Kategóriák
Versek

Százszorszép

Százszorszép mosolya virágzott nekem akkor este. Egy nő lépett a sötét utcában elém, s a pillantásom csente. Szemében kéklő láva, s hangja az azúrkék óceán tisztasága.

Mint egy derűs reggeli tünemény, úgy festett az est koronáján. S dalolva beszélt, mint egy kalitkájából szállt kismadár. Szívem kék egén repkedve festett, te jó atyám…

Elhívtam egy kisvendéglőbe, ami ott állt az út szélén. Bent zsivaj köszöntött, s állt közénk. Egy sarki asztal üres volt, leültünk…, az est pompás volt. Ő beszélt, az arca írt, mesélt…

Hallgattam élete történetét, s benne százszor megélt öröm és bánattal megrakott húzott ökrös szekér. Kerék nyomai az arcán ültek, s szavaiban néha-néha szerettei is felcsendültek.

Oly színes és szép volt ő egybe csomagolva. Akár az esőben született szivárvány fátyla alatt megbújt kis virág, ki szirmait óvatosan, s lassan a hulló cseppek közt bontogatja.

Az est zárórát hirdetett, a fény andalogva tova sietett… Fizettem…, lelkem szavam kötötte gúzsba, s én a százszorszép virágommal a hold tükrében írtam az életem újra…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.03.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Óda egy szál virághoz

Egy szál virág, még magjában zárva. Egy másik Isten fénye alatt hívta világra. Fiatal szirmai eső könnye alatt hullott alá, mondd, leveled kinek küldted Ó…, szép kis virág.

Szirmaid üzenetei árulkodnak, hogy szerelmes szíved a párod után sóvárogna. Ne búslakodj, kedves szép virág, kedvesed válaszát a szél hozza el dallamán…

Fehér ruhád fényében öltsd szikrázó csókjaid képeinek vágyát! Lángoljon most feletted az ég, s méhek porozva foltozzák szirmaid szép csillámló ruháját!

Ó, kis virág, gondolatod nászba öltözött. Várj még…, a szél nem feledte miért jött. Elhozta magjában üzenetét, hogy a te kedvesed tőled messze-messze él…

Szerelmes magját küldte neked, hogy veled maradjon. Isteni dallamában sarjadó epekedő vágya kéri majd: légy enyém…, ó, kedves kis drága angyalom…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.01.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy illat virágai

Mint, egy virágos égbolt ölelte át, bódulva hallgatta a virágok álmát, mihez a szél muzsikált. Szeme vásznán a fa koronája, ajka rúzsát a naplemente gyújtotta lángra.

Egy virág volt a sok között, de nyelve sziklaként pihent, s ő a virágok országába költözött. Hol a méhek mézbe zárták aranyát, s a nap kulcsa nyitotta ajtaját.

Szépsége mint, a nyugvó hamvas forró tűzvirág, kinek tüzét e fa virágai táplálták. Arcát itt az árnyak simogatták lágyan, lüktető kacér gondolataiban egykori holt csókjai vártak.

Elragadta őt lassan az idő mámora, s szirmai szebbek voltak, mint valaha. Egy volt itt, a sokaságban! Egy, a legnagyobb! Virág lett, kinyílt csendben…, s tovább álmodott.

Érchegyi Csaba Rudolf

2024. 08. 05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Gitárszó

Megszólalt egy gitár, s mint egy mennyei hárfa hangja, szíven talált. Egy asztalnyi görög éneke érzéseikben hatott át, s jó kedvet terített a dél asztalán.

Az utca népe csörgedezett, a gitárszó az éter hangzavarát fojtotta meg.  A zene e térben úgy ropta a táncot, hogy az ajkak a mosolyok szomjára vágytak.

Nap ölelte itt delelő fényét melegében, így közvetítve az utca népnek. Állva táncolt az asztal a zene alatt, s vele a pengő húr, mint egy jó feleség, a dalban kísérő maradt.

Előttem lágy szellő macerálta a fák lombjait, s árnyékukból a levelek néha-néha a fény elé hajoltak. Árva tolvajként csentem én is egy kis vigasságot, így történt…, hogy a világ, engem is szebbnek látott.

A lírikus görög énekszó nem engedett el…, merev kősziklaként voltam ott, gyökereimmel. Zöldellő hajtás ébredt ormomon, s a nap sütötte zene zuhataga, folyt át tollamon…

Szép gondolatok nyíltak most bennem, elmém völgyében zuhantam, nyíló virág lettem. Illatom mámora a zene világát körém ácsolta, s így élhettem benne, míg nem távoztam.

Mi úgy különböztünk itt tavernában, mint kavicsok a parton, színben s méretben is mások voltunk. Vendég voltam, s előttem a gitár az énekszóval házasodott, fátyoli fénye alatt gyújtott világot annak, aki álmodozott…

Érchegyi Csaba Rudolf

2024.04.14.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Szemfény

Egy nő mosolyára ébredtem, szemének fénye forró lángot gyújtott bennem, holdjának még harmatos csókja, a csillagokhoz emelt engem.

A platán sor árnyékából született. A fényre kilépve, mint egy ringó hajó a lágy szellőben felém közeledett. Csipke kalap volt a fején, talán fehér, karimája méretes…

Feltűnő személye tálcán kínálta a csendet, s testét a fákon át fésült napfény melengette. Kopogó cipője a merengőket lazította, illat fátyolát uszályként húzta.

