Szerző: formaldehid

Kategóriák
Versek

Az elme tüzében

Este a kandalló előtt ültem, s fülemben a szívem kalapált. A lángok képként festették meg szobám falát.

A tűz pattogott, tűzijátékát szüntelen csodáltam, az éteri csendben hangja igézett meg a szobámban.

Szívem belső üteme a fali órámhoz képest sietett, s az elmém alkotta csatákban kardom a gondolataim tűzében megedzett.

Később tüzem is kialudt, s a szobám sötétje álomba ringatott.  Az álom jelenéseiből a fényre ébredtem, tudtam, vége, megérkeztem.

Hallottam ahogy a világ zaja szűrődik át a falakon, s egy száguldó villamos robaja rázta meg hirtelen ablakom.

Kitekintve a nap már bearanyozott mindent, makettként tárult elém e város, s csak egy vonat fütty mosta ki szememből már az álmot.

Elindultam otthonról s kiléptem az utcára, ahol a szembejövő arcok írták gondolataimat a táblámra. 

Láttam, hogy Magyar honfitársaim fejét a föld húzza, értettem,…mert a múltunk történelme a ráncok közt talált otthonra.

Hitemet szemem sugallta,… emberek emeljétek fejeteket az ég felé, hiszen Európa szívét Magyar lélek koronázza, s nincs ki tőletek azt elvenné!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.11.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Hunok Toulous-ban

Egy nap terveink valóra váltak, s négy barátként szárnyaltunk Galliába….

A Toulous-i utcák zsivaja az évezredeket sugallták, s mi a sétáló szempárokban vesztünk el merengve, mint egy sas madár.

A bor fakasztotta mosoly ölelt át minket az utcákon, s a jókedv mámorának ecsetével festegettünk és közben eláztunk.

Elegáns ruhákba öltözött emberekkel nyugalmat szívtunk be az éteri füsttel, halk zene szólt s az étel illata kavart fel bennünk mindent.

Hangulatunk pillanatai felejtette velünk a Honi kultúrát, s emlékképeink vihara vitt haza minket, mint fáradt oroszlánt zsákmány nélkül a szavannán.

Estére mindenki jóllakott, szívünk dobogása emlékeink közt hallatott, és csak a csend mosolya ringatott s jött az álom elkapott…

Másnap a haza várt, elménk bőröndje csordultig az élményekben rúg-kapált,…hát így szívott kultúrát magába, a négy barát…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 11. 15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A természet kvartettje

Tavasszal, élet lát napvilágot.

Nyáron, a perzselő nap táplál virágot.

Ősszel, a színekben tűnik el a szép világ.

Télen, a teremtés álmában alszik a világ.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2020. 12. 04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Képzeletbeli aforizma

Ha azt hiszed valami elveszett, veled van,… csak a képzeted a szemed előtt gondolatként temetett!

Érchegyi Csaba Rudolf

2021.11.08.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Harangok

Dunaparton ülve a harangok szóltak, jobbra balra bim-bammoltak. A lelkem is egy harang volt, úgy éltem hol jobbra hol balra vetett a sors.

Mi férfinépek néha csak a szépet nézzük, s csak a bölcs tudja, hogy a homorú s domború formákat is csak a felszín leple védi. 

Ha kopik, alatta lesz a harang lelke, anyagában bezárva hanggal megteremtve.

S ha egyszer találkozik két harang, úgy konganak majd, hogy hangjuk szavát meghallva, benned is megszólal…egy szívharang.

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik..

Kategóriák
Versek

Árnyak

Sötét szobában ülök s egy gyertya lángol, a falon előttem egy bujdosó árny táncol.

Festeget a falra, de le is törli, a szempillantásból a képet sötétbe ölti.

Ez az árny szabad, kit a fal zárja be, s a gyertya fénye uralja, mint egy mester Őt.

E két világ itt van ma, csak az árny nem tudja, a fény nélkül a sötét rabja lenne, s az ítélet tartana ma is.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.10.29.

Kategóriák
Versek

Angyali álom

Álomszuszék kisgyerek, az ágyon hempereg. Ha elalszik szuszog, mint a sündisznó, édes álmában feje felett lebeg egy angyali koszorú.

Angyalok simogatják és vigyázzák álmát, s e nyugalomban felette a szeretet táncát járják.

Kicsi lénye megpihent, lelke angyali szeretetben fürdik, senki nem zavarhatja Őt, míg az angyalok őrzik.

Édesapja feltétel nélkül imádja s tudja, hogy övé a világ csodája. Kisgyermekének arca alva is tündököl, sugallja szeretlek apa, s hozzád jöttem a földre, hogy velem ünnepelj.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.10.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Berkenye tükre

Berkenyén voltam hol az ég a tó víztükrén ünnepelt, a felhők táncot jártak rajta s a szél a falevelekkel csilingelt.

Gondolatban beálltam táncolni, de a képet a hullámok elmosták, s a habok kéz a kézben már a felhőket váltották.

Halak követtek a vízparton míg sétálva a tavat néztem, kenyerem dobtam vissza nekik, a pillantásommal mérten.

Szemem mosolygott, lelkem fényes ruháját öltötte, ünnep volt az élet a parton, mi szívemet betöltötte.

Kisvártatva kivetett az éber álmom s már hazafelé kísértek a madarak, kapum előtt elköszöntem tőlük, de még szárnyalt velem minden gondolat.

Az est a vacsorámhoz hívott, a tó képe körképként futott még bennem, csodáinak emléke altatott el s másnap egy vidám csiripelés csiklandozta fülem reggel. 

E madárdal nyitotta fel szemem, minek költeményében fürödtem én, oda repültem hol a madár lelkek Anyja lakott, s kértem Őt, szeress belém…

Érchegyi Csaba Rudolf 

Létrehozva: 2021.10.29.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Lecke

Csak egy szót mondtál miben szívem hasadt ketté, sötét lett s hideg és én tudtam, hogy nem vagy többé.

Valahol ott vagy nekem most is az égen, csillagként mosod el fejem felett a sötétséget.

Ha a mi világunk fénye egy csillagként ragyogott volna, most nem állnék alattad, és sugaraid üzenetében nem olvasnám azt, hogy ezt a leckét tanuld újra!

Érchegyi Csaba Rudolf 

Létrehozva: 2021.10.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Lecke

Kategóriák
Versek

Őszi reggel

Őszi reggelen ébredtem, de a szürkület a napot még nem keltette.

A csendes utcákon sétált a fény, keletről köszönt be, mondta, jó reggelt kedveském.

A horizonton lassan elterült egy gyújtott világ s végig simogatva bearanyozta testével a föld anyát.

Az ég tiszta, a fogyó hold is még fent volt, mint apa és anya gyermeküket világította meg, mint egy tengeri égbolt.

Az őszi színek spektruma szőnyegként simultak a tájba s az elmúlás színeiben a tél köszönt be, sugallva, pihenj meg, mert a gondolatok várnak. 

A kanapén ülve csend honolt fejemben, a fülem sípolt, a túlvilágról próbáltak üzenni nekem, de nem értettem, mert e világ még itt volt.

Zöld teám ébresztett s kortyolva ízével üzentem vissza, ha hulló falevélként távoznék, tavasszal hozzatok vissza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.10.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.