Címke: Rövid

Kategóriák
Történelem Versek

Üzenet a nemzetnek

A jelen téglái, egyben a jövő pillérei…, üzenem néktek nemzet nagy szellemei. Tokban ragadt kardotok rozsdája pereg, húzzátok, s rántsátok ki ez a fegyveretek.

Szabadságunkat fekete éji rókák lopják, ezek a hazafiak…, a vakok, süketek mondják. E nemzet árulói bölcs bagolyként ülnek a ágon, s lesből elő tetemekből lakomáznak.

Nem keresem az igazságot, nincs itt helye e világon… Hol teremtésben szült emberét eddig csecs, árpa, s búza éltette. De ma a virtuális drog füvét legelészve, elméjét hamis romlott céljához vezette.

Ma sokan láthatatlan ösvényen járnak, halott igék visszhangja járja át a sötét világosságot! De kié lenne itt a megoldás? … A nemzeté, az Istené, vagy az emberé…?

Ugye kemény szavak ezek, voltak s lesznek versben még ilyenek… De az élet rulett asztala már vár benneteket… Csak az utolsó golyó lesz, ami felébreszt benneteket…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.01.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Eben guba

Ma ész nélkül csapódott minden, ide-oda. Sebes vonatra szállt a figyelem, s az állomáson én voltam a lemaradt masiniszta. Na de…, ki vezette a mozdonyt?

Eben guba a kutya fáját, ki tudja hol, s merre találom az isten fáját… Itt álljunk már meg egy szóra! Ha a kakas szólna…, ráébrednénk a nyugalomra…?

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád,2024.11.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy korty idézete

Ha a bor templomába lépsz…, az első kortyé a történelem, a többié a jövő s a végtelen…

2024.11.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Gyásztánc

A tor helyett én táncot lejtek… Szerettem túlvilági szonátája, némán kért fel engem. S ma az éteri zenével karöltve, ők ketten egybekeltek.

Elment…, szomorúságom a gyászt kérte fel a táncra, s e közben hullott száraz könnyem, de rajtam senki sem látta…

Elment, s itt hagyott mindent mi soha nem volt az övé. Ő már nem tőlem, hanem Isten előtt kért bocsánatot bűneiért.

Elment, s itt hagyott minket mosolygó szemmel. Fénye összeért a csillagokkal, mi ma most vezet engem.

Elment, de csak egy kis időre!  Világok közt járni, mint az élet őre. Vitte Ő csomagját mit elvihetett, s visszahozza majd, ahogy megszületett…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024.09.05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Készült, Gulyás Kinga Festőművésznő festménye alapján.

Kategóriák
Versek

Az utolsó napom

Minden emlék megszépül, mielőtt eltávozom… Táncra perdülök, s bennem cikáznak a szép gondolatok.

Oly jól érzem magam, oly szeretek élni, s nem tudom még, hogy a holnapot megtudom e érni…

De én ma még táncolok, s fittyet hányok a halálra, de ha holnap eljön értem…, mosolyogva kelek majd át hídján, a túlvilágra…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024. Szeptember 5.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A hold árnyékában

Átlátszó fodros kék karimája ölelte körül. Napfényben úszott, s helyenként lyukak csonkolták testét, reá az éj árnya vetült.

Fő világosító Ő az éj porondján, úgy tudom agya, s tükre is van talán… Fénye a mezőt ezüstre festegeti, s hogy ki Ő, mhh, magát rejtegeti…

Minden éj, egy lassú világos felvonás. Hol Héliosz fénye fedi el valódi képét, mit a sötét ölel át. Éji darab ez, a föld színpadán…

A szél az apály, s a dagály Ura Ő! Kérdem, a vetést is megszabhatja Ő? Az éj része egy isteni térben, oly régóta már, feledésben.

Bizalmatlanságom okszerű! Kinek fényes éji ruhája takarja önmagát, s alatta sötét teste a távolt hatja át…

Neved a hold, Nap a kedvesed, de áruld el nekünk…, ki vagy te égnek gyermeke…?

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád,2024. 08. 19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy illat virágai

Mint, egy virágos égbolt ölelte át, bódulva hallgatta a virágok álmát, mihez a szél muzsikált. Szeme vásznán a fa koronája, ajka rúzsát a naplemente gyújtotta lángra.

Egy virág volt a sok között, de nyelve sziklaként pihent, s ő a virágok országába költözött. Hol a méhek mézbe zárták aranyát, s a nap kulcsa nyitotta ajtaját.

Szépsége mint, a nyugvó hamvas forró tűzvirág, kinek tüzét e fa virágai táplálták. Arcát itt az árnyak simogatták lágyan, lüktető kacér gondolataiban egykori holt csókjai vártak.

Elragadta őt lassan az idő mámora, s szirmai szebbek voltak, mint valaha. Egy volt itt, a sokaságban! Egy, a legnagyobb! Virág lett, kinyílt csendben…, s tovább álmodott.

Érchegyi Csaba Rudolf

2024. 08. 05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Egy sellő mosolya

Édesanyám tavacskájában cseperedtem. Szemem tükrében a fény, tiszta lángot melengetett.

Felbukkantam, mint egy sellő, s néma hárfám mesélte el, hogy nálam a mosoly az első.

Ölelt lágyan víz, s vele az élet. Úgy ringatott el ha kellett, hogyha fájt is a szó, az könnyeimben égett.

Tündér vagyok még…, de lehet, hogy angyal!? Pillangó szárnyára írtam én, amit a szívem most gondolt…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024. 07. 26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Porszem világa

Dongó járt ma egy virágon,

szorgosan kereste egy

porszemben a világot.

Mirtusz kelyhe volt tele töltve

illatának italával, fehérben

csillogott itt a nap aranyában.

Gerle pár turbékolt mély hangja

ütemével, fenyő ágán lengett

a tobozok közt, erdejében.

Már-már a horizontot a pára függönye

takarta el. Alá festette kék szőnyegét,

s rajta szűz fodrainak habos csipkéivel.

Kutyák ugattak fontoltan, tagoltan,

üzengettek itt a csendes hangzavarban.

Halovány hold, kelve ébredt fényében.

S a távozó nap csókja festette meg,

kedvesének ezüstszálas mezejét.

Így merült álomba, jövendőbelije éjjelén.

Közben a város földi csillagképeit a pára

tisztogatta, fényeinek foltos pecsétjei

az est világát helyenként gyújtogatta.

Kialudtak a fények, hálni tért az éj is,

s fohászként suttogott hajnalához.

Nyisd ki ablakod, engedd be a fényt is…

Érchegyi Csaba Rudolf

Budapest, 2024. 06. 12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Goromba gomba

Goromba gomba,

az avar alatt bújva.

Motyog kalapja alatt,

Jajj…csak a szél ne fújna.

Az ég könnye hullik, 

s a menny szemeteli

cseppjében aranyát.

Jajj…, csak a szél ne fújna.

Hullámzik az erdei szőnyeg,

levelek söpörnek alatta,

zizeg a zűrzavar, fodrával aratva.

Jajj…, csak a. szél ne fújna..

Duzzad a gomba fedelével,

könnyes gombjainak porózus

zsákjai, tele van melegében.

Jajj…, csak a szél ne fújna.

Goromba a mérges gomba,

beágyazva az avarba fúlva. Sapkája

fehér pettyein, a hold zongorázott

újra. Jajj…, csak a szél ne fújna.

Estben borult betakarva, s

szótlanul izzadott alatta.

Testének néma szava azt

sugallta…, hagyj magamra!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024. 05. 23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.