Hópihében zárva hullanak alá a csillagok. Csengetek, s én állok a fa előtt. Szikrázó hóesésben üzenetek szállnak, s egy mosolyközt született gondolatot küldök én, a hiányzó családfámnak.
Visegrád, 2025. 12. 24.
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Ma a fény parazsát lobbantja újra, s a csillagok ösvényén szívek szárnyalnak fenn az égen, s mélyen a gondolatomban.
Egy kis emlékben, egy parányi üzenet: úgy pihenj meg ma e fa előtt, hol a fény melegít, s ha szólsz őseidhez halld meg az üzenetét…
Lángol minden szív a fény terít meg ma este, mosoly repked az asztalon, s közben fogd a kezem, és ölelj át vérem…, angyalom.
Eonok e szent napján a csillagok közt szállok, s hálával tartozom annak ki fényt gyújtott bennem, az örök világosságot…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.12.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Egy párás reggelen, néma szonettek sorai csillámlottak egy csokor íriszben. Ébredt még a világ, s csak a csend pihent e ködös könnyes reggelen. Korban álldogálva a város üzenetén mélyedtem el, s gondolatom hangja, zakatoló elmém lépteiben forrtak fel.
Egy bélyeggel akarják ma feladni a magyar akaratot…?! Egy boríték, s egy bélyeg? Megüzenték, hogy megcselekedték amivel megbüntet a haza…? Mhh…Sok itt a fekete varjú, a sok szarkát figyeli…s közben a nagy medve levesét, idegen kígyó mérgezi.
E lét egy isteni háló, amelyet senki sem szőtt meg tökéletesen. Ezer meg ezer év sem volt elég, hogy a sötétség beteljesedjen… Halott csillagot, egy új temeti, s egy szál virág is elég, hogy elmondja: az élet kertjében az Istenek, s mi kertészkedünk.
Ez a Magyar lelkek kertje, teli s teli virággal, melyek illatjainak üzenetei áthatják e világot… Nőjetek csak virágok: ásott halmon, szikla közt, tóban, s a Hortobágyon. Meséljétek el, hányszor állt talpra e nemzet, s szórtátok magotok hegyen át, s az óceánon.
Úgy meséljétek el, hogy a hontalanok is meghallják! Kiknek torkán akadt sokszor az idegen nyelv, s lelkükben a fagyos szorongás… Az érkező világ ma hidegen perzsel, fekete lángjának füst tengerében fuldoklók, vak szemekkel.
Itt már az ég, s a föld ketté vált… Egy fényes nép lelke kell majd, ki csillagszekerén hajt fent a világi kapukon át. Kinek vére egykor patakokban folyt Európa horizontja alatt, ma az égre néz fel…, s hazájának szíve ott dobog a csillagok alatt…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.12.10.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A reggel dunyhája a nap aranyló sugaraiban foszlott el. S gondolatom hullámzó csendjében szült válaszok, önmagukban sírtak fel…
Szótlan eretnek vagyok én…, ki a fényt hívja Istenének… Vakon látva sétálok e világ láncain át, s ha kérhetem, a tegnap szóljon a holnap Istenéhez…
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.10.01.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik…
Az ostobaság fűszer az emberiségnek…
Levesében a borsot ma sónak hívják, s így tálalják majd fel az utolsó vacsorát, egy gyáva népnek…!
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.10.02.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A kétségben oly sok ma a kétség: hiú gondolatok szülte képzetek festménye készül… mi a hamis jelen várandós igazságát csalta el, több ecset kellene polgártársaim, hogy színnel, s ne vérrel fessük majd a jövőt fel…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.09.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Reggeli álmos kékellő fényes világ, kócos habjaira írta a nap regényét felettem. Smaragd színében csillámló hullámok szelében írtam meg néktek e versem…
A nap szoknyája alatt üldögéltem a parton, millió és millió lábaival lépkednek rajtam. Kecsesen járkáltak ide-oda, olyan érzés fogott el, ahogy csecsszopóként egykor anyám simogatta arcom.
Ingatag piros vitorlás pecsételte meg a tó vizét, s a lágy szellő tánca ringatta mezején. A nap sugarai úgy szikráztak a tó vizén, mint folyékony higanyként látszó más világ…, kíváncsi tekintetek terhes gondolatait mosta át.
Mellettem szomorú füzek álltak sorba, siratva a nyarat, s kecsesen hajlongva a szélben szálló muzsikaszóra. Bozontos frizurájuk árny világa szőnyegén, s a fény körül ölelte…, anyatejként fojt szerteszét…
E parti sétány csipkéi körbe rajzolták a tavat, macskakövek heverésztek a léptek hangjai alatt. Ezrek zászlói lobogtak a kócos nádas erdején, s így öltött köntöst, árnyas ezüstben szürkülő narancs színeinek estéjén…
Gondolataim a lemenő nap tűzében pernye hajóként emelkedve tova szálltak, s az ébredő szél karmestere vezényelt e világi orgonán…, dúdolt az ősz karjában a langyos szellővel, így oltotta el az ég mécsesét….
Érchegyi Csaba Rudolf
2025.09.06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A tegnap megkérdezte a mai napot, hogy miként lehetne megjósolni a holnapot. A válasz a csend folyójában csobogott…
A víz sem kérdezte még soha, hogy hova folyjon… A kő örökké hallgat, minek hátán csak a szél beszél…, csak hallgasd…
A nap is úgy oszlatja fátylát az égbolton, mint az árnyék a fényt, s annak ácsol menedéket ki lángol még lelke tengerén.
Egy óceánban él a tegnap, a ma, s a holnap. Egy szó, tett, vagy egy gondolat sem veszik el…, megszólal vagy hallgat….
S e gazdagság nincstelensége oly mérhetetlen…, mégis a gazdagság szabadsága börtönében az idő értéke, könyvelhetetlen.
De az emlék egy drága portéka! Ég és föld közötti pillanatok oszlopa. Éber tükrében üzen tegnapunk…, s így válaszol nekünk holnapunk…
Érchegyi Csaba Rudolf
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Agios Nikolaos
2025.06.25.
Sebeimből erdőt, s virágot ültettem, napom világította meg minden álmom. Csak addig fogadtam némaságot míg kinyíltam, s ma így virágzom…
Minden sebem egy emlék, minden csepp könnyemnek egy magja. De ma szívem mélyén dallam fakad, s már nem vagyok e régi gondolatok rabja.
A csend bennem lakik, s mégis ott zúg a lét, úgy siet, mint az erdőn átsuhanó világi szél. Szőnyegén utazom a múltamon át, a régi hegyem porrá zúzom, s a viharnak adom át…
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2025.04.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
A butaság átka, az egyszerűség hanyatlása…
Visegrád, 2025. 04.18.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.
Ahogy George Orwell írta: „Az uralkodás kulcsa: a tudatlanság.”
E fenti aforizmám a jelen kor maszkírozott szabadságára utal, ahol egyre kevesebb a tanult és kritikus gondolkodású ember. Egy butított társadalom könnyebben elhiszi, hogy szüksége van javakra, dolgokra, amire nincs valójában és szavaz olyanokra, akik nemzetük és családjuk ellen dolgoznak…