Ha csak éhesen a szomjadat oltod, a tudás esszenciáját akaratlan elméd vágyában elhamvasztod…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025. 02.05.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Szerző: Erchegyi Csaba Rudolf
Kategóriák
Hozzátok szólok…
Valaha megszületett a bűn, s a szeretet. Az ember jogot formált e földön, hogy egymás szabadságát elvegye… A régmúlt kora ma is él…, hazaibb a többinél…
Ma is szólnak Isten nevében…! A vallás erodálja oltárát, s vele kopnak festékek. A földi ” Isten” nyomort, s betegséget hozott, úgy hiszem én régóta itt van a gonosz…
Nem járunk mi ma már templomba, s a lelkészek is ott ülnek a maradék hívekkel a padsorba. Imádkoznak…, vérben úszik Európa, s mi a hulló nemzetekkel tűnünk el sorba.
A színházakban van és volt is mindig főszerep, neves és ismeretlen színészek játszák el ami volt, s lehetett. De csak a függöny az, ami máig is titkokat rejteget.
E föld szomját az események folyója már nem oltja. Egy sötét óceánba ömlik, hol fáinkat s a vetett ősi hitünket e show képe gyermekeink előtt lassan sorvasztja.
A hiba bennünk rejlik, míg mi színházba járunk, addig a súgók gyermekeinket is cseppekben megmérgezik. Az égből szál alá, halkan, lassan, éjjel hátba támadván…
Na de mi az, amit eddig tanultunk…? Semmit, a nagy semmit! A jólét árulja fekete piacán a nyomorúságot, tessék végre észrevenni…
Úgy érezz, mint vad a szélben utazó szag üzenetét, s csak az orrodban bízz…, segíts magadon az Istenért! Ezer és ezer kalász közt, te legyél az ki él a nemzetért!
Nézz körbe, hova tűntek a kovácsok, hol vannak a szőcsök, a takácsok? S te merre indultál, hol a szó nem ért bizonyosságot? Gyermekeink ma kijelentik…, hogy nem akarnak családot ?
Nem tudom, hogy értetek e engem?
Fohászkodjatok, hogy egy nagy ember megszülessen. Kiben lángol majd lelke nemzeti himnusza, s vára a haza, fején a szent korona…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.02.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Bacchus kútja
Az első pohár bor a szerelemé, a második lett a bölcs Bacchusé. A harmadiknál már hálok exemmel! A negyediknél a bút kergetem el…
Az ötödiknél szólongat az igazság! A hatodiknál az őszinte csend ordibál… A hetedik pohárnál vár a vak világosság. A nyolcadiknál már felveszem Buddha alakját.
Kilencediknél hullik sorba könnyem sója… A tizediknél oly üres, hogy szó nincs róla. Tizenegynél bagoly vagyok, fel huhogva…
S az utolsónál…, az álom húz le a kútba…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.01. 24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Óda egy szál virághoz
Egy szál virág, még magjában zárva. Egy másik Isten fénye alatt hívta világra. Fiatal szirmai eső könnye alatt hullott alá, mondd, leveled kinek küldted Ó…, szép kis virág.
Szirmaid üzenetei árulkodnak, hogy szerelmes szíved a párod után sóvárogna. Ne búslakodj, kedves szép virág, kedvesed válaszát a szél hozza el dallamán…
Fehér ruhád fényében öltsd szikrázó csókjaid képeinek vágyát! Lángoljon most feletted az ég, s méhek porozva foltozzák szirmaid szép csillámló ruháját!
Ó, kis virág, gondolatod nászba öltözött. Várj még…, a szél nem feledte miért jött. Elhozta magjában üzenetét, hogy a te kedvesed tőled messze-messze él…
Szerelmes magját küldte neked, hogy veled maradjon. Isteni dallamában sarjadó epekedő vágya kéri majd: légy enyém…, ó, kedves kis drága angyalom…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.01.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Újévi köszöntő
Ez az év is csak egy emlék volt, utazzunk tovább együtt, mert vár az álmunk, ami mindig is a miénk volt!
