Kategóriák
Versek

Őszi reggel

Őszi reggelen ébredtem, de a szürkület a napot még nem keltette.

A csendes utcákon sétált a fény, keletről köszönt be, mondta, jó reggelt kedveském.

A horizonton lassan elterült egy gyújtott világ s végig simogatva bearanyozta testével a föld anyát.

Az ég tiszta, a fogyó hold is még fent volt, mint apa és anya gyermeküket világította meg, mint egy tengeri égbolt.

Az őszi színek spektruma szőnyegként simultak a tájba s az elmúlás színeiben a tél köszönt be, sugallva, pihenj meg, mert a gondolatok várnak. 

A kanapén ülve csend honolt fejemben, a fülem sípolt, a túlvilágról próbáltak üzenni nekem, de nem értettem, mert e világ még itt volt.

Zöld teám ébresztett s kortyolva ízével üzentem vissza, ha hulló falevélként távoznék, tavasszal hozzatok vissza.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.10.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A szél vallomása

Egy esti vihar után még süvít a szél, bejött az ablakomon s magáról mesélt.

Születésem óta a föld körül járok, de csak a csillagok tudják, hogy mit is csinálok.

Ha tombolok hurrikánként rombolok, viszek mindent, mit magam alatt felkapok.

Viharban az esővel táncolok, cseppjeiben tisztulok, s a nap szülte szivárvány közt felhőket oszlatok.  

Hegyekben ütközök, dombokra simulok, magokat szállítok s madarakkal suhanok.

Hideg és meleg is vagyok a föld felett születtem, oda megyek hol szükség van rám, de lelkem nincsen se keresztem.

Nem beszélek nyelveket, a mindenség szele vagyok én, bárhova érkezem soha nem tudom, ki szeret belém.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.10.02.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A puszta világa

Távolban a nyugvó naplementében a tehenek lángoltak, friss füvet legeltek s a legyek a hátukon táncoltak.

A pusztán sakálok ólálkodtak, birkákra vadásztak, lámák védték őket, mint katonák a felvidéki várat.

Kecskék kóboroltak a mezőn gyógynövényt rágcsáltak, s hallgatták a kuruttyoló tavat, minek felszínén a halak játszottak.

Egy ember törte meg a csendet, autójával hajtva a pusztába, porfelhőből lépett elő, a gémeskútnál megállva.

Vizet szolgált fel az itatóban az állatokra várva, s az est takart be mindent, mert a reggel az ő párját, a pirkadatot várta.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.08.24.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Reggeli merengés

A szél duruzsolt s lebbent a függöny.

A természet hívogatott, üzente, keljen kend és jöjjön.

Odakint fák bokrok és virágok beszélgettek, s a lehulló levelekkel a rokonaiknak üzengettek.

Madarak tornásztatták az ágat, hintázva erősítették egymást s énekeltek a mának.

Nap a felhőkben burkolózott, sugaraiban pompázott, s ahogy megsütötte a tavat, egy nyitott fénylő kincsesládát csinált ott.

A tavon úszó hattyúk olvadtak a fénybe, angyalok voltak ők, kit a tó szelleme táncra hívott parkettjére.

Hajók vágtak utat a tó felszínén, s a nap tüzében ott volt a keresett örök lét.

A napsütötte parton az emberek e tájban elmélyedtek, s szemük tükrében ott volt az út, mit jövőként maguknak teremtettek.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.07.03.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Vágyakozás

Nem tudom hogy ki vagy, csak reménykedem hogy te vagy…

Ha az vagy akinek gondollak elmém képzetében állok, de a találkozástól megfosztva, csak te rád várok.

Ha meglátlak téged, akarlak, egy pillantásod lelkem ezer évében foglaltam.

Érzéseim robaja vet vissza engem, érintenélek téged, de félek a szilánkok ölnek meg engem.

Ha őszi falevélként egyszer az ölembe hullanál, bölcsőmben ringatnálak és a te méhed gyümölcsének a világom áldoznám.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.05.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Rend – Szer

Mikor születtem, Anyám a fénynek adott vissza.

Mikor cseperedtem nyílt szívvel éltem s voltam tiszta.

Mikor bölcsődébe jártam, őszinte szeretetet láttam.

Mikor óvodába mentem, már a szabályokat álltam.

Mikor iskolába mentem rendet és fegyelmet láttam, játék nem volt s egy szűkülő világba jártam.

Mikor érettségiztem, még a jövőm sem láttam.

Mikor egyetemre mentem, a megoldást csak magamtól vártam.

Mikor dolgozni kezdtem, a pénzért  szabadságom ádtam.

Mikor megnősültem, egy boldog jövőt vártam.

Mikor családom lett, már nem elől álltam, s mikor a gyerekeim neveltem, sokszor magamat láttam.

Mikor kirepültek, a bölcsességem után jártam.

Mikor az unokáim jöttek magam kaptam vissza, s csodálva álltam.

Mikor megvilágosodtam, már ötven felett jártam.

Mikor a magány szólított, a gondolatok közt jártam.

S mikor egy szép napon a fény szólított, már a szeretteim láttam !

Mikor visszajöttem, ismét tanítóvá váltam.

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021.03.22.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Sziget

Ma egy barátom felhívott engem, s a szigetről keresett.

Elszigetelten elmélyülve társalogtunk s a barátságunk hangja hidat épített köztünk, melyen áthaladtunk.

Beszélgetés közben egy kicsit ábrándoztunk s a szavaink közt álmodoztunk.

A szavak érintettek s a hely emlékének varázsa, mi felkavarta lelkem és vágyódtam otthonomba a barátom áldásával megáldva.

Szigetek gyöngye és paradicsomának látványa, napsütötte éggel tálalta képeit elmémben s eljutottam e világba.

Hol narancs illat és olíva ligetek borították e tájat, s az égszínkék tenger festett alá egy lábat.

Tenger vitája hallatszott a sziklákkal. Hullámai szüntelenül csapdosták partját, habbal mosva őket, s koptatva alakját.

Messzi távolban ringatták a halászokat, hajójukon a halak gyémántként csillámlottak. A fedélzeten a napfényben úsztak s a halásznak ajánlották fel a múltat.

A parton állva merengtem, s a messzi távolra figyeltem. A szél ébresztgetett s a tenger sugallta, hazajöttél megpihenni mert a sors ezt akarta.

Miután a beszélgetés merengésének bölcsességéből felébredtem, elindultam a szerpentinen s barátommal a beszélgetést befejeztem.

Miután leraktam a telefont, még a beszélgetés sokáig áthatott. Az elme csodája képeiben ringatott, s a barátom hangjának emléke, mi a szavai világával nyugtatott.

Tudtam, se lánc se vírus nem korlátozhatja szabadságom, s ha kell veszett kutyaként élek majd e világon.

A barátság szigete lesz az én országom, s hamarosan találkozunk, jó barátom!

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021. 03. 12.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A Bor őszintesége

Estének egy esetében váratlan vihar tombolt a társaság életében.

A szép emlékek s az udvarlási szokások kötöttsége volt a téma, csak az ego árulta el, hogy ki lesz a préda.

Mérgezett tudatok eltévedt talánya, nem tálalta az érveket mi visszavinné a világba.

A pohárban lévő bor tükrére hulló könnycseppek, elítéltek mindenkit kik a csepp hangján nevettek.

A vörös óceán erejével igazságok születtek, s egy gyertyaláng világította meg a problémát mit kerestek…

A gyertya kialudt s nyugovóra tértek.

A könnycseppek emlékének hangja lágyan ringatta őket, s az álom vörös óceánján hajózva a megvilágosodás szigetére értek…

Egyenként üzenem néktek:

Megérkezve gondold át, hogy kivel lépsz a szigetedre s ki lesz érted..

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva: 2021. 03. 13.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

A víz szabadsága

Folyóként szeretnék folyni, hegyekben völgyeket vájni, barlangban megpihenni s egy tóban a viharra várni.

Felhőként utazni párában lebegni s alászállva a virágra könnyekben nevetni.

Erdőkben szűrt fényben csillogva utaznék, medremet seperném s a halakat gondoznék.

Szikla pereméről zuhannék s ha tehetném a naplementében állatokat itatnék.

S ha eltorlaszolnák utamat haboznék, de nem várnék, folynék tovább és a hidegbe érve megfagynék.

A fagy jégbe zárt, már a múltban lakom, keltegess engem napom s én a jövőt hívogatom…

Érchegyi Csaba Rudolf

Létrehozva:2021.02.27.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Kategóriák
Versek

Dunakanyar

Hegyeknek szelleme, folyó tükrének csillogása, a lágy szellő érintése s lelkem villanása, ez vonz a Duna völgyébe számadásra.

Folyó parton ülve a távolba tekintve, csilingelő levelek zajában merülve, minden világok világát elkerülve, nyugalmam lelem, lelkemben felüdülve.

Illatokban, szagokban, virágok mellett és iszapban, kavicsok között a vízben állva, egy jó fogást remélek, mi a horgász álma.

Ott van a jövő s a múlt, mit az élet a magányban nyújt. Így tisztulok szellemben és lélekben, hogy erőt közvetíthessek majd az életben.

A Dunakanyar én rám vár, csodáival megtalál, folyó képében fényképem, visszatükrözve szabadságom létében.

Érchegyi Csaba Rudolf

Írtam, Horváth Tibornak szeretett Nagybátyámnak, a Dunakanyar szeretetének emlékére!

Létrehozva: 2020.11.28.

Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.

Érchegyi Versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.