Szerző: Erchegyi Csaba Rudolf

Kategóriák
Természet Versek

A kert gyöngye

Felső világ ma szemét dörzsöli, dunyhája gyöngye kopogtat, hullik az eső. Virágzik a ringló, tavaszi ünneplő ruháját öltve. Mellette az aranyeső, neki napsárga fényt kölcsönözve.

Szitál s zuhog nap-napután… A zöld hadserege fölényesen ostromolja kertem, s a vakond is morog tán. Lila virágok ibolya kosztümben kecsesen álldogálnak, s fehérben a meténg, az ég könnyében bőrig ázva.

Egy szó sem csattan el…, a béke illata terjeng a kert levegőjében. Borostyán zuhog le csendben borítja akác támfalam, kendőzve kertem szigeteit, ahol csak lehet, e varázslatos birtokon.

Gyönyörű néma hárfa ez a kerti világ, magán játszik, s harmónia öleli szótlansága szépségét, értve neki minden szavát. Talán szépsége a nyelve…, formában s színben mindnyájunknak megénekelve.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.04.04.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Természet Versek

Éji história

Sötét hideg áll az ablakom előtt. Csendben vár, amíg a meleg meglepi őt. Napja öltözteti, s vetkőzteti. Ezüst gombjával a hold vértezi.

Mozdulatlan pihen az éj, s nem kacér, mint a napsugár a dél egén. Sötét szeme pihen az ég fenekén, s nem faggatja e világot, mert a mélyen alvó csend reggelre elvetél.

Hűvös ma vak tekintete, s szívében lángtalan világ gyúl…, Istenemre. Trónusát a mély fekete éter festegeti, s a hold a király, ki ezüstös szálaival csinosítva fényezgeti.

Teste leírhatatlanul hatalmas, szél szabta kabátja láthatatlan, unalmas. De az éj égi korongja lassú táncot lejtve, lágyan karolja kedvesét át, s felette csillagtenger van ma este.

De mi férhet bele egy éjbe? Hol az a pont, ahol belegázolhatnék én a sötét rengetegébe. Ezer kíváncsiság, s félelem hív oda, lelkem elárulnám, ha nem hinnék e gondolatsorba.

Minden színt és ragyogást a sötét ágyán betakar. S csak a hold hajnali könnyén pislákol az új világ, kinek gyermekeit újra meg újra a nap tején örökítve magasztal.

Hangja nincs, talán eladta egy csigának…, remélem nem tévedek e varázslatos világban. S ha majdan megszólítja egy csiga, vele tart majd az éj, s lassan-lassan tűnik tova…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025. 03.19.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Százszorszép

Százszorszép mosolya virágzott nekem akkor este. Egy nő lépett a sötét utcában elém, s a pillantásom csente. Szemében kéklő láva, s hangja az azúrkék óceán tisztasága.

Mint egy derűs reggeli tünemény, úgy festett az est koronáján. S dalolva beszélt, mint egy kalitkájából szállt kismadár. Szívem kék egén repkedve festett, te jó atyám…

Elhívtam egy kisvendéglőbe, ami ott állt az út szélén. Bent zsivaj köszöntött, s állt közénk. Egy sarki asztal üres volt, leültünk…, az est pompás volt. Ő beszélt, az arca írt, mesélt…

Hallgattam élete történetét, s benne százszor megélt öröm és bánattal megrakott húzott ökrös szekér. Kerék nyomai az arcán ültek, s szavaiban néha-néha szerettei is felcsendültek.

Oly színes és szép volt ő egybe csomagolva. Akár az esőben született szivárvány fátyla alatt megbújt kis virág, ki szirmait óvatosan, s lassan a hulló cseppek közt bontogatja.

Az est zárórát hirdetett, a fény andalogva tova sietett… Fizettem…, lelkem szavam kötötte gúzsba, s én a százszorszép virágommal a hold tükrében írtam az életem újra…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.03.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Tavaszi napharang

Napharang kongva küldi üzenetét,

üzent a tavasz, fényével mosta el

a tél jegét. Virágok csókjában izzik

most a világ, jegyesét a földet ölelve át.

Harmatos reggelek felett ködös

homály hajózik tova. Dombok zöld

legelőin szarvas lopva csendet legelészik,

a fény köntöse alatt.

Mezők és erdők illatának gyermekei

a lágy szélben játszadoznak, s a felkelő

nap szerelmes dalát a szél kacér

kislányként vidáman dúdolgatta. 

Elterült a táj jóllakott a fénnyel, az est

hálóját levetette szépen. Ágyát nappal

újra megvetette, s ami szép volt este,

azt az ég vásznán ecsetével újra festette.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2025.03.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Aforizma Versek

Esszencia

Ha csak éhesen a szomjadat oltod, a tudás esszenciáját akaratlan elméd vágyában elhamvasztod…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025. 02.05.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Történelem Versek

Hozzátok szólok…

Valaha megszületett a bűn, s a szeretet. Az ember jogot formált e földön, hogy egymás szabadságát elvegye… A régmúlt kora ma is él…, hazaibb a többinél…

Ma is szólnak Isten nevében…! A vallás erodálja oltárát, s vele kopnak festékek. A földi ” Isten” nyomort, s betegséget hozott, úgy hiszem én régóta itt van a gonosz…

Nem járunk mi ma már templomba, s a lelkészek is ott ülnek a maradék hívekkel a padsorba. Imádkoznak…, vérben úszik Európa, s mi a hulló nemzetekkel tűnünk el sorba.