B.U.É.K!
Érchegyi Csaba Rudolf
2024. 12. 31.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem alatt áll.
Kategóriák
Üzenet a nemzetnek
A jelen téglái, egyben a jövő pillérei…, üzenem néktek nemzet nagy szellemei. Tokban ragadt kardotok rozsdája pereg, húzzátok, s rántsátok ki ez a fegyveretek.
Szabadságunkat fekete éji rókák lopják, ezek a hazafiak…, a vakok, süketek mondják. E nemzet árulói bölcs bagolyként ülnek a ágon, s lesből elő tetemekből lakomáznak.
Nem keresem az igazságot, nincs itt helye e világon… Hol teremtésben szült emberét eddig csecs, árpa, s búza éltette. De ma a virtuális drog füvét legelészve, elméjét hamis romlott céljához vezette.
Ma sokan láthatatlan ösvényen járnak, halott igék visszhangja járja át a sötét világosságot! De kié lenne itt a megoldás? … A nemzeté, az Istené, vagy az emberé…?
Ugye kemény szavak ezek, voltak s lesznek versben még ilyenek… De az élet rulett asztala már vár benneteket… Csak az utolsó golyó lesz, ami felébreszt benneteket…!
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.01.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ma ész nélkül csapódott minden, ide-oda. Sebes vonatra szállt a figyelem, s az állomáson én voltam a lemaradt masiniszta. Na de…, ki vezette a mozdonyt?
Eben guba a kutya fáját, ki tudja hol, s merre találom az isten fáját… Itt álljunk már meg egy szóra! Ha a kakas szólna…, ráébrednénk a nyugalomra…?
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád,2024.11.08.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Merengők dallama
Zongora szólt egy vöröslő ablakon át, a csendet simogatva keltette egy vidéki utca világosabb oldalán.
Ősz volt… Hűvös estnek sötét takarója szállt alá, s a hangok szivárványa járta át, az utcán sétáló emberek alvó gondolatát.
Egy pad volt a ház előtt…, régi beton vázas, piros kopottas ülőkével. Egy pár némán üldögélt ott, a hold fényében.
Szívüket a húrok hangjai markolták, s ölelték át. De az andalító zongoraszó dallama, néha egy gőzös robajába csapott át.
Künn hideg volt, álmodozó párok akár több kőszobor… Hangokban született az érzelem, s a dallam világa sem volt véletlen.
A zene sugallta üzenetét a szíveken át, szavakat fojtva meg, s szólamaival varázsolva át az est eseménytelen utcáját.
A művészt izzó vörös függönye takarta. S az átszűrődő fény teste árnyékának hullámait, akár egy vászonra angyalként rajzolta.
Elesteledett, kottában szunnyadt minden dallam játéka, s a szoba sötét színpadán a mosoly csókja a fényt oltotta.
Kar a karban ballagott az utca népe hazafelé, s a zene esti fényében kinyílt virág szirmai játszottak tovább, a szívek legmélyén….
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024. 11.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Kategóriák
Egy korty idézete
Ha a bor templomába lépsz…, az első kortyé a történelem, a többié a jövő s a végtelen…
2024.11.04.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A tor helyett én táncot lejtek… Szerettem túlvilági szonátája, némán kért fel engem. S ma az éteri zenével karöltve, ők ketten egybekeltek.
Elment…, szomorúságom a gyászt kérte fel a táncra, s e közben hullott száraz könnyem, de rajtam senki sem látta…
Elment, s itt hagyott mindent mi soha nem volt az övé. Ő már nem tőlem, hanem Isten előtt kért bocsánatot bűneiért.
Elment, s itt hagyott minket mosolygó szemmel. Fénye összeért a csillagokkal, mi ma most vezet engem.
Elment, de csak egy kis időre! Világok közt járni, mint az élet őre. Vitte Ő csomagját mit elvihetett, s visszahozza majd, ahogy megszületett…!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2024.09.05.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Készült, Gulyás Kinga Festőművésznő festménye alapján.