Sötét szobában ülök s egy gyertya lángol, a falon előttem egy bujdosó árny táncol.
Festeget a falra, de le is törli, a szempillantásból a képet sötétbe ölti.
Ez az árny szabad, kit a fal zárja be, s a gyertya fénye uralja, mint egy mester Őt.
E két világ itt van ma, csak az árny nem tudja, a fény nélkül a sötét rabja lenne, s az ítélet tartana ma is.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.10.29.