Címke: Vidám

Kategóriák
Versek

Goromba gomba

Goromba gomba,

az avar alatt bújva.

Motyog kalapja alatt,

Jajj…csak a szél ne fújna.

Az ég könnye hullik, 

s a menny szemeteli

cseppjében aranyát.

Jajj…, csak a szél ne fújna.

Hullámzik az erdei szőnyeg,

levelek söpörnek alatta,

zizeg a zűrzavar, fodrával aratva.

Jajj…, csak a. szél ne fújna..

Duzzad a gomba fedelével,

könnyes gombjainak porózus

zsákjai, tele van melegében.

Jajj…, csak a szél ne fújna.

Goromba a mérges gomba,

beágyazva az avarba fúlva. Sapkája

fehér pettyein, a hold zongorázott

újra. Jajj…, csak a szél ne fújna.

Estben borult betakarva, s

szótlanul izzadott alatta.

Testének néma szava azt

sugallta…, hagyj magamra!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024. 05. 23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Gitárszó

Megszólalt egy gitár, s mint egy mennyei hárfa hangja, szíven talált. Egy asztalnyi görög éneke érzéseikben hatott át, s jó kedvet terített a dél asztalán.

Az utca népe csörgedezett, a gitárszó az éter hangzavarát fojtotta meg.  A zene e térben úgy ropta a táncot, hogy az ajkak a mosolyok szomjára vágytak.

Nap ölelte itt delelő fényét melegében, így közvetítve az utca népnek. Állva táncolt az asztal a zene alatt, s vele a pengő húr, mint egy jó feleség, a dalban kísérő maradt.

Előttem lágy szellő macerálta a fák lombjait, s árnyékukból a levelek néha-néha a fény elé hajoltak. Árva tolvajként csentem én is egy kis vigasságot, így történt…, hogy a világ, engem is szebbnek látott.

A lírikus görög énekszó nem engedett el…, merev kősziklaként voltam ott, gyökereimmel. Zöldellő hajtás ébredt ormomon, s a nap sütötte zene zuhataga, folyt át tollamon…

Szép gondolatok nyíltak most bennem, elmém völgyében zuhantam, nyíló virág lettem. Illatom mámora a zene világát körém ácsolta, s így élhettem benne, míg nem távoztam.

Mi úgy különböztünk itt tavernában, mint kavicsok a parton, színben s méretben is mások voltunk. Vendég voltam, s előttem a gitár az énekszóval házasodott, fátyoli fénye alatt gyújtott világot annak, aki álmodozott…

Érchegyi Csaba Rudolf

2024.04.14.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A Dunakanyar parkettjén

A nagymarosi bozontos dombokon, mint egy-egy karosszék álltak a házak. Visegrád arcát abból nézték, s a folyó, mint egy szekerce vágott bele a föld vonalába.

A kompon lágy szellő fújdogált, s a furulya szavát a hajó dízelmotorja zúgta át.

Tavasz dagadó keblére született az élet, szemem tolla jegyezte be elmém regényébe.

E tájban álmodozó tekintetek utaztak most velem, a komp zajában a szótlanság idillt teremt. Forgott a film, s vele az idő pergett, így jutott nekem is a Duna parkettjén a szerep.

Délelőtt volt, a nap serényen gereblyézte át a tájat, helyenként sötét foltok voltak, de ahogy emelkedett, újra járta. Illatok s színek keltek itt egybe, csicsergő madarak voltak a fákon telepekbe.

A tavasz karmestere elevenen vezényelt, s ahova mutatott, új csodák születtek a régi helyére. Színek néma szimfóniája kísért a fény oltárán, s bölcsőmbe ringatott el…, itt a Dunakanyar folyóján.

 Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024.04.06.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Versek

Szemfény

Egy nő mosolyára ébredtem, szemének fénye forró lángot gyújtott bennem, holdjának még harmatos csókja, a csillagokhoz emelt engem.