Egy kávézóba tért be s helyet foglalt, mint egy dáma. A pincér lába gyökerezett, a pillantását látva. Lángoló ajka kék szemében szunnyadt, ült, s várt a mostban…

A pincér kisvártatva színe elé járult, munkája hirtelen élmény lett, s ámult-bámult. Sajgó lábát a parfüm glóriája feledve borogatta, rügyként pattant, mosolyogva.

Ébredezett a város…, s a korzó hangos csevegések közt volt még álmos. Nyárfa virágaként telt meg lassan a sétány, s a templom harangja, a lelkeket hívogatta már.

A kávézó illata a sétány virágait szólongatta, s színeiben beleolvadt e gyönyörű dáma. Csak az idő maszatolta el képét, mi a férfiszívet hangolta, s gyújtotta a korzót lángra…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024. 03.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Versek

Fekete hóvirág

A jövő inasai mindig egyszerre léptek, menetelnek uruk parancsára, félre sohasem lépnek. Ember alkotta időgépek, visszafelé soha, csak előre néznek..

Közelre évek óta nem látok jól, a korom úgy döntött, hogy már elég volt… Ma messzebbre látok…, földes lábát az idő belém törli, nem kell mindent elnéznem, velem ő így közli…

A távol elérhető, nem kell semmit tennem, a konyhaszéken ülve a tenger hullámzik, s zúgolódik bennem. Tükrében Panama, hol én kolibrit etetek, turistaként lenni nekem így is jó, szeretem…

Az esti fáradtság, mint egy ábrándozó koalát döntene ágyba, de az ide s tova marasztal engem a konyhába. Ásítozva elharaptam képeim, s elindultam lassan az ágyamhoz, visznek lépteim.

Ábrándok mosolya ragadt arcomon, hálómba belépve izzó csonka sólámpám a lenyugvó napsugarait festi fel a falakon. Hallom, ahogy kint dúdol a szél, s a telihold benéz az ablakon, megigéz…

Ezüst fénye a narancs izzó bársonyát simogatta, s egy emlékmű üresen állt az asztalon kiszáradva. A váza, néhai virágaim nyugvó helye, az idő kegyetlen volt, őket benne csendben eltemette…

Szemhéjjam takart be…, vitorlám repített tova emlékeim tengerén, hol forró csókok párologtak el, s hulló könnyük alatt bőrig áztam én. Benne mennydörgő villámok csaptak le rám, s a fagyos óceán jegén égtem el, mint egy eltévedt fekete hóvirág…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024.03.05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy virág bimbója

Este van fekszem a kanapén, hallom ahogy dobog a szívem. Ketyeg, ketyeg, mint egy óra, s benne elveszem…

Csodás nap volt a mai, virágok öleltek körbe, szép gondolatokkal töltötték meg házamat, talán…, őket az Isten küldte.

Egy asztalnyi ételben, édes kis kedvesem szíve aranya volt töltve. Íze…, még a megvádolhatatlan mosoly igazát is elkendőzte.

Vendégváró csonka család vagyok én… Becses vendégeket vártam…, kik ma átlépték hajlékom küszöbét. Mondom néktek…, becses vendégeket!

Na de, e sorban folytathatnék bármit, azt tollam vinné, de ha ezt egy hitetlennek elmesélném, úgy sem hinné. Nem vendégek voltak…!

Olyanok voltak, kikben én is megszólaltam! S akik talán bennem is látták a szépet… Kedvesem volt a kapocs, na meg hozzá az Isteni vére…

Az ebédlőben tálaltam, s az asztalnál mosolygó szemek körhintája forgott, úgy vitt minket körbe, hogy az mindenkinek jó volt…

Az evés törte meg néha-néha a szót, csak a gondolatot vitte, s akinek az étel táncolt a szájában, egy korty borral öblítve meg-meg fűszerezte…

Vacsorába torkolt lágy néma zene szólt bennünk, ez hangolt minket össze, s hol az ütem volt a lényeg…, ami minden szívben dobbant, erre megesküdve…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024. 01.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Hiány

Hiányodban, én elvesztem.

Mi táplált, az most éheztet…

Merre vagy, ki engem ölelt.

S ha hívlak nem szólsz, nem felelsz…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.11.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Lángoló rózsa

Szemedben vörös-rózsa nyílik, ha rád nézek. Érzéki forró csókjaid forralják fel véremet.

Lángoló vízesésként, folyód tükrén nyugszom s alszom el. A hantig csókolj, s nekem csak ennyi kell…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 09. 04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Ítélet

Egy álom kergetett, s mire utolért halott volt virágom csókja, a játszma ölte meg tüzét oltva. Igaz szavaimat, hazugok temették, s én csak ítéletre vártam…

Érzelmeim szenvedtek, érzem meghalok. Lelkem feldúlt, s mint egy veszett kutya a szeretetért csaholok. Velem haldoklott a múltam…, s én csak ítéletre vártam…

Vihar előtti csend volt, a sötét Duna vizén keltem át, felettem a felhő pallosa, érzem suhint le rám… A szél marcangolta, tépte  a fákat, s én csak ítéletre vártam…

Nem tudtam megszólalni, hallgattam…, csak néztem a sötét folyó vizét, tükre olyan volt, mint a vak emberé. Szívem halkan vert, s én csak ítéletre vártam…!

Éreztem, hogy korbácsol az élet. De hamarosan megérkezett, a várva várt ítélet! Halott csóknak fabatka lett az ára, s a lélekharang mesélte el, hogy a hazugokat eltemette mára…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.07.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.