Virág, nyílj, nyitottsággal hívj.
Mutasd magad, szépséged bennem örömöt kovácsol, illatod érzékemre hatva egyre csak fellángol.
Minden virágzó virág pompája, az életem egyes pillanatait megtöltő forrása.
Lágyan ringatózó szárak kecses mozgása, megmozgat bennem mindent mi a világom virága.
Ha az élet fényforrása elapad, hervadva búcsúzom a múlttól s a fényben születek újra virággá, ahol az örök életem színeiben nyílok újból.
Ahogy a mag teremtette jövőmet a múltból…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020. 12. 10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.