Kategóriák
Versek

Hazug ember

A hazug ember az ágyát előre megvetette, belefeküdt mocskában s fuldoklott benne, mi lassan eltemette.

Nem volt jó ember, csak egy zavarodott elme, kapni szeretett mindig, s a hála csak hálni járt benne.

Az igaz utat soha nem taposta, egoját a rózsaszín ködfelhő, beborította.

Örök kétség táplálta rögös útját, s a félelmeit elnyomva hirdette vakon megélt igazságát.

Maga idejét az ördögnek adta, senki sem  számolt vele már, mert még a sír is megtagadta.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Madár lennék

Madár ének s benne száz szó, szépsége elmém bilincselte, patak parton ültem, mi a tájat bezengette.

Ha madár lennék, kontinenseken át repülnék, ágról-ágra szállva, mindenkit  köszönthetnék.

Szelek vinnének s termikek emelnének a magasba, szabadságom fel nem adnám senkiért, egy világ terül el alattam.

Fészket építenék egy fa tetején a magasba, este a lágy szellő ringatna el s a hold takarna be engem, ki egész éjjel velem maradna.

Kora reggel felébredve merengenék a távolba, keresném a reggelim, mit feltálalhatnék magamnak.

Ha párt találnék fészkem is az övé lenne, eldalolnám neki, hogy a szívem tiéd, de ne csalj kalitkába mert meghalok benne.

A forró déli nap szívébe én bátran repülnék, tüzét vinném haza, hogy örökké értünk lobogjék.

A telet búcsúztatnám, a tavaszt köszönteném, s az utolsó nyár végén a fehér fénybe repülve az őszben hullanék el, mint fáról a falevél.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Családi siralom

Elme háborúban nőttem fel, hol töltényhüvelyek leptek el.

A puskaropogásban megálltam s figyeltem, hogy mi történik a családban.

Rémült, sérült lelkek vagdalkoztak s nem értették egymást, mert hitték, hogy ők nem hazudnak.

Egy álomra tört a háború, amiben én egy gyermek voltam, s mikor kinyílt a szemem, már csak szomorkodtam.

Felnőttem s a vihar magja már nem ért el, csak a viták hulláinak szagában élt az emlékem, de ma sem értem, hogy a fegyver miért kell…

Nyomait ma is viselem, de egy ember sem mondta el, hogy a lőtt sebem mit okozott s mit vett el.

Ha sarjaim lesznek mennyit ér majd a világom, ha a múltból hozom azt ami ért, s ma is kreálom.

A szülők háborúiban győzelem soha nem született, csak akkor, ha volt egyetértés s szeretet.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Robin hód esete

Robin Hód volt az, kit a hódoktól kidobtak. Nem hódolt be és nem küzdött, csak a napot lopta s fürdőzött.

Robin tikfa napágyán naphosszat pihengetett, s figyelte az erdő népét, ahogy megvetve nézik őt mert a hód lányokra szemet vetett.

Éjjel a csillagok alatt Robin dolgozgatott, szorgos erdő népének éléskamráiból a táskájába pakolgatott.

Hazaérve várába a táskáját bezárta, s másnap a városba ment a patkányokhoz, hogy a rabolt gyümölcsét kínálja.

De egy hiéna politikus a városban tömörülő patkányokat a piacon meglátta, s felfigyelt Robinra ahogy gyümölcseit az asztalon ajánlja.

Oda lopakodott s megvárta, míg Robinnál a pénz talált gazdára. Felajánlotta a hiéna, hogy az erdő gyümölcseit megszerzi, s vele az erdő lakóit is kiűzi.

Robin a tervben a sötétséget látta, nemet mondott a hiénának, s a szemében úszó hód lányok vízi balettjét látta.

Megzabolázott elméje erejével a hiénát azonnal haza vágta, s búcsúzáskor a 10 forintját a pofájába vágta.

Mocsok hiéna! Az erdőmben én vagyok a tolvaj, s ha nem tudnád, az erdő lakói a politikust nem becsülik, de ha bemerészkedsz mégis, életed is elvehetik.

Robin hód, hazafelé sokkot kapott. Tolvaj élete s varázsa, feladatott.

Így hát, tikfa napágyát eladta, s a takaros vára vezetését egy szép hód lánynak átadta.

Ma már nem lop, lábai helyett a fogait rágatja, nincs fa mit Robin meg nem rághatna.

Robin hódból becsületes fejedelem lett, s az erdő lakóit képviselte, míg a nemzettségéből valaki politikus nem lett.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.03.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A lufi szabadsága

Minap lufit kaptam s csak néztem, ahogy felszáll és lebeg a légben.

Egyet elengedtem, hogy találjon barátot, de figyelmeztettem a gázt tartsa bent mert nem lát világot.

