A mostban élek,
a pillanat megvár.
Szívem hajóján,
lelkem a raktár.
Ha kikötök s kirakodok,
szívem ver, mint a hullám.
A hold tükre hív álomra,
s reggel a hajóm vár rám.
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022. 05. 10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
(Apeva)
Ló.
Pej ló!
Te zabos,
szép ló, vágtass
paripa, hej-hó!
Szél
Fújja
Arcomat.
Boldog percek
ezek, a nap alatt.
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2022.02.13.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Dunaparton ülve a harangok szóltak, jobbra balra bim-bammoltak. A lelkem is egy harang volt, úgy éltem hol jobbra hol balra vetett a sors.
Mi férfinépek néha csak a szépet nézzük, s csak a bölcs tudja, hogy a homorú s domború formákat is csak a felszín leple védi.
Ha kopik, alatta lesz a harang lelke, anyagában bezárva hanggal megteremtve.
S ha egyszer találkozik két harang, úgy konganak majd, hogy hangjuk szavát meghallva, benned is megszólal…egy szívharang.
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik..
Ma egy gondolat foglalkoztatott, ebben leltároztam, az életem volt az, amiből ma kipakoltam.
Kidobtam a szemetet, miből már tanultam eleget. Szívemben sok dolgot a helyére tettem, de eljött az idő, s idős lettem.
Ma már egy dobozba belefér minden, az életem megélem, nem gyűjtöm a szemetem, megtértem, remélem….
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 09. 30.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Aminek semmi értelme, nem vitatom, de ha a szabadságomra törne, az ellenkezőjét megfogadom.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.08.27.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ha itt voltál lelkembe olvadtál, olvasás közben magadba utaztál, s csak egy eszmét ragadtál meg,…amin rég vívódtál.
Minden sora belőlem született s benned él tovább, ha lelkednek tükröt állított, ne felejtsd mire jutottál.
Sorsod éltében te is álmodtál, ébredve lásd a szépet s hidd miről álmodtál.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.07.17.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Csintalan palacsinta, egyszer ráesett egy magazinra. Last minute-t utat látott, így becsomagolta a lekvárt és az olajon csúszva az utazási irodáig mászott.
Az útra lekvárral fizetett, kicsit sovány lett igaz, de útra kelhetett. Az indulást izgalommal várta, a buszon majdnem egy majom megkajálta.
A tengerpartra ballagva, tervei közt a napszemcsi mellett a búvárszemüveget is felkapta. Ő volt a sztár a parton, francia barna palacsintát láttak a strandon.
Lebegve aludt a matracon, lelógó tészta fodrát a halak csipkedték szabadon. Mire felébredt, leégett teste egy része elvészett.
Palacsinta a megmaradt végéből propellert csinálva, full gázt nyomott mikor a partot meglátta.
A partra érve kimászva, a napozás után az olajos csúszás már nem jött be, hiába.
Kiszáradt palacsinta a forró homokon chips-é vált, s a gyomorban ébredt fel és a sörben úszott már. Ahogy bomlott érezte, hogy ez a Last minute, s bevégezte…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.13.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Az idő az univerzumban a fényt hozta, s nekünk annyi jut belőle, ami a megvilágosodásban az ébredést elhozza.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.13.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A világ része vagyok az örök élet forrása, természet az istenem s én a fohásza.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.13. (Cseppnyi élet)
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Egy vidám vasárnap derekán, szellő vitt minket s várt a pusztaság. A perzselő nap tüze alatt a hullámzó fűtengeren hajózva, birkák köszöntöttek minket sorba.
Lám lám, mit láttunk, lámák figyeltek a határon. Kikötve a lámák horgonyoztak le s a pillanat hullámain lebegve a nyugalom ült szívünkre.
Zabot vittünk a csűrből hogy le ne köpjenek, s mikor oda jöttek kíváncsian velünk szemeztek.
Szerelem volt az első látásra, körbe jártak minket s némán marasztaltak a pusztába.
Az volt az állatvilág egyik fenséges csodája s a szemével igézve kérdezte, hogy emberként miért jöttél a pusztába.
Egy kérdést sugalltak,…
mi hozott hozzám ember, tedd fel magadnak.
Egyként némán és röviden fogalmaztuk meg, mi a természettel születünk s halunk meg.
Hazafelé a közös élmények kísértek ki minket a pusztából, de a mosolygó pillantások üzenték, hogy a barátok közt nincs határ, se akadály a világon.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.05.11.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.