Kategóriák
Természet Versek

A holnap

A tegnap megkérdezte a mai napot, hogy miként lehetne megjósolni a holnapot. A válasz a csend folyójában csobogott…

A víz sem kérdezte még soha, hogy hova folyjon… A kő örökké hallgat, minek hátán csak a szél beszél…, csak hallgasd…

A nap is úgy oszlatja fátylát az égbolton, mint az árnyék a fényt, s annak ácsol menedéket ki lángol még lelke tengerén.

Egy óceánban él a tegnap, a ma, s a holnap. Egy szó, tett, vagy egy gondolat sem veszik el…, megszólal vagy hallgat….

S e gazdagság nincstelensége oly mérhetetlen…, mégis a gazdagság szabadsága börtönében az idő értéke, könyvelhetetlen.

De az emlék egy drága portéka!  Ég és föld közötti pillanatok oszlopa. Éber tükrében üzen tegnapunk…, s így válaszol nekünk holnapunk…

Érchegyi Csaba Rudolf

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Agios Nikolaos

2025.06.25.

Kategóriák
Versek

Sebek

Sebeimből erdőt, s virágot ültettem, napom világította meg minden álmom. Csak addig fogadtam némaságot míg kinyíltam, s ma így virágzom…

Minden sebem egy emlék, minden csepp könnyemnek egy magja. De ma szívem mélyén dallam fakad, s már nem vagyok e régi gondolatok rabja.

A csend bennem lakik, s mégis ott zúg a lét, úgy siet, mint az erdőn átsuhanó világi szél. Szőnyegén utazom a múltamon át, a régi hegyem porrá zúzom, s a viharnak adom át…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.04.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Aforizma Versek

Aforizma

A butaság átka, az egyszerűség hanyatlása…

Visegrád, 2025. 04.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Ahogy George Orwell írta: „Az uralkodás kulcsa: a tudatlanság.”

E fenti aforizmám a jelen kor maszkírozott szabadságára utal, ahol egyre kevesebb a tanult és kritikus gondolkodású ember. Egy butított társadalom könnyebben elhiszi, hogy szüksége van javakra, dolgokra, amire nincs valójában és szavaz olyanokra, akik nemzetük és családjuk ellen dolgoznak…

Kategóriák
Természet Versek

A kert gyöngye

Felső világ ma szemét dörzsöli, dunyhája gyöngye kopogtat, hullik az eső. Virágzik a ringló, tavaszi ünneplő ruháját öltve. Mellette az aranyeső, neki napsárga fényt kölcsönözve.

Szitál s zuhog nap-napután… A zöld hadserege fölényesen ostromolja kertem, s a vakond is morog tán. Lila virágok ibolya kosztümben kecsesen álldogálnak, s fehérben a meténg, az ég könnyében bőrig ázva.

Egy szó sem csattan el…, a béke illata terjeng a kert levegőjében. Borostyán zuhog le csendben borítja akác támfalam, kendőzve kertem szigeteit, ahol csak lehet, e varázslatos birtokon.

Gyönyörű néma hárfa ez a kerti világ, magán játszik, s harmónia öleli szótlansága szépségét, értve neki minden szavát. Talán szépsége a nyelve…, formában s színben mindnyájunknak megénekelve.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.04.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Versek

Éji história

Sötét hideg áll az ablakom előtt. Csendben vár, amíg a meleg meglepi őt. Napja öltözteti, s vetkőzteti. Ezüst gombjával a hold vértezi.

Mozdulatlan pihen az éj, s nem kacér, mint a napsugár a dél egén. Sötét szeme pihen az ég fenekén, s nem faggatja e világot, mert a mélyen alvó csend reggelre elvetél.

Hűvös ma vak tekintete, s szívében lángtalan világ gyúl…, Istenemre. Trónusát a mély fekete éter festegeti, s a hold a király, ki ezüstös szálaival csinosítva fényezgeti.

Teste leírhatatlanul hatalmas, szél szabta kabátja láthatatlan, unalmas. De az éj égi korongja lassú táncot lejtve, lágyan karolja kedvesét át, s felette csillagtenger van ma este.

De mi férhet bele egy éjbe? Hol az a pont, ahol belegázolhatnék én a sötét rengetegébe. Ezer kíváncsiság, s félelem hív oda, lelkem elárulnám, ha nem hinnék e gondolatsorba.

Minden színt és ragyogást a sötét ágyán betakar. S csak a hold hajnali könnyén pislákol az új világ, kinek gyermekeit újra meg újra a nap tején örökítve magasztal.

Hangja nincs, talán eladta egy csigának…, remélem nem tévedek e varázslatos világban. S ha majdan megszólítja egy csiga, vele tart majd az éj, s lassan-lassan tűnik tova…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025. 03.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Százszorszép

Százszorszép mosolya virágzott nekem akkor este. Egy nő lépett a sötét utcában elém, s a pillantásom csente. Szemében kéklő láva, s hangja az azúrkék óceán tisztasága.