Emelkedett s a szél fújta, fáktól bokroktól tartva sodródott s dúdolta.

Gázos vagyok de nem szégyellem, feszes alakom ránctalan s ha vihar uraság felkér egy táncra, testemet átadom.

Szállva köszöntem a borznak s tehénnek, könnyeztem felettük, mert marta testem egészen… nemesebb gáz volt mit reméltem…

Legelők, erdők felett szálltam s a hegyek előtt izgatottan álltam. Áramlásra vártam, de ha jött nem tétováztam.

Egy termik jött mire vártam, s átrepültem a hegyek felett, de ott már fáztam. Éreztem, hogy gáz van, süllyedtem és álltam…

Egy város felett jártam, hol a meleg áramlatok emeltek s kiabáltam, fel-fel, erre vártam.

De nem volt sok idő mire láttam, hogy ráncos testemmel lefelé szálltam. Feszes idomom a múlté lett, s fonnyadt testem a töppedt aszú szemeknek köszöntek.

Csökkenő magassággal siklottam a légben, s búcsúztam a madaraktól, egyenként sorba a szélben.

Egy udvarban landoltam, hol gyerekzsivaly hallatszott, s éreztem közben hogy belőlem a gáz kifogyott.

Alászállva egy gyerek elkapott és mosolyában a napsütés ragyogott.

Meleg sugárzó tekintete áthatott s megértettem, hogy mi az utam célja, mi egy üzenet, amit ma átadok.

A Szabadságot hoztam mi belülről hajtott felfelé, s ha nem hittem volna benne, a rabság eszméje durrantott volna szerteszét.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Bűnös Önismeret

A tisztító tűzben állok, s nem kívánok vívódni mint mások.

Nem az vagyok aki vagyok, de Ti ezen már gondolkodtatok!?

Csak egyszer láttátok ki is vagyok, bennetek élek mert otthon vagyok.

Egy szó elég – az anyag mondtátok, mibe egy lélek költözött megtartva e világot.

Nem keresem az értelmet mert nincs ki elmondja, csak az idő hozza a változást mi az egót lebontja.

Az átalakulás örök, a lélek szabad, mindenki látott már így is a télben nyarat.

Így búcsúzik a világ miben én vagyok az anyag, s a lelkem oldoz fel miként a jövőm lett szabad.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.01.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Búcsú Apámtól

Űr, hiány és szomorúság uralkodott az élők lelke felett, mély bánat árulta könnycseppjeimet.

Minden jó s rossz mi vele élt, ezután már róla csak az emléke mesélt.

Családom gyásza mosta lelkemet, fiaként álltam sírja felett s az arcomon hulló könnyeimben folytottam lelkemet.

Megtörte szívem a föld kopogása, apám koporsójára írta, nincs már maradása.

Eltemettük, s ott állva emlékek képei villámlottak. A sírok hideg kertjében, virághalmok szőnyege alatt pihent már apám, lezárva a múltat…

Ha éjjel a csillagokra nézek, ott látom őt a legfényesebb fénynek! Alá állva becsukom szemen, s így küldöm neki üzenetem…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.12.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Életem a Virágban

Virág, nyílj, nyitottsággal hívj.

Mutasd magad, szépséged bennem örömöt kovácsol, illatod érzékemre hatva egyre csak fellángol.

Minden virágzó virág pompája, az életem egyes pillanatait megtöltő forrása.

Lágyan ringatózó szárak kecses mozgása, megmozgat bennem mindent mi a világom virága.

Ha az élet fényforrása elapad, hervadva búcsúzom a múlttól s a fényben születek újra virággá, ahol az örök életem színeiben nyílok újból.

Ahogy a mag teremtette jövőmet a múltból…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020. 12. 10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Pirkadat

Hajnali szél fújja a víz felszínét, harmat cseppek mossák ablakod üvegét.

Emelkedő hőmérsékletben ébred a természet, rovar s madárvilág zenéiben ott van a költészeti vihar.

Emelkedő fénysugár, fényjátéka a felszínen, megtörve sugarával a tájképet színeiben s mindenben.

Egyszeri folyamat a napi pirkadat, ha lekésted, nincs megismételhető pillanat.

Minden időről időre változik, s szépségéről álmodva lassan távozik.

Pirkadat a kezdet az új nap reménye, miben távozik minden rossz, mi volt a tegnap regénye.

Pirkadatban születik a fény, a hang, ami él lelkedben s lélekharangként kongatja szívedet az életben.

Életed pirkadatában figyeld a változást, hogy napsütésben élhesd majd életed mint egy látomást.

Készülj a naplementére ahol búcsút intesz a fénynek s emlékekben burkolózva indulsz majd a sötétségbe..

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020.11.21.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.