Címke: Vidám

Szellengő emberek, az éterben szellentenek. Láthatatlan buborékot

fújnak, de csak az én pillanatom verítéke mossa tekinteten.

Szemem könnye meglepte arcomat, buborékok ostromolták s szorongatták torkomat.

Gondolatom nyíló ánusz rózsámat szakajtotta, gyors érkezett a vágányomon…, ide s tova…

Hamar leültem az árnyékba egy székre, kemény deszkája sem zavart csak a többi bubi, mi száguldott a térbe.

Követte a mozdony teste tömegével, kitörve az alagútból zakatolt s húzta a szerelvényt a mélység erejével.

Kisvártatva elcsendesült minden…, a tág pupillák is hazatértek. A nap lecsókolta könnyeim, s vele az éterbe léptek.

Felállva papíromon még megfestettem költeményen, s üzenete hozta sóhajom, könnyebbségem…

írta: …………………………

Dátum: …………………………

Ezen költemény szerzői jog alá nem tartozhat, de néha-néha, az egyszerűség és a humor is teret kaphat…

Egy nap terveink valóra váltak, s négy barátként szárnyaltunk Galliába….

A Toulous-i utcák zsivaja az évezredeket sugallták, s mi a sétáló szempárokban vesztünk el merengve, mint egy sas madár.

A bor fakasztotta mosoly ölelt át minket az utcákon, s a jókedv mámorának ecsetével festegettünk és közben eláztunk.

Elegáns ruhákba öltözött emberekkel nyugalmat szívtunk be az éteri füsttel, halk zene szólt s az étel illata kavart fel bennünk mindent.

Hangulatunk pillanatai felejtette velünk a Honi kultúrát, s emlékképeink vihara vitt haza minket, mint fáradt oroszlánt zsákmány nélkül a szavannán.

Estére mindenki jóllakott, szívünk dobogása emlékeink közt hallatott, és csak a csend mosolya ringatott s jött az álom elkapott…

Másnap a haza várt, elménk bőröndje csordultig az élményekben rúg-kapált,…hát így szívott kultúrát magába, a négy barát…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 11. 15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Berkenyén voltam hol az ég a tó víztükrén ünnepelt, a felhők táncot jártak rajta s a szél a falevelekkel csilingelt.

Gondolatban beálltam táncolni, de a képet a hullámok elmosták, s a habok kéz a kézben már a felhőket váltották.

Halak követtek a vízparton míg sétálva a tavat néztem, kenyerem dobtam vissza nekik, a pillantásommal mérten.

Szemem mosolygott, lelkem fényes ruháját öltötte, ünnep volt az élet a parton, mi szívemet betöltötte.

Kisvártatva kivetett az éber álmom s már hazafelé kísértek a madarak, kapum előtt elköszöntem tőlük, de még szárnyalt velem minden gondolat.

Az est a vacsorámhoz hívott, a tó képe körképként futott még bennem, csodáinak emléke altatott el s másnap egy vidám csiripelés csiklandozta fülem reggel. 

E madárdal nyitotta fel szemem, minek költeményében fürödtem én, oda repültem hol a madár lelkek Anyja lakott, s kértem Őt, szeress belém…

Érchegyi Csaba Rudolf 

Létrehozva: 2021.10.29.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy nap a pók napsütötte hálóját fújta szél, s nem volt messze a nyolclábú szövőszék.

Pók székelt ott s várta, hogy ki az aki nyáreste betérne hozzá egy vacsorára.

Legyeskedtek körülötte, de csak egy muslica landolt, s a pók elkapta őt ahogy parkolt.

A vacsoránál érezte már, hogy fejben repülhet, ejtőernyő nélkül később a pókból is kieshet.

A muslica a pók vacsorán nem evett, de hamar belőle kötözött sonka lett.

Egy légy zümmögött a hálóban, s a pók csendesítette el a fonalai várában.

Légy ott volt, a pók szerette, annyira, hogy este még őt majd megette.

Reggel ébredve a legyet még felfalta, de jött valaki s a hálót leszaggatta.

A pók menekült s motyogta, a bogaraknak én vagyok az utolsó mentora, és ez a hálóm volt az iskola.

Az áldozataim félelmükben a lábaim között halnak el, s nem látták ők, hogy a háló a sorsuk könyvének utolsó lapja miatt készült el…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.29.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy este az asztalnál, egy asztalos mester kiabál. Gyertek asztalomhoz kérlek, hogy az étkem megoszthassam néktek.

Adok amit tudok, de a többit ti adjátok nekem s én veletek otthon vagyok.

Az étel az üzenetem, s ha megértitek, az asztal sem lesz idegen.

Leülve a vacsora közben a tekintetek közt bujkáltunk, s a történetek igazságait mérlegelve egy rágós marhahúst csócsáltunk.

Mikor a bor a poharakba került, a bomló marhahús már a savakban merült.

Titkolt öröm ült az arcokon, mert kinek a marha, kinek a társaság gyújtott fényt az asztalon.

Nagy beszélgetések voltak, a vigasságok közt a könnyek olvadt jégként folytak.

Lélekben a társaságot öleltük, s szavaink helyett boldogan egy pillantással üzentünk.

Egyek voltunk e csodás este, s tudtuk ha jön a holnap, a mester asztala vár minket, újra meg újra.

Hazafelé az örömteli mosoly magányában a gondolatok törtek rám, hogy én hozzám ki ülne le, s mit főznék a vendégek asztalán.

A mester tanuságot tett a tanításban, s a bölcsesség főztjét kínálta a megváltásban.

A vacsora hangulatát és az ízeket használta, hogy megüzenje a jövőt s vele a múltját ajánlva.

Ha megosztod étked mondta, meg lesz a varázsa, a magányt kergeti el s a társaság bölcsességét kínálja.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ahogy megláttam őt legyeskedni kezdtem, szálldogálva jött ment és én csak hesegettem.

A légy ott-ra csaptam le idővel, éreztem, hogy ez az érzés most jött el.

Legyünk itt,…boldogan szóltam, vártam és lecsaptam gyorsan.

A légycsapó hálóján egy freskót láttam, de valójában csak egy turmixot csináltam.

A történet okán nem legyeskedtem tovább, a diófa alá ültem vissza és szívtam a pipám tovább…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.14

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egyszer a molyokkal egy könyvben  mojoltam, a tartalom emésztése közben a megrágott szavakat foltoztam, de így sem értettem, hogy a lyukak közt mit olvastam.

Tudtam a molyokban megbízni nem szabad, mert könyveket s ruhákat esznek roskatag.

Mohók és neveletlenek, kik a könyvből sem tanultak még eleget.

Szórakozásként moly majálist rendeztek, hol a megevett könyvekből, rendszeresen idéztek.

Nem irodalmi estről van itt szó, csak a szavak ízét áltatják s hogy mit értettek a könyvből, azt már ők nem firtatják.

A moly történelmének mindig nyoma van, hiszen megszállóként a könyvekbe s ruhákba vetett tetteiknek mindig oka van.

Ruha nélkül élnek gondtalan, a divatot kajálják, míg a ruha nem lesz hasztalan.

De a molyok gondtalan élete illatba fulladt, levendula csokrot kaptak s vége a most-nak.

Hangyák jönnek értük temetni, s mielőtt elvinnék őket az utolsó rágás joga mellett a kérdést megejtik.

Igaz az kicsi molylepke, hogy életed során mindenki téged irtott ha tehette?… De ne rágd magad folytatta, mert amint lehet mi megeszünk, s ürülék leszel holnapra.

A kenetet feladta, s a molyt e bölcs idézet után seggbe is harapta…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.04.23.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.