Berkenyén voltam hol az ég a tó víztükrén ünnepelt, a felhők táncot jártak rajta s a szél a falevelekkel csilingelt.
Gondolatban beálltam táncolni, de a képet a hullámok elmosták, s a habok kéz a kézben már a felhőket váltották.
Halak követtek a vízparton míg sétálva a tavat néztem, kenyerem dobtam vissza nekik, a pillantásommal mérten.
Szemem mosolygott, lelkem fényes ruháját öltötte, ünnep volt az élet a parton, mi szívemet betöltötte.
Kisvártatva kivetett az éber álmom s már hazafelé kísértek a madarak, kapum előtt elköszöntem tőlük, de még szárnyalt velem minden gondolat.
Az est a vacsorámhoz hívott, a tó képe körképként futott még bennem, csodáinak emléke altatott el s másnap egy vidám csiripelés csiklandozta fülem reggel.
E madárdal nyitotta fel szemem, minek költeményében fürödtem én, oda repültem hol a madár lelkek Anyja lakott, s kértem Őt, szeress belém…
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.10.29.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.