Magamban láttam a világom, s a hitemhez szóltam előre vigyél, mert azt nem bánom.
Vissza sose nézek már, mert ha a példám követitek, titeket is ugyanaz a világ vár.
A múltban elevenen égtem el, s mint a hamut engem is a szél fújt el.
Ma már az új élet gondolatát táplálom s ők adják az ihletet, mint egy új álom.
Felébredve megalkudtam az ördöggel a tündérek oldalán, s nem éleztem a késem ha csorbát szenvedett a kő falán.
Tengernyi nyugalom öntött el az idő alkonyán, s vártam egy hullámot, mit meglovagolhatnék a végtelennek látszó óceánon át.
Tudtam, ha a hullámom közben ledobna, a végtelen óceán sem kutatná, hogy miért kerültem a habokba.
Nem vártam semmit, még azt sem, hogy a kávém ébresszen, így léteztem, mert magam voltam s vele a szabadság mit szerettem.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.07.30.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.