A színházakban van és volt is mindig  főszerep, neves és ismeretlen színészek játszák el ami volt, s lehetett. De csak a függöny az, ami máig is titkokat rejteget.

E föld szomját az események folyója már nem oltja. Egy sötét óceánba ömlik, hol fáinkat s a vetett ősi hitünket e show képe gyermekeink előtt lassan sorvasztja.

A hiba bennünk rejlik, míg mi színházba járunk, addig a súgók gyermekeinket is cseppekben megmérgezik. Az égből szál alá, halkan, lassan, éjjel hátba támadván…

Na de mi az, amit eddig tanultunk…? Semmit, a nagy semmit! A jólét árulja fekete piacán a nyomorúságot, tessék végre észrevenni…

Úgy érezz, mint vad a szélben utazó szag üzenetét, s csak az orrodban bízz…, segíts magadon az Istenért! Ezer és ezer kalász közt, te legyél az ki él a nemzetért!

Nézz körbe, hova tűntek a kovácsok, hol vannak a szőcsök, a takácsok? S te merre indultál, hol a szó nem ért bizonyosságot? Gyermekeink ma kijelentik…, hogy nem akarnak családot ?

Nem tudom, hogy értetek e engem?

Fohászkodjatok, hogy egy nagy ember megszülessen. Kiben lángol majd lelke nemzeti himnusza, s vára a haza, fején a szent korona…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.02.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Bacchus kútja

Az első pohár bor a szerelemé, a második lett a bölcs Bacchusé. A harmadiknál már hálok exemmel! A negyediknél a bút kergetem el…

Az ötödiknél szólongat az igazság! A hatodiknál az őszinte csend ordibál… A hetedik pohárnál vár a vak világosság. A nyolcadiknál már felveszem Buddha alakját.

Kilencediknél hullik sorba könnyem sója… A tizediknél oly üres, hogy szó nincs róla. Tizenegynél bagoly vagyok, fel huhogva…

S az utolsónál…, az álom húz le a kútba…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.01. 24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Óda egy szál virághoz

Egy szál virág, még magjában zárva. Egy másik Isten fénye alatt hívta világra. Fiatal szirmai eső könnye alatt hullott alá, mondd, leveled kinek küldted Ó…, szép kis virág.

Szirmaid üzenetei árulkodnak, hogy szerelmes szíved a párod után sóvárogna. Ne búslakodj, kedves szép virág, kedvesed válaszát a szél hozza el dallamán…

Fehér ruhád fényében öltsd szikrázó csókjaid képeinek vágyát! Lángoljon most feletted az ég, s méhek porozva foltozzák szirmaid szép csillámló ruháját!

Ó, kis virág, gondolatod nászba öltözött. Várj még…, a szél nem feledte miért jött. Elhozta magjában üzenetét, hogy a te kedvesed tőled messze-messze él…

Szerelmes magját küldte neked, hogy veled maradjon. Isteni dallamában sarjadó epekedő vágya kéri majd: légy enyém…, ó, kedves kis drága angyalom…

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.01.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Újévi köszöntő Versek

Újévi köszöntő

Ez az év is csak egy emlék volt, utazzunk tovább együtt, mert vár az álmunk, ami mindig is a miénk volt!

B.U.É.K!

Érchegyi Csaba Rudolf

2024. 12. 31.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem alatt áll.

Kategóriák
Történelem Versek

Üzenet a nemzetnek

A jelen téglái, egyben a jövő pillérei…, üzenem néktek nemzet nagy szellemei. Tokban ragadt kardotok rozsdája pereg, húzzátok, s rántsátok ki ez a fegyveretek.

Szabadságunkat fekete éji rókák lopják, ezek a hazafiak…, a vakok, süketek mondják. E nemzet árulói bölcs bagolyként ülnek a ágon, s lesből elő tetemekből lakomáznak.

Nem keresem az igazságot, nincs itt helye e világon… Hol teremtésben szült emberét eddig csecs, árpa, s búza éltette. De ma a virtuális drog füvét legelészve, elméjét hamis romlott céljához vezette.

Ma sokan láthatatlan ösvényen járnak, halott igék visszhangja járja át a sötét világosságot! De kié lenne itt a megoldás? … A nemzeté, az Istené, vagy az emberé…?

Ugye kemény szavak ezek, voltak s lesznek versben még ilyenek… De az élet rulett asztala már vár benneteket… Csak az utolsó golyó lesz, ami felébreszt benneteket…!

Érchegyi Csaba Rudolf

2025.01.01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.