Címke: Szerelmes

A Forró szerelmem napsugara, szívem tüzének parazsát színezi, s a levegő én vagyok hozzá mi a tüzet élteti.

Szerelmi viharok érzéki látomása, vágyakban érett meg a változásra. Hiánya megerősített minket, s még ha fájt is, együtt éltük mindezt.

A magány könnycseppei közt találtam megoldásra, ahol az életem szerelme nem adott okot már a csalódásra.

Napi gondjaink a szerelemünk fényében olvadtak, s csillámló patakként vezettem vízét egy tóba, miből a boldogtalanok ihattak.

Minden együtt volt a fent és lent, s csak a mámor ölelt minket és a szerelem.

Könnyen lebegtünk a szélben, hol táncoló porcikáid látványa üzent énnekem, nem kellett semmit mondanod, csak azt súgnod, te vagy az életem.

Szerelmünk várában éltük világunk, s ameddig az örök napfény ragyogta be kertünk, nekünk nyílt minden virágunk.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Vigyél el vagy engedj el s taníts meg emlékezni engem, amiért élnem kell.

Virágod illata, tollad üzenete, a mosolyod vallomása megáldotta lelkem

s elárulta, hogy mit szerettél egykor bennem.

Vihar tombolt bennem a szélben utaztam, zuhogó cseppjét esőmnek üzenetként feladtam.

A cseppek levelében egy térkép volt, mi a forrást mutatta.

A forrást megtalálva, hol kedvesem szüntelen hangja csobogott,

s a víz tükrében megcsillanó arca a lelkemben olvasott.

A forrásból ittam s egy kapu nyílt meg utánad,

egy világba érkeztem és te ott voltál minden imámban.

Kedvesem, te voltál kit imádtam!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.02.15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Arcát ikonként láttam, szeme olyan volt mint a tenger, illatát hagyta itt nekem s nélkülem ment el.

Nem nézett vissza, nem látott, csak egy világot teremtett ott s illatával megáldott.

Pillanatnyi emlékeim kudarc nélkül lángoltak, ecset nélkül hamis képet festettek és vádoltak. 

Azt hittem elhagyott, de eljött hozzám egy álmomban, s ott éreztem utoljára mit átéltem már egy mámorban.

Szavak nélkül sodródtam egy gondolatban, mi lesz velem reggel ha egy másvilágban ébredek majd egymagamban.

A választ egy illúzióban találtam, ott volt a múzsám egy ikon képében az vágyamban.

Láttam, hogy vágyam művésze a múzsám ikonjára festett, s ragyogó ikonként éltünk tovább, amit ma már a kép elnyelt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.01.25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Tűzben lobogni, vágyakról álmodni, felhőkön pihenni s egymásba szeretni. Ez minden nincs más, amiért éltem s haltam egy világon át.

Érett és éretlen kapcsolatok, érzelmi viharokban töltött csodás esték és nappalok.

Ez volt mi hozta a gondolatot, hogy úgy élnék veled, mint az albatroszok.

Lelkem spektruma színezte ideálod, te vagy ma már nekem az kit nem találok.

Egy illat, egy csók, egy érintés mi várt rám, én elmentem mellette s te nem szóltál, hogy te is rám vártál.

Egy szigeten ragadtunk gondolatban, a szerelem szigetén, várjuk az albatroszt, hogy repítsen a fészkünkbe, a szerelem tengerén.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.01.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Forró csók tüze ég ajkamon, lázban égett érzelmeim repkednek szabadon.

A szád érintése a csók pillanatában elvarázsol, érzem te vagy lelkem szabadsága… akivel szállhatok majd a szerelem világába.

A pillanatból az örök szerelem tengerén ébredünk, ahol part nem volt csak a hajónk várt, amivel szerelmünk viharában utazhattunk s minket egy végtelen világ várt.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2020.12.29.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem

hatálya alá tartozik.