Kategóriák
Versek

Tour de Palacsinta

Csintalan palacsinta, egyszer ráesett egy magazinra. Last minute-t utat látott, így becsomagolta a lekvárt és az olajon csúszva az utazási irodáig mászott.

Az útra lekvárral fizetett, kicsit sovány lett igaz, de útra kelhetett.  Az indulást izgalommal várta, a buszon majdnem egy majom megkajálta.

A tengerpartra ballagva, tervei közt a napszemcsi mellett a búvárszemüveget is felkapta. Ő volt a sztár a parton, francia barna palacsintát láttak a strandon.

Lebegve aludt a matracon, lelógó tészta fodrát a halak csipkedték szabadon. Mire felébredt, leégett teste egy része elvészett.

Palacsinta a megmaradt végéből propellert csinálva, full gázt nyomott mikor a partot meglátta.

A partra érve kimászva, a napozás után az olajos csúszás már nem jött be, hiába.

Kiszáradt palacsinta a forró homokon chips-é vált, s a gyomorban ébredt fel és a sörben úszott már. Ahogy bomlott érezte, hogy ez a Last minute, s bevégezte…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Az Idő aforizmája

Az idő az univerzumban a fényt hozta, s nekünk annyi jut belőle, ami a megvilágosodásban az ébredést elhozza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Világi Aforizma

A világ része vagyok az örök élet forrása, természet az istenem s én a fohásza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.13. (Cseppnyi élet)

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Lám a – Láma

Egy vidám vasárnap derekán, szellő vitt minket s várt a pusztaság. A perzselő nap tüze alatt a hullámzó fűtengeren hajózva, birkák köszöntöttek minket sorba.

Lám lám, mit láttunk, lámák figyeltek a határon. Kikötve a lámák horgonyoztak le s a pillanat hullámain lebegve a nyugalom ült szívünkre.

Zabot vittünk a csűrből hogy le ne köpjenek, s mikor oda jöttek kíváncsian velünk szemeztek.

Szerelem volt az első látásra, körbe jártak minket s némán marasztaltak a pusztába.

Az volt az állatvilág egyik fenséges csodája s a szemével igézve kérdezte, hogy emberként miért jöttél a pusztába.

Egy kérdést sugalltak,…

mi hozott hozzám ember, tedd fel magadnak.

Egyként némán és röviden fogalmaztuk meg, mi a természettel születünk s halunk meg.

Hazafelé a közös élmények kísértek ki minket a pusztából, de a mosolygó pillantások üzenték, hogy a barátok közt nincs határ, se akadály a világon.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.