Címke: Vidám

A macska két napja nem

jött haza, eredendően

szürke lompos a farka.

De ma sem jött haza…

Grafit szürke szőrével üzent,

s szállt az udvaron tova.

Barátom lett, ki valaha teher

volt… Harcolt, hogy társam

lehessen, mindig udvarolt.

Este van, még sem jött haza…,

Schafranek a kandúr, kinek

itthon volt már szava…

Kerestem őt, s üzentem a széllel…

Egy csepp esőben csomagoltam

be otthonát, tejesen képében.

S ha viharban majd elered az eső,

nap szárítsa utad, s igyekezz

szőrös barátom hozzám hazafelé.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.11.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Fénytengerben lángoló vörösbor, íze, mint egy koldust felkarolt. Poharam tüzében vérem ostora, titkaim s szavaim szelencéjét egycsapásra nyitotta.

Tisztán csobogott bennem minden gondolat, hallgatva vallottam be, mit kimondani nem szabad. A csend hírnöke voltam én, ki egy korty igazságot tárt elém.

Később a mámor szépített meg, s hamvasztott el ízének illatában. Idővel némán csendesített el, mint egy édesdedet anyja kebleinek otthonában.

S végül legyőzött, mint rómait pártusa! Hülő parázs hulló hamuszőnyegére írva küldte üzenetét: a mámor öröme hajlék, s benne minden búnak otthona…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.11.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Eljárt az idő az ősz felett, s a hideg szél kabátja alatt megfestett leveleit sepregette. Jött a tél hűvös lehelete, s a nap tüzes csókját fátylával takarta le.

Csendesedett minden. A falu andalgott, nem szólt semmit, s a nyugvó város halk szava sugallta az utca népének, az idő nem vár …, benne nekünk el kell veszni.

Könyvtárba mentem, hol falak vettek körbe. Könyvből épültek azok, tele bölcsek munkájával töltve. Ott a tudás súlya oly nagy volt, hogy az étert csendre teremtette.

Utazók voltak benne, mindenki elméje szinte a könyvhöz volt kötve. Néha-néha egy köhögés, s szék csikorgás ébresztette azokat, ki még nem voltak elmélyülve…

Olcsó szórakozás ez a művelt, s műveltetett gazdagnak, szegénynek. Kik a tudás fája alatt egy-egy almáért nyújtóztak, némi megváltást remélve.

Elfáradtam, s egyben kipihent volt állapotom, gondolataim szülték e falak közt pillanatom. S én elégedett voltam akkor, úgy tudom…

Felvillanó éles, kíváncsi, s méla tekintetek voltak itt a meghasonult arcok végtelen óceánján. Szárnyaló elmékkel utaztunk azon, s tudtam, kívül-belül minket a végtelen világ vár…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.10.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Lombos fa árnya takart be a nap alatt. Hűs szellő kócolta ritkuló hajamat.

Előttem csillogott a Duna, vizében fürödtek gondolataim, s én egy padon ültem, szótlanul.

Lovagi torna zajlott, ágyúk dörrentek, fentről nézve a nép lavinaként az utcákon hömpölygött. A csend sehol…, az erdőben talált magára, árva volt…, mindenki barátja.

Meguntam s felálltam, lépésben indulva számolva az időt. Cipőm orra hegyes volt, nagyujjam belőle majdnem kinőtt. Álmos gondolataim ölte meg, utáltam őt…

Forróság volt…, ritka hűs szellő bujdosott a városban. Sivatagi koldusként kerestem őt, s ha megtaláltam, homlokom pergő gyöngyeim csente…, s törölte arcomon.

A nap perzselt, a kereskedők lázban égtek, portékájuk a nap tüzében ragyogtak készen. Király, herceg, s a nép forró szomját oltotta. Étkek illata, korgó gyomromat izgatta.

Eljárta a nap delét, nyugat felé vándorolt. Az utcai forróságot a szél mosta el…, s a vásári zsivajt a dobok hangja vitte el.

Fáklyák lobbantak, s zászlók lengettek! 

Büszke lovagok egykori hadához a torna katonái ma így üzentek:

véres csaták helyszínét mi nem temettük! Kürt s dob szavával hívunk benneteket, él az eszme …, s emléke, nem feledtük…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.07.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy nap egy borozóban torkom ecseteltem. Borostás boros társak a mámorban énekeltek.

Tudatmódosult mosolyok mosták itt minden búnak baját, füstben szálló igék, igaz mesék voltak, vagy történetek talán…

Aggok is voltak ott, s atyák. Az idő múlásában temetkezve csendben látták-hallgatták, ahogy az elme megadja magát.

A borozó tündére, Rozi. Mosolya Sanyi bácsira emlékeztetett, foghíja szegletes, alsó ajka öblös, mint duzzadt keblei…, színe vörös.

Teátrális jelenetek s ígéretek voltak zárás előtt, betintázott képzetlen színészek fizetni álltak sorba Rozi pultja előtt.

Lassan esteledett, beásított a sötétség az ablakon. A borozó erőtlen hangját a csend folytogatta, s lágy szellő surrant be… simogatva suttogott.

E világban volt itt egy hanyatló világ, hol az egybegyűltekre később rátalált az illuminált magány. Igazságot kerestek volna itt talán…?!

Kisvártatva, Dionüszosz rabjai közt a holnapért mentem haza. Mosolyfürdőt vett gondolataim hullámai ringattak el, s tükrében Rozi mosolya…

Érchegyi Csaba Rudolf

2023.02.26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Élő és holt fák halkan

beszélnek hozzád.

Idő aranyozta kezed, s

szellemed kísért hozzá…

Faporos szemüveged

mögött szemed világában,

élednek a holt tárgyak, s

szíved együtt dobog a fával.

Férfiként púdered a fapor,

ruhád sokszor fa színű,

arcod komoly. Bár soha nem

mosható ki szemedből a mosoly.

Tollam s jómagam már

nem várja az ihletet, 70 év

mögötted, s én itt állok előtted.

Kezemben poharam, tekintetem

rajtad, az első korty a tiéd, barátom,

a többit lenyelem halkan…

Isten éltessen sokáig !

Érchegyi Csaba Rudolf

E mű Héder József barátomnak született. Az Úr 2023. évében január havának nyolcadik napján.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy pohár vörösbor mellett ma egy bárban ültem, a fodros szoknyák közt merengve elmerültem.

Megéltem a pillantások lázas álmát s vele vágyaim sorozatos villanását.

Itt a nők szemei igéztek s temettek, férfiként eggyek voltunk, kik sírtak és nevettek.

Egyszer csak, poharam falán egy női mosoly képe jelent meg, perzselő rúzsa a borom taván lebegett.

Mire felnéztem itt volt mellettem, illatában bódultam el s szemébe szerettem.

Ma sem kell szó, hogy megértsem, valaha egy mosolyért adtam kezem, de

megérte…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 05. 01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ma reggel egy új nap előtt álltam, nap eső sugaraiban mostam ki álmom.

Madarak is velem fürödtek, csicseregve vidáman, vitték ők gondolatom szerte a világban.

Isteni szellő szárítva simogatta arcom, széna illata fűszerezte kertem s a falu kutyáinak csaholását hallom.

Indulnom kell, itt hagyom ezt az édent, vár a város ingere, minek tengerén hullámzik velem minden.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.02.25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ízét ízlelve,

örömöm kerestem.

A számban olvadó,

csokiba szerettem.

Istenem,… lenyeltem.

Ha újra kóstolnám,

gondolatom fűszerezné.

Utaznék benne,

s nem jönnék

vissza többé.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.02.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.