Címke: Szerelmes

A jövő inasai mindig egyszerre léptek, menetelnek uruk parancsára, félre sohasem lépnek. Ember alkotta időgépek, visszafelé soha, csak előre néznek..

Közelre évek óta nem látok jól, a korom úgy döntött, hogy már elég volt… Ma messzebbre látok…, földes lábát az idő belém törli, nem kell mindent elnéznem, velem ő így közli…

A távol elérhető, nem kell semmit tennem, a konyhaszéken ülve a tenger hullámzik, s zúgolódik bennem. Tükrében Panama, hol én kolibrit etetek, turistaként lenni nekem így is jó, szeretem…

Az esti fáradtság, mint egy ábrándozó koalát döntene ágyba, de az ide s tova marasztal engem a konyhába. Ásítozva elharaptam képeim, s elindultam lassan az ágyamhoz, visznek lépteim.

Ábrándok mosolya ragadt arcomon, hálómba belépve izzó csonka sólámpám a lenyugvó napsugarait festi fel a falakon. Hallom, ahogy kint dúdol a szél, s a telihold benéz az ablakon, megigéz…

Ezüst fénye a narancs izzó bársonyát simogatta, s egy emlékmű üresen állt az asztalon kiszáradva. A váza, néhai virágaim nyugvó helye, az idő kegyetlen volt, őket benne csendben eltemette…

Szemhéjjam takart be…, vitorlám repített tova emlékeim tengerén, hol forró csókok párologtak el, s hulló könnyük alatt bőrig áztam én. Benne mennydörgő villámok csaptak le rám, s a fagyos óceán jegén égtem el, mint egy eltévedt fekete hóvirág…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024.03.05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Este van fekszem a kanapén, hallom ahogy dobog a szívem. Ketyeg, ketyeg, mint egy óra, s benne elveszem…

Csodás nap volt a mai, virágok öleltek körbe, szép gondolatokkal töltötték meg házamat, talán…, őket az Isten küldte.

Egy asztalnyi ételben, édes kis kedvesem szíve aranya volt töltve. Íze…, még a megvádolhatatlan mosoly igazát is elkendőzte.

Vendégváró csonka család vagyok én… Becses vendégeket vártam…, kik ma átlépték hajlékom küszöbét. Mondom néktek…, becses vendégeket!

Na de, e sorban folytathatnék bármit, azt tollam vinné, de ha ezt egy hitetlennek elmesélném, úgy sem hinné. Nem vendégek voltak…!

Olyanok voltak, kikben én is megszólaltam! S akik talán bennem is látták a szépet… Kedvesem volt a kapocs, na meg hozzá az Isteni vére…

Az ebédlőben tálaltam, s az asztalnál mosolygó szemek körhintája forgott, úgy vitt minket körbe, hogy az mindenkinek jó volt…

Az evés törte meg néha-néha a szót, csak a gondolatot vitte, s akinek az étel táncolt a szájában, egy korty borral öblítve meg-meg fűszerezte…

Vacsorába torkolt lágy néma zene szólt bennünk, ez hangolt minket össze, s hol az ütem volt a lényeg…, ami minden szívben dobbant, erre megesküdve…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024. 01.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Hiányodban, én elvesztem.

Mi táplált, az most éheztet…

Merre vagy, ki engem ölelt.

S ha hívlak nem szólsz, nem felelsz…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.11.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Szemedben vörös-rózsa nyílik, ha rád nézek. Érzéki forró csókjaid forralják fel véremet.

Lángoló vízesésként, folyód tükrén nyugszom s alszom el. A hantig csókolj, s nekem csak ennyi kell…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 09. 04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy álom kergetett, s mire utolért halott volt virágom csókja, a játszma ölte meg tüzét oltva. Igaz szavaimat, hazugok temették, s én csak ítéletre vártam…

Érzelmeim szenvedtek, érzem meghalok. Lelkem feldúlt, s mint egy veszett kutya a szeretetért csaholok. Velem haldoklott a múltam…, s én csak ítéletre vártam…

Vihar előtti csend volt, a sötét Duna vizén keltem át, felettem a felhő pallosa, érzem suhint le rám… A szél marcangolta, tépte  a fákat, s én csak ítéletre vártam…

Nem tudtam megszólalni, hallgattam…, csak néztem a sötét folyó vizét, tükre olyan volt, mint a vak emberé. Szívem halkan vert, s én csak ítéletre vártam…!

