A csók forrón jó, hevesen érzelmekkel fűtve, remegő testeddel s szíveddel töltve.
Oly szép az álom, ahogy magamban látom, akivel együtt élem csak azt kívánom.
Epekedem, vágyakozom, s szépségében álmodozom.
Csak a lelkemben élek elmémet kizárva, csókra éhesen szerelmet kiáltva.
Vágyom a percekre, tested illatára, s csókod ízének csodálatos világára.
Tudtam, nekem adtad érzelmeid s csókod fűszerének rejtelmeit.
Egy álom jött el, mi vitt minket s repített, kimaradt minden nálunk mi merített.
Csókod tüze, lángja, nyomott hagyott viharába.
Hogy meddig visz el nem tudhatod, csak később érted meg azt, hogy ki kiért volt miben a szerelem csak egy vihar volt.
De a szerelmes emlékek raktára felhozza a múltat, hogy újra élhesd képeit, s érezve azt amit egy élet a jövő képében nyújthat.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.11.27.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.