
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.08.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2026.01.08.
Jelen irodalmi képi alkotás, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Egy nagy piros kalap, két zöld smaragdot rejtett, s ahogy megcsillant lángoló szívem is belerengett.
Koronáján fürtjei úgy ringottak, mint a Balaton tőkéinek aranya. Egek ura hitvese…, ő volt a Madonna.
Parfüm illata a teret mosogatta, s ringó csípője e férfiak szívében az égő vágyak reményét, tekintet nélkül oltogatta…
Egy démon volt…, ki tereket renget. Ezer és ezer sudár kalász magjából, neki csak egy kellett!
S amikor a mag szárba szökkent benne, egy érzésben több gondolat volt, mint amit valaha megérthetne…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.01.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Könnyezik a kék ég,
s felette a nap
tűzben ég…
Búskomor a világ,
vihar, s szelek
ideje jár…
Lángoló csókok
oltják szívem…,
fáj a sebem…
Csíkos ég alatt,
virágos rét
szárad el…
S a világtalanok,
méreg cseppei
érnek el…
Érchegyi Csaba Rudolf
2026.01.04.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Hópihében zárva hullanak alá a csillagok. Csengetek, s én állok a fa előtt. Szikrázó hóesésben üzenetek szállnak, s egy mosolyközt született gondolatot küldök én, a hiányzó családfámnak.
Visegrád, 2025. 12. 24.
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ma a fény parazsát lobbantja újra, s a csillagok ösvényén szívek szárnyalnak fenn az égen, s mélyen a gondolatomban.
Egy kis emlékben, egy parányi üzenet: úgy pihenj meg ma e fa előtt, hol a fény melegít, s ha szólsz őseidhez halld meg az üzenetét…
Lángol minden szív a fény terít meg ma este, mosoly repked az asztalon, s közben fogd a kezem, és ölelj át vérem…, angyalom.
Eonok e szent napján a csillagok közt szállok, s hálával tartozom annak ki fényt gyújtott bennem, az örök világosságot…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.12.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Egy párás reggelen, néma szonettek sorai csillámlottak egy csokor íriszben. Ébredt még a világ, s csak a csend pihent e ködös könnyes reggelen. Korban álldogálva a város üzenetén mélyedtem el, s gondolatom hangja, zakatoló elmém lépteiben forrtak fel.
Egy bélyeggel akarják ma feladni a magyar akaratot…?! Egy boríték, s egy bélyeg? Megüzenték, hogy megcselekedték amivel megbüntet a haza…? Mhh…Sok itt a fekete varjú, a sok szarkát figyeli…s közben a nagy medve levesét, idegen kígyó mérgezi.
E lét egy isteni háló, amelyet senki sem szőtt meg tökéletesen. Ezer meg ezer év sem volt elég, hogy a sötétség beteljesedjen… Halott csillagot, egy új temeti, s egy szál virág is elég, hogy elmondja: az élet kertjében az Istenek, s mi kertészkedünk.
Ez a Magyar lelkek kertje, teli s teli virággal, melyek illatjainak üzenetei áthatják e világot… Nőjetek csak virágok: ásott halmon, szikla közt, tóban, s a Hortobágyon. Meséljétek el, hányszor állt talpra e nemzet, s szórtátok magotok hegyen át, s az óceánon.
Úgy meséljétek el, hogy a hontalanok is meghallják! Kiknek torkán akadt sokszor az idegen nyelv, s lelkükben a fagyos szorongás… Az érkező világ ma hidegen perzsel, fekete lángjának füst tengerében fuldoklók, vak szemekkel.
Itt már az ég, s a föld ketté vált… Egy fényes nép lelke kell majd, ki csillagszekerén hajt fent a világi kapukon át. Kinek vére egykor patakokban folyt Európa horizontja alatt, ma az égre néz fel…, s hazájának szíve ott dobog a csillagok alatt…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.12.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A reggel dunyhája a nap aranyló sugaraiban foszlott el. S gondolatom hullámzó csendjében szült válaszok, önmagukban sírtak fel…
Szótlan eretnek vagyok én…, ki a fényt hívja Istenének… Vakon látva sétálok e világ láncain át, s ha kérhetem, a tegnap szóljon a holnap Istenéhez…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.10.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik…
Az ostobaság fűszer az emberiségnek…
Levesében a borsot ma sónak hívják, s így tálalják majd fel az utolsó vacsorát, egy gyáva népnek…!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.10.02.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A kétségben oly sok ma a kétség: hiú gondolatok szülte képzetek festménye készül… mi a hamis jelen várandós igazságát csalta el, több ecset kellene polgártársaim, hogy színnel, s ne vérrel fessük majd a jövőt fel…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.09.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Reggeli álmos kékellő fényes világ, kócos habjaira írta a nap regényét felettem. Smaragd színében csillámló hullámok szelében írtam meg néktek e versem…
A nap szoknyája alatt üldögéltem a parton, millió és millió lábaival lépkednek rajtam. Kecsesen járkáltak ide-oda, olyan érzés fogott el, ahogy csecsszopóként egykor anyám simogatta arcom.
Ingatag piros vitorlás pecsételte meg a tó vizét, s a lágy szellő tánca ringatta mezején. A nap sugarai úgy szikráztak a tó vizén, mint folyékony higanyként látszó más világ…, kíváncsi tekintetek terhes gondolatait mosta át.
Mellettem szomorú füzek álltak sorba, siratva a nyarat, s kecsesen hajlongva a szélben szálló muzsikaszóra. Bozontos frizurájuk árny világa szőnyegén, s a fény körül ölelte…, anyatejként fojt szerteszét…
E parti sétány csipkéi körbe rajzolták a tavat, macskakövek heverésztek a léptek hangjai alatt. Ezrek zászlói lobogtak a kócos nádas erdején, s így öltött köntöst, árnyas ezüstben szürkülő narancs színeinek estéjén…
Gondolataim a lemenő nap tűzében pernye hajóként emelkedve tova szálltak, s az ébredő szél karmestere vezényelt e világi orgonán…, dúdolt az ősz karjában a langyos szellővel, így oltotta el az ég mécsesét….
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.09.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.