Címke: Rövid

A világ sóhaját ma vihar s tornádó hallgattatja el, félénk zúgó patakok hallatják hangjukat, de egy nemzet áruló nekik gátat emel.

Az új világ szennye fekete s kék érből ered, mérgezi édes hazánkat, nyelvünket, s nemzetünk eszméiben csobogó tiszta vizeinket…

Márvány paloták hirdetik most a szolgaságot, benne hamis mosolyú félszeg rabok kik az ablakon át látják, hogy künt a nap sütve korcsolyázik.

Közben a paraszt földjén az ég alatt térdel, néma könnye szavát mossa el lelke erejével… Alatta sötét az avar, mellette lankad az ibolya. Ki széllel seper majd…, az lesz a nemzet fia…

Érchegyi Csaba Rudolf

2024.02.14.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

A reggeli tavaszindító madárének szimfóniája, mosolyra fakasztott. Átölelt a napsugár, s én, mint egy kenyértészta lassan keltem ám. Künn a hideg, bent a meleg, takaróm alatt lustán pihengetek.

Fú a szél, teraszomon a ciprusok ölelkeznek. Alattuk a macska jő, ki megtöri merengő tekintetem. Lopakodva vadászik szerepet kapva e képben, a szellő dúdolt hozzá, s itt volt még az álom a terítéken…

Vekker úr rángatott vissza, beleszólt süllyedő álmomba. A kicsi időgép rugói esnének ki…, frászt hozott rám az ágyamba. Száz csengőként szólt, hangja éles és érdes, a jobb kezem kellett, hogy e lármának vessek véget.

Nem volt mit tenni, kelni kellett. Felettem a gerendafödémen, sejtelmes arcképek előttem megjelentek. A fák csomói rajzolatjukban szemeimet szegezték, s én ültem ágyamon, a napsugárban fürödvén.

Felálltam, ropogott a padló a lábam alatt. A besütő nap sugaraiban a porszemcsék, mint pici bolygók ide-oda bolyongtak. Ott a fény hullámain oly szabadon lebegtek, mint akik erre teremtek.

Ez a reggel lassan, csendben zajlott. Az időm zárkájába, a vekkerem adott néha hangot. Az Isten kulcsát hozzá, én ma is keresem szüntelen. Szabad Magyarok lennénk nélküle…, tőletek is kérdezem!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024.02.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Mostanság…, felkér minden hallomás és látomás táncolni. Gondolataim néha keringőznek, félrelépnek, így kopik el kérem lassan a parketten az élet…

Mintha különböző kabátok kéreckednének fel rám, van, hogy egyiket hordanám, a másikat eldobnám. De, ami nagy lenne rám, talán azt visszaadnám…

Ma ugyanúgy hamis a másként, mint régen… A jólétben úgy süllyedünk el…, hogy a hazug mosoly kellék lett a terítékhez. De, az ébredés sokszor már későn kopogtat, a sebek forrásai kínból fakadnak.

Ma halogatott vallomásaim, mint egykori gyermeki magzatvíz törnek rám. S magam mély tengerszeme nyeli el, dobogó szívem halk forradalmi dallamát.

A jövő, ma célban céltalan… Értékeinket, báránybőrben bujdosó farkasok lopják. Vért isznak, s marcangolják e nemzet tudatát. Szegény elveszett lelkek…, lyukas gyomrukkal örökké éhesek lesznek…

Èn is érzem, ahogy a kövér romlott báránybőrű farkasok körülöttünk bűzlenek. Hazájuk bölcsőjét hátba szúrva kaszabolják szét, s adják el e nemzetet.

Három szó kell csak ide, a tizenhárom ellen! A megoldás: hit haza, s szabadság, ami megvéd bennünket gonosz ellen. E három ajándék piramisa ma is egyetemes. Üzenem néktek, e forma ma is helyes…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024.01.26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ma az elmém diktál, s viszi kezemet. Régi színes ceruzáimmal rajzolom le azt, amivel álmodom, de nem mondhatom el senkinek.

Elmondanám, ha szívem börtönéből kiengedhetném hangomat. De sótlan arcom édes gondolatai közt most minden szavam bennragadt.

Belső kürtöm hangja, mosolyom szabad láncainak rabja. Tétovázom…, s úgy érzem magam, mint egy ártatlan félénk idióta…

Lángol a szívem, s forrásom tiszta vize reá folyik közbe, gyermeki páraként szállok én feléd, rajzomon felhőnek nőve.

Árnyékod lennék, s várnálak lelkem szerelmes színpadán.  Édes kis szívem, ébredj…, s költözz belém, te örök napsugár!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023. 12.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Gondolatban terem a jövő, akar az ki tudja, önmagában az erő…

Homályban s ködben veszik el ki fél, s álmukban őket a medve tépi szét. 

Időt adni magunknak, nehéz. Ha szerelmesek voltunk, ott is minden perc szép volt és nehéz.

Isten képe ma is ábránd a világnak, magadban keresd azt, amiért újra születtél e világba!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 06. 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Magyar oroszlánokat láttam, kiket a nyugati forró homok verdesett.

Homokviharban tetemhegyek előttük, s a látványa harcra vértezett.

Fura képek, s fura dolgok történnek velünk, de még oroszlánok vagyunk a sátán nem veheti fejünk.

Szabad akarat s szabad világ haldoklik előttünk.

Ne hagyd, hogy mint hulló rózsaszirom, úgy fogyjon el nemzetünk.

Ébredjetek, oroszlánok büszke népe. Ne hozzatok szégyent őseitek emlékére!

Hazánk most a tét, hol bölcsődben ringattak.

Mondj ellent a sátánnak, s adj hitet magadnak!

Kezek, érjenek kezeket!

Magyarok tartsatok ki hitetekben, egymásért legyetek!

Oltalmazzátok szép hazánkat, s vigyétek ezt az igét, minden bátor hős fiának!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 06. 06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.