Dunaparton ülve a harangok szóltak, jobbra balra bim-bammoltak. A lelkem is egy harang volt, úgy éltem hol jobbra hol balra vetett a sors.
Mi férfinépek néha csak a szépet nézzük, s csak a bölcs tudja, hogy a homorú s domború formákat is csak a felszín leple védi.
Ha kopik, alatta lesz a harang lelke, anyagában bezárva hanggal megteremtve.
S ha egyszer találkozik két harang, úgy konganak majd, hogy hangjuk szavát meghallva, benned is megszólal…egy szívharang.
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik..