Címke: Vidám

Egy pohár vörösbor mellett ma egy bárban ültem, a fodros szoknyák közt merengve elmerültem.

Megéltem a pillantások lázas álmát s vele vágyaim sorozatos villanását.

Itt a nők szemei igéztek s temettek, férfiként eggyek voltunk, kik sírtak és nevettek.

Egyszer csak, poharam falán egy női mosoly képe jelent meg, perzselő rúzsa a borom taván lebegett.

Mire felnéztem itt volt mellettem, illatában bódultam el s szemébe szerettem.

Ma sem kell szó, hogy megértsem, valaha egy mosolyért adtam kezem, de

megérte…

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022. 05. 01.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ma reggel egy új nap előtt álltam, nap eső sugaraiban mostam ki álmom.

Madarak is velem fürödtek, csicseregve vidáman, vitték ők gondolatom szerte a világban.

Isteni szellő szárítva simogatta arcom, széna illata fűszerezte kertem s a falu kutyáinak csaholását hallom.

Indulnom kell, itt hagyom ezt az édent, vár a város ingere, minek tengerén hullámzik velem minden.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.02.25.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Ízét ízlelve,

örömöm kerestem.

A számban olvadó,

csokiba szerettem.

Istenem,… lenyeltem.

Ha újra kóstolnám,

gondolatom fűszerezné.

Utaznék benne,

s nem jönnék

vissza többé.

Érchegyi Csaba Rudolf

Visegrád, 2022.02.11.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Szellengő emberek, az éterben szellentenek. Láthatatlan buborékot

fújnak, de csak az én pillanatom verítéke mossa tekinteten.

Szemem könnye meglepte arcomat, buborékok ostromolták s szorongatták torkomat.

Gondolatom nyíló ánusz rózsámat szakajtotta, gyors érkezett a vágányomon…, ide s tova…

Hamar leültem az árnyékba egy székre, kemény deszkája sem zavart csak a többi bubi, mi száguldott a térbe.

Követte a mozdony teste tömegével, kitörve az alagútból zakatolt s húzta a szerelvényt a mélység erejével.

Kisvártatva elcsendesült minden…, a tág pupillák is hazatértek. A nap lecsókolta könnyeim, s vele az éterbe léptek.

Felállva papíromon még megfestettem költeményen, s üzenete hozta sóhajom, könnyebbségem…

írta: …………………………

Dátum: …………………………

Ezen költemény szerzői jog alá nem tartozhat, de néha-néha, az egyszerűség és a humor is teret kaphat…

Egy nap terveink valóra váltak, s négy barátként szárnyaltunk Galliába….

A Toulous-i utcák zsivaja az évezredeket sugallták, s mi a sétáló szempárokban vesztünk el merengve, mint egy sas madár.

A bor fakasztotta mosoly ölelt át minket az utcákon, s a jókedv mámorának ecsetével festegettünk és közben eláztunk.

Elegáns ruhákba öltözött emberekkel nyugalmat szívtunk be az éteri füsttel, halk zene szólt s az étel illata kavart fel bennünk mindent.

Hangulatunk pillanatai felejtette velünk a Honi kultúrát, s emlékképeink vihara vitt haza minket, mint fáradt oroszlánt zsákmány nélkül a szavannán.

Estére mindenki jóllakott, szívünk dobogása emlékeink közt hallatott, és csak a csend mosolya ringatott s jött az álom elkapott…

Másnap a haza várt, elménk bőröndje csordultig az élményekben rúg-kapált,…hát így szívott kultúrát magába, a négy barát…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 11. 15.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Berkenyén voltam hol az ég a tó víztükrén ünnepelt, a felhők táncot jártak rajta s a szél a falevelekkel csilingelt.

Gondolatban beálltam táncolni, de a képet a hullámok elmosták, s a habok kéz a kézben már a felhőket váltották.

Halak követtek a vízparton míg sétálva a tavat néztem, kenyerem dobtam vissza nekik, a pillantásommal mérten.

Szemem mosolygott, lelkem fényes ruháját öltötte, ünnep volt az élet a parton, mi szívemet betöltötte.

Kisvártatva kivetett az éber álmom s már hazafelé kísértek a madarak, kapum előtt elköszöntem tőlük, de még szárnyalt velem minden gondolat.

Az est a vacsorámhoz hívott, a tó képe körképként futott még bennem, csodáinak emléke altatott el s másnap egy vidám csiripelés csiklandozta fülem reggel. 

E madárdal nyitotta fel szemem, minek költeményében fürödtem én, oda repültem hol a madár lelkek Anyja lakott, s kértem Őt, szeress belém…

Érchegyi Csaba Rudolf 

Létrehozva: 2021.10.29.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy nap a pók napsütötte hálóját fújta szél, s nem volt messze a nyolclábú szövőszék.

Pók székelt ott s várta, hogy ki az aki nyáreste betérne hozzá egy vacsorára.

Legyeskedtek körülötte, de csak egy muslica landolt, s a pók elkapta őt ahogy parkolt.

A vacsoránál érezte már, hogy fejben repülhet, ejtőernyő nélkül később a pókból is kieshet.

A muslica a pók vacsorán nem evett, de hamar belőle kötözött sonka lett.

Egy légy zümmögött a hálóban, s a pók csendesítette el a fonalai várában.

Légy ott volt, a pók szerette, annyira, hogy este még őt majd megette.

Reggel ébredve a legyet még felfalta, de jött valaki s a hálót leszaggatta.

A pók menekült s motyogta, a bogaraknak én vagyok az utolsó mentora, és ez a hálóm volt az iskola.

Az áldozataim félelmükben a lábaim között halnak el, s nem látták ők, hogy a háló a sorsuk könyvének utolsó lapja miatt készült el…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.29.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Egy este az asztalnál, egy asztalos mester kiabál. Gyertek asztalomhoz kérlek, hogy az étkem megoszthassam néktek.

Adok amit tudok, de a többit ti adjátok nekem s én veletek otthon vagyok.

Az étel az üzenetem, s ha megértitek, az asztal sem lesz idegen.

Leülve a vacsora közben a tekintetek közt bujkáltunk, s a történetek igazságait mérlegelve egy rágós marhahúst csócsáltunk.

Mikor a bor a poharakba került, a bomló marhahús már a savakban merült.

Titkolt öröm ült az arcokon, mert kinek a marha, kinek a társaság gyújtott fényt az asztalon.

Nagy beszélgetések voltak, a vigasságok közt a könnyek olvadt jégként folytak.

Lélekben a társaságot öleltük, s szavaink helyett boldogan egy pillantással üzentünk.

Egyek voltunk e csodás este, s tudtuk ha jön a holnap, a mester asztala vár minket, újra meg újra.

Hazafelé az örömteli mosoly magányában a gondolatok törtek rám, hogy én hozzám ki ülne le, s mit főznék a vendégek asztalán.

A mester tanuságot tett a tanításban, s a bölcsesség főztjét kínálta a megváltásban.

A vacsora hangulatát és az ízeket használta, hogy megüzenje a jövőt s vele a múltját ajánlva.

Ha megosztod étked mondta, meg lesz a varázsa, a magányt kergeti el s a társaság bölcsességét kínálja.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.06.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.