Éreztem, hogy korbácsol az élet. De hamarosan megérkezett, a várva várt ítélet! Halott csóknak fabatka lett az ára, s a lélekharang mesélte el, hogy a hazugokat eltemette mára…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.07.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Szót

hallok,

ver a szívem.

Mosolyogsz rám,

egyetlen kincsem.

Csók,

vörös

ajkadon.

Elveszek én

benned, angyalom.

Úgy

szeress,

hogy fájjon.

Ne hagyj el, mert

véget ért az álom.

Én

benned

égtem el.

Titkom hamvát,

az időnk vitte el.

S ha

csókod

parazsa

lobban bennem,

szólj én mellettem.

Érchegyi Csaba Rudolf

(Apeva)

Berekfürdő, 2023.03.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem

hatálya alá tartozik.

Szikra voltál s egy látomás az éjszakába. Sugallat volt mi jött, váratott magára.

Ahogy beszéltél hozzám, hangod tiszta forrásként csobog bennem.

Tűző napod ragyogott árnyékomra, s mosolyod délibábja két szememben.

Nevetésed könnypatakja eközben sáros szürke lelkemet mosta.

Csókod forró ajkamat hűtötte, s én pillantásodban félve csókoltam vissza.

Sok mindent elmondanék, de ajkaid közt, mondataim vesznek el.

Hagyom, hogy leheleted lágy simogató szellőként, andalítson el.

Még csókodban ringottam, a hold arcodon pislákolt, szemboltom lecsukódott s alatta voltál szépséges virágom.

Kopogó cipőd hangja ébresztett, mosolyodban lángolt szívem reggel.

Igéző szemeid naptükreként sugárzott. Üde angyali arcod látványa sugallva, felrázott.

A nap tengere lassan emelkedett, betört az ablakon át, szerelmünk hajója repített minket oda, hol szívünk temploma várt…

Érchegyi Csaba Rudolf

2022.11.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Nekem az Istenem a szerelem, üzenek neki, s hívom szüntelen… Hol vagy rózsám illatod keresem, szerelem, előtted esdeklem…

Kedvesem álmomban eljöttél simogattad arcomat, s ahogy rám néztél csókod gyógyította minden gondomat.

Reggelre ébredve eltűntél, s emlékeim hamvai lebegtek. Mély bánatom kísérte harmatos arcomat, s én beléd szerettem.

Mond mikor láthatnálak téged…, szívem úgy kalapál, majd felrobban érted. Sós könnyeimben szemed tükre, te vagy üres ládám, örök kincse.

Árva lelkem szívemet borogatja, érted vérzik, s otthonom vagy ki nekem maradhatna.

Te megállítottad az időt…, éber álom s szerelem, súgd a fülembe…, nem eresztelek többé, soha, de sohasem…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.10.17.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Édes kenyerem dagadó kovásza, úgy vágyom rád, mint búzatábla a napsugárra.

Szemed tűzében pirulok én. Ölelj s fond körénk világunk, hagyd, hagyd,…hogy a szerelem vigyen eléd…

Ígérem, tiéd lehet minden ölelésem, szenvedélyem, csókom íze, magom s teremtésem.

Árnyékod lennék napsugaram, lágy fuvallatod, öröm könnyed, s minden mit neked megadhatok.

Szüntelen némán szólítalak, szemem fényének melegével üzenem én, szívem csakis benned, s csókodban él!

Te vagy nekem a fény az álom, lebegj velem s hidd, hogy a szerelemünk,…az örök mámor…

Érchegyi Csaba Rudolf

Csővár 2022. 10. 03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.