Hallottam nem vagyok vak, látom nem vagyok süket, bolondként megőrültem s mikor meghaltam a semmiből születtem meg.
Széttéptek és összeraktak, újság voltam mit osztogattak. Fellobbanó gondolataim a tűzben égtek el, faszénként izzottam s hamuként a szél vitt el.
Ott voltam ahol nem vártak, szavakkal öltem mit megbántam, könnypatakok hangja felrázott, éber álom volt, itt állok…
Ünnepeltek ha hazudtam, bocsánatot kértem ha igazat vallottam, temettek, hogy szülessek, szerettek s megköveztek.
Sebem könnyében látszott az félelem, fájdalmam gyilkosa kötötte be s tűnt el, mint a végtelen.
Végezetül találkoztam a halállal, kinek csókja volt az ár, s magzatként révre szállva a túlparton már egy új Anya várt.
Érchegyi Csaba Rudolf
Visegrád, 2021. 12. 02.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.