tekintetted múltnak miből megszülettek az emlékek.

Arcok világa a társadalmak spektrumának tárháza, ahol az arc jegyeket s üzenetet hordoz, mi az elmébe s a tudatba beépülve a válaszokra válaszolva oldoz.

Arcoddal dönthetsz, beszéd nélkül is ölhetsz, s mindent kifejezhetsz mi egy lényeget ölthet.

Arcot bírálni nem szabad, címkézni roskatag. Mert ha elveszel egódban, elvesztél modorban, s nem láthatod az arc mögötti világot a korodban.

Arcod térképe a fényed fényképe, mi sugaraiban hatol a lelkek mélyére, s nem hazudik csak árulkodik, egy másik arcról ábrándozik.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.11.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Kinek lelke nincs, szíve sincs, gyermekeinek hite, elveszett kincs.

Apró mérgek cseppjei, gyermek lélek pusztulásának jelei.

Szülők tomboló haragjuk rabja, önzőségük oltárán gyónnak, gyermekük lelkét magára hagyva .

Ha felébrednek majd tetteik végére, gyermekeik is elhagyták őket, végtére!

Harcukban Isten és a gyermeklélek is eladó, örök sebeket ejtenek s igazuk házában, féltett jólétük a mérvadó.

Nem látják, hogy gyermekükben vihar és mennydörgés pusztít, könnyes szemünk tavat duzzasztanak s velünk a csend ordít.

Gyermekek lelke imában könyörög, adjátok vissza Apámat s Anyámat mert sérülök…

Nincs több idő sem alkalom, hogy egy életet birtokoljatok ti, hamis igazatokon!

Apák, Anyák, kérlek ne pusztítsatok tovább, hova tartotok, ha gyermekeitek lelke örökre sérül s szeretete nem él tovább!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.11.07.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Térben és időben fényben úsztam merengve, láttam hogy mit írnak a csillagok, miben láthatom a jövőmet s e napot.

Csillagok közt barangoltam, csak egy kérdést latolgattam, hogy hol keressem a választ, s mi a születésem célja, miért jöttem tanítani a fényt hozva, írva.

Lebegek én ég és föld között egy ősi tudattal megáldva, s hogy kihez érkezem majd a jövőben, csak ők tudják a sorsom útját megáldva.

Ég és föld harmóniája bennem él szívem lelkem sarjaként, hiszek lelkemnek s nem a szememnek, mert tudom ki vakítva eretnekként él, annak az új világ nyugtalanságot és szorongást ítél.

Ég és föld az otthonom világa, fényben utazom e fizikai világba. E kettősség örökre fennmarad, s bízom istenben hogy a lelki szabadságom megmarad.

Csak a tanultak és a veleszületettek utazhatnak tudásukkal az időben, s elbeszéléseik utat nyitnak majd a jövőben.

Spiritualitásban megérve, az élet italát kimérve, élünk harmóniában ég és föld között a magunk világában.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.11.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Napfény erejével a túrád kezdetével frissül elméd s lelked, mi számodra a kezdet.

Az oxigén kertjében lépve, s erdők mélyére térve, szabadnak véled életed lényegét, mi alkotta világod értelmét.

Minden ott van mi az élet. Oxigén, energia s varázs, mint a talajban ébredő világ.

Energiák hatása, szinergiák világa hatnak a lényedre, mivel töltekezel majd az életbe.

Energiamezőben sétálva, a nyugalom terében megáldva, pihensz majd meg lassan a világba.

Ott békét s nyugalmat lelsz, varázsban, szépségben,  feledsz majd minden terhet, mi elnyelt éltében. 

Sétálva lebegve a tömény oxigénben fuldokolsz, s tudod hogy hazaértél, mert az ember természetben születve boldogult.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.08.12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik!

Világodban élnek, átjárnak és kérnek. Kérnek a lelkedből s félelmeid részéből.

Közöttünk vannak világok közt jönnek mennek, pokoli gonoszsággal irányítva hatalomra törnek.

De az őrzők is itt vannak az átjárást biztosítják, két sík között utaznak, hogy az egyensúlyt betartassák.

Szentírás sem segít a világot mérgezik, a gyengéket a gonoszsággal vértezik.

Az angyalok terhe egyre nő, emberek hite a fényesség látván meglepő.

Lelkükben angyalként ébredünk, mi a gonosz hatalom erejét pusztítja s erős hitükkel és imákkal a világ sorsát jobbítja.

Míg a gonosz közöttünk van a világ csendje hangos zavar, béklyóban vetett életed súlya alatt ott lesz a démoni talaj.

Nézz szembe a gonosszal angyalként szárnyalva, s fényességed erejével küldve vissza őket a lángokba.
A világ egyensúlya Isten szeretetében elmerül, angyalként az emberek létét vigyázva, a démoni világot örökre kizárja.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.09.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.