Hegyeknek szelleme, folyó tükrének csillogása, a lágy szellő érintése s lelkem villanása, ez vonz a Duna völgyébe számadásra.
Folyó parton ülve a távolba tekintve, csilingelő levelek zajában merülve, minden világok világát elkerülve, nyugalmam lelem, lelkemben felüdülve.
Illatokban, szagokban, virágok mellett és iszapban, kavicsok között a vízben állva, egy jó fogást remélek, mi a horgász álma.
Ott van a jövő s a múlt, mit az élet a magányban nyújt. Így tisztulok szellemben és lélekben, hogy erőt közvetíthessek majd az életben.
A Dunakanyar én rám vár, csodáival megtalál, folyó képében fényképem, visszatükrözve szabadságom létében.
Érchegyi Csaba Rudolf
Írtam, Horváth Tibornak szeretett Nagybátyámnak, a Dunakanyar szeretetének emlékére!
Létrehozva: 2020.11.28.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.