A platán sor árnyékából született. A fényre kilépve, mint egy ringó hajó a lágy szellőben felém közeledett. Csipke kalap volt a fején, talán fehér, karimája méretes…

Feltűnő személye tálcán kínálta a csendet, s testét a fákon át fésült napfény melengette. Kopogó cipője a merengőket lazította, illat fátyolát uszályként húzta.

Egy kávézóba tért be s helyet foglalt, mint egy dáma. A pincér lába gyökerezett, a pillantását látva. Lángoló ajka kék szemében szunnyadt, ült, s várt a mostban…

A pincér kisvártatva színe elé járult, munkája hirtelen élmény lett, s ámult-bámult. Sajgó lábát a parfüm glóriája feledve borogatta, rügyként pattant, mosolyogva.

Ébredezett a város…, s a korzó hangos csevegések közt volt még álmos. Nyárfa virágaként telt meg lassan a sétány, s a templom harangja, a lelkeket hívogatta már.

A kávézó illata a sétány virágait szólongatta, s színeiben beleolvadt e gyönyörű dáma. Csak az idő maszatolta el képét, mi a férfiszívet hangolta, s gyújtotta a korzót lángra…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2024. 03.30.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alatt áll.

Kategóriák
Versek

Macskafogó

A macska két napja nem

jött haza, eredendően

szürke lompos a farka.

De ma sem jött haza…

Grafit szürke szőrével üzent,

s szállt az udvaron tova.

Barátom lett, ki valaha teher

volt… Harcolt, hogy társam

lehessen, mindig udvarolt.

Este van, még sem jött haza…,

Schafranek a kandúr, kinek

itthon volt már szava…

Kerestem őt, s üzentem a széllel…

Egy csepp esőben csomagoltam

be otthonát, tejesen képében.

S ha viharban majd elered az eső,

nap szárítsa utad, s igyekezz

szőrös barátom hozzám hazafelé.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.11.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A mámor bí-bora

Fénytengerben lángoló vörösbor, íze, mint egy koldust felkarolt. Poharam tüzében vérem ostora, titkaim s szavaim szelencéjét egycsapásra nyitotta.

Tisztán csobogott bennem minden gondolat, hallgatva vallottam be, mit kimondani nem szabad. A csend hírnöke voltam én, ki egy korty igazságot tárt elém.

Később a mámor szépített meg, s hamvasztott el ízének illatában. Idővel némán csendesített el, mint egy édesdedet anyja kebleinek otthonában.

S végül legyőzött, mint rómait pártusa! Hülő parázs hulló hamuszőnyegére írva küldte üzenetét: a mámor öröme hajlék, s benne minden búnak otthona…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.11.20.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Könyv-tár

Eljárt az idő az ősz felett, s a hideg szél kabátja alatt megfestett leveleit sepregette. Jött a tél hűvös lehelete, s a nap tüzes csókját fátylával takarta le.

Csendesedett minden. A falu andalgott, nem szólt semmit, s a nyugvó város halk szava sugallta az utca népének, az idő nem vár …, benne nekünk el kell veszni.

Könyvtárba mentem, hol falak vettek körbe. Könyvből épültek azok, tele bölcsek munkájával töltve. Ott a tudás súlya oly nagy volt, hogy az étert csendre teremtette.

Utazók voltak benne, mindenki elméje szinte a könyvhöz volt kötve. Néha-néha egy köhögés, s szék csikorgás ébresztette azokat, ki még nem voltak elmélyülve…

Olcsó szórakozás ez a művelt, s műveltetett gazdagnak, szegénynek. Kik a tudás fája alatt egy-egy almáért nyújtóztak, némi megváltást remélve.

