Kőbe véste a teremtő az időt, erezetének születésével mesél neked, mi történt előbb.
Élők és élettelenek vannak együtt a kőben bezárva, megkövesedtek, ez volt a sorsuk hiába.
Ásványi testükön az élet is virágzik, fűszerezik ezt a szép kő világot.
Színekben pompáznak, hegyet dombot alkotva. Csak a természet ítélkezik felette, hogy meddig lesz kőként egymaga.
Testét az idő építette s koptatta, sugallja neked, gyökereidben a jövőd, és kő a példa, hogy az élet egy repedésen is találhat otthonra.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 07. 23.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.