Mint egy derűs reggeli tünemény, úgy festett az est koronáján. S dalolva beszélt, mint egy kalitkájából szállt kismadár. Szívem kék egén repkedve festett, te jó atyám…

Elhívtam egy kisvendéglőbe, ami ott állt az út szélén. Bent zsivaj köszöntött, s állt közénk. Egy sarki asztal üres volt, leültünk…, az est pompás volt. Ő beszélt, az arca írt, mesélt…

Hallgattam élete történetét, s benne százszor megélt öröm és bánattal megrakott húzott ökrös szekér. Kerék nyomai az arcán ültek, s szavaiban néha-néha szerettei is felcsendültek.

Oly színes és szép volt ő egybe csomagolva. Akár az esőben született szivárvány fátyla alatt megbújt kis virág, ki szirmait óvatosan, s lassan a hulló cseppek közt bontogatja.

Az est zárórát hirdetett, a fény andalogva tova sietett… Fizettem…, lelkem szavam kötötte gúzsba, s én a százszorszép virágommal a hold tükrében írtam az életem újra…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.03.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tavaszi napharang

Napharang kongva küldi üzenetét,

üzent a tavasz, fényével mosta el

a tél jegét. Virágok csókjában izzik

most a világ, jegyesét a földet ölelve át.

Harmatos reggelek felett ködös

homály hajózik tova. Dombok zöld

legelőin szarvas lopva csendet legelészik,

a fény köntöse alatt.

Mezők és erdők illatának gyermekei

a lágy szélben játszadoznak, s a felkelő

nap szerelmes dalát a szél kacér

kislányként vidáman dúdolgatta. 

Elterült a táj jóllakott a fénnyel, az est

hálóját levetette szépen. Ágyát nappal

újra megvetette, s ami szép volt este,

azt az ég vásznán ecsetével újra festette.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.03.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Aforizma Versek

Esszencia

Ha csak éhesen a szomjadat oltod, a tudás esszenciáját akaratlan elméd vágyában elhamvasztod…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025. 02.05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Hozzátok szólok…

Valaha megszületett a bűn, s a szeretet. Az ember jogot formált e földön, hogy egymás szabadságát elvegye… A régmúlt kora ma is él…, hazaibb a többinél…

Ma is szólnak Isten nevében…! A vallás erodálja oltárát, s vele kopnak festékek. A földi ” Isten” nyomort, s betegséget hozott, úgy hiszem én régóta itt van a gonosz…

Nem járunk mi ma már templomba, s a lelkészek is ott ülnek a maradék hívekkel a padsorba. Imádkoznak…, vérben úszik Európa, s mi a hulló nemzetekkel tűnünk el sorba.

A színházakban van és volt is mindig  főszerep, neves és ismeretlen színészek játszák el ami volt, s lehetett. De csak a függöny az, ami máig is titkokat rejteget.

E föld szomját az események folyója már nem oltja. Egy sötét óceánba ömlik, hol fáinkat s a vetett ősi hitünket e show képe gyermekeink előtt lassan sorvasztja.

A hiba bennünk rejlik, míg mi színházba járunk, addig a súgók gyermekeinket is cseppekben megmérgezik. Az égből szál alá, halkan, lassan, éjjel hátba támadván…

Na de mi az, amit eddig tanultunk…? Semmit, a nagy semmit! A jólét árulja fekete piacán a nyomorúságot, tessék végre észrevenni…

Úgy érezz, mint vad a szélben utazó szag üzenetét, s csak az orrodban bízz…, segíts magadon az Istenért! Ezer és ezer kalász közt, te legyél az ki él a nemzetért!

Nézz körbe, hova tűntek a kovácsok, hol vannak a szőcsök, a takácsok? S te merre indultál, hol a szó nem ért bizonyosságot? Gyermekeink ma kijelentik…, hogy nem akarnak családot ?

Nem tudom, hogy értetek e engem?

Fohászkodjatok, hogy egy nagy ember megszülessen. Kiben lángol majd lelke nemzeti himnusza, s vára a haza, fején a szent korona…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.02.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Bacchus kútja

Az első pohár bor a szerelemé, a második lett a bölcs Bacchusé. A harmadiknál már hálok exemmel! A negyediknél a bút kergetem el…

Az ötödiknél szólongat az igazság! A hatodiknál az őszinte csend ordibál… A hetedik pohárnál vár a vak világosság. A nyolcadiknál már felveszem Buddha alakját.

Kilencediknél hullik sorba könnyem sója… A tizediknél oly üres, hogy szó nincs róla. Tizenegynél bagoly vagyok, fel huhogva…

S az utolsónál…, az álom húz le a kútba…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.01. 24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.