Elfáradtam, s egyben kipihent volt állapotom, gondolataim szülték e falak közt pillanatom. S én elégedett voltam akkor, úgy tudom…

Felvillanó éles, kíváncsi, s méla tekintetek voltak itt a meghasonult arcok végtelen óceánján. Szárnyaló elmékkel utaztunk azon, s tudtam, kívül-belül minket a végtelen világ vár…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.10.18.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Palotajátékok

Lombos fa árnya takart be a nap alatt. Hűs szellő kócolta ritkuló hajamat.

Előttem csillogott a Duna, vizében fürödtek gondolataim, s én egy padon ültem, szótlanul.

Lovagi torna zajlott, ágyúk dörrentek, fentről nézve a nép lavinaként az utcákon hömpölygött. A csend sehol…, az erdőben talált magára, árva volt…, mindenki barátja.

Meguntam s felálltam, lépésben indulva számolva az időt. Cipőm orra hegyes volt, nagyujjam belőle majdnem kinőtt. Álmos gondolataim ölte meg, utáltam őt…

Forróság volt…, ritka hűs szellő bujdosott a városban. Sivatagi koldusként kerestem őt, s ha megtaláltam, homlokom pergő gyöngyeim csente…, s törölte arcomon.

A nap perzselt, a kereskedők lázban égtek, portékájuk a nap tüzében ragyogtak készen. Király, herceg, s a nép forró szomját oltotta. Étkek illata, korgó gyomromat izgatta.

Eljárta a nap delét, nyugat felé vándorolt. Az utcai forróságot a szél mosta el…, s a vásári zsivajt a dobok hangja vitte el.

Fáklyák lobbantak, s zászlók lengettek! 

Büszke lovagok egykori hadához a torna katonái ma így üzentek:

véres csaták helyszínét mi nem temettük! Kürt s dob szavával hívunk benneteket, él az eszme …, s emléke, nem feledtük…!

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2023.07.10.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Borostás Boros társak

Egy nap egy borozóban torkom ecseteltem. Borostás boros társak a mámorban énekeltek.

Tudatmódosult mosolyok mosták itt minden búnak baját, füstben szálló igék, igaz mesék voltak, vagy történetek talán…

Aggok is voltak ott, s atyák. Az idő múlásában temetkezve csendben látták-hallgatták, ahogy az elme megadja magát.

A borozó tündére, Rozi. Mosolya Sanyi bácsira emlékeztetett, foghíja szegletes, alsó ajka öblös, mint duzzadt keblei…, színe vörös.

Teátrális jelenetek s ígéretek voltak zárás előtt, betintázott képzetlen színészek fizetni álltak sorba Rozi pultja előtt.

Lassan esteledett, beásított a sötétség az ablakon. A borozó erőtlen hangját a csend folytogatta, s lágy szellő surrant be… simogatva suttogott.

E világban volt itt egy hanyatló világ, hol az egybegyűltekre később rátalált az illuminált magány. Igazságot kerestek volna itt talán…?!

Kisvártatva, Dionüszosz rabjai közt a holnapért mentem haza. Mosolyfürdőt vett gondolataim hullámai ringattak el, s tükrében Rozi mosolya…

Érchegyi Csaba Rudolf

2023.02.26.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Hetvenkedő

Élő és holt fák halkan

beszélnek hozzád.

Idő aranyozta kezed, s

szellemed kísért hozzá…

Faporos szemüveged

mögött szemed világában,

élednek a holt tárgyak, s

szíved együtt dobog a fával.

Férfiként púdered a fapor,

ruhád sokszor fa színű,

arcod komoly. Bár soha nem

mosható ki szemedből a mosoly.

Tollam s jómagam már

nem várja az ihletet, 70 év

mögötted, s én itt állok előtted.

Kezemben poharam, tekintetem

rajtad, az első korty a tiéd, barátom,

a többit lenyelem halkan…

Isten éltessen sokáig !

Érchegyi Csaba Rudolf

E mű Héder József barátomnak született. Az Úr 2023. évében január havának nyolcadik